Page 223 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 199 elfogult. Vizsgáljuk meg két módját annak, ahogyan az elfogultság befolyásolhatja az újságírók döntéseit: a történések ignorálásában és a történet megírásában mutat- kozó elfogultság esetében Fontos történések ignorálása elfogultság miatt. A hírközlő szervezetek egy adott nap történéseinek csak igen kicsi hányadáról tudósítanak. Vajon befolyásolja-e az elfogultság, hogy miről? Néhányan komoly bizonyítékot szolgáltattak már erre. Nézzük meg például a Project Censored nevű éves elemzés eredményeit, amely a világ eseményeit veti össze azzal, amiről a hírközlő szervezetek tudósítottak (C. Jensen, 1997). A projekt 1976-ban indult, célja, hogy monitorálja a tömeg- média hírközlését, és megállapítsa, hogy volt-e olyan fontos történés vagy téma, amelyről nem tudósítottak. C. Jensen (1997) ezt írja: „A Projekt által felvetett alap- vető probléma az, hogy a tömegmédia nem látja el az embereket az összes olyan információ val, amelyre szükségük van ahhoz, hogy tájékozott döntéseket hozhas- sanak saját életükkel kapcsolatban. Csakis egy jól tájékozott választói tömeg képes fair és igazságos társadalmat létrehozni. A nagyközönségnek joga van tudni olyan problémákról, amelyek érintik őt, a sajtónak pedig felelősségébe tartozik, hogy a közt maradéktalanul tájékoztassa ezekről.” (10. o.) Jensen amellett érvel, hogy a média elfogult módon választja meg, hogy melyik történésről tudósít. Azt mondja: „A médiát jobban érdekli saját következő negyedévi proftja, mint az az egyedülálló lehető- ség, melyet az Első Alkotmánykiegészítés biztosít számára. A legtöbb újságíró pedig job- ban érdekelt állása megtartásában és fzetése növelésében, mint hogy a köz információhoz jutási jogáért küzdjön. (…) Amerika jelentősebb tömegkommunikációs rendszerei alapve- tően három társadalmi réteget szolgálnak manapság: a gazdagokat, a politikusokat és a sportrajongókat. A hírmédia kivételesen jó szolgálatot tesz, és összességében véve megbíz- ható információkkal szolgál azoknak, akik a tőzsdében érdekeltek vagy azt követik, azok- nak, akik a politikában érdekeltek vagy azt követik, és azoknak, akik a sportban érdekeltek vagy azt követik.” (12. o.) Jensen szerint nem létezik tudatos összejátszás az újságírók közt a hírek meg- válogatásában: A hírek túl változatosak, túl gyorsan tűnnek fel és túl kiszámíthatatlanok ahhoz, hogy vala- mi gonosz, konzervatív, keleti intézményesült média-összeesküvés vezérelje őket. Ugyan- akkor a tömegmédia szervezeteinek tulajdonosai és vezetői részéről létezik egyfajta atti tűd- és érdekegybevágás. Ez a nem összejátszó összejátszás, ha számos más tényezővel kombi- náljuk, végső soron a hírmédia szisztematikus kudarcához vezet a köz informálásában. Ugyan nem nyilvánvaló cenzúrázásról van szó, mint amit néhány más társadalomban látha- tunk, mégis jelen van, és gyakran éppoly veszélyes a köz jólétére nézvést. (14–15. o.) Könyvében, amelynek címe Censored: The News That Didn’t Make the News – And Why, C. Jensen (1995) számos egyértelműen fontos történést ír le, amelyek nem túl sok vagy semennyi helyet nem kaptak a hírmédiában 1985-ben például az