Page 225 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 201 Ezért elhagyták politikai élüket, hogy egyetlen potenciális olvasójukat se sértsék meg vele. Az üzleti fókusz ma is meghatározó a tömegmédiában. A döntések célja, hogy közönséget építsenek, nem pedig, hogy politikai nézeteket terjesszenek. Bi- zonyos politikai meggyőződések mentén érvelve is lehet közönséget építeni, de erre inkább a rétegorientált médiában vannak példák Ehelyett a nagy országos hírközlő szervezetek, mint például a televíziós hálózatok és a nagyobb újságok arra törekednek, hogy bármely politikai probléma mindkét oldalát bemutassák, hogy ezzel objektivitásuk és kiegyensúlyozottságuk bizonyítékát adják, mivel poli- tikai nézetektől függetlenül mindenkinek meg akarnak felelni. Ezt támasztotta alá D’Alessio és Allen (2000), akik az 1948 óta zajlott elnökválasztási kampányok- ban megjelenő médiaelfogultság témájában lefolytatott 59 kvantitatív elemzés metaanalízisét végezték el. Nem találtak bizonyítékot az elfogultságra az újságok- ban és magazinokban, és csak „jelentéktelen” elfogultság mutatkozott a hálózati televíziók híreiben Fontos, hogy képesek legyünk felismerni, ha bizonyos hírhordozók liberális vagy akár konzervatív elfogultságot mutatnak. De ennél is sokkal fontosabb, hogy fel tudjuk ismerni az összes hírhordozót meghatározó, tágabb értelmű elfogultsá- got – vagyis a kereskedelmi jelleg, a szórakoztatás és a felszínesség felé való ten- dálást Ha a híradások elfogultsága kapcsán csak a liberális–konzervatív problé- máról vitázunk, azt kockáztatjuk, hogy átsiklunk az összkép felett, amely szerint a média által nekünk szolgáltatott világnézet nem csak azt határozza meg, hogy mi- ről gondolkodunk (napirendszerűen), hanem azt is, hogy mit gondolunk, hogyan gondoljuk és kik vagyunk. Az egyensúly hiánya Ahogy a jelen fejezet korábbi részeiben láthattuk, minden újságírónak sok döntést kell hoznia a tudósítások kapcsán, és bár eközben a hírközlési perspektívára ha- gyatkoznak, ez nem tartalmaz lépésenként követhető instrukciókat. Minden újság- író saját személyes perspektívája szerint értelmezi a hírközlési perspektívát. Így tehát az objektivitás elérhetetlen cél. Ha az újságírók munkáját az objektivitás kri- tériuma mentén értékeljük, mindig súlyos hibákat fogunk találni. Emiatt jobb, ha ennél ésszerűbb és hasznosabb kritériumot keresünk – például az egyensúlyét. Sok újságíró választja inkább ezt, vagyis annak felismerését, hogy egy adott eseménynek mindig több oldala van, és az újságírók feladata, hogy ezeket megmu- tassák. Bizonyos történéseknek sok megmutatandó oldala van. Az egyszerű konf- liktusok esetén általában két, egymástól élesen eltérő oldal létezik. A tisztesség kedvéért az újságírók mindkettőt bemutatják, és igyekeznek ezt egyenlő súllyal tenni Van-e egyensúly a hírekben? Fico és Soffn (1995) ezt vizsgálta meg, méghozzá abban, ahogy az újságok olyan ellentmondásos témákról írtak, mint például az