Page 218 - James Potter – Médiaműveltség

194 IV. rész: Tartalom újság szerkesztője felhasználná a riporter 20 soros cikkét, de csak 16 sor számára van hely – ilyenkor jellemzően az történik, hogy a szerkesztő levágja az utolsó 4 sort Népszerű formula az is, hogy elbeszélésben ismertetünk egy történést, vagyis szórakoztató formába öntve. Azok az újságírók, akik ezt a formulát használják, cikküket általában egy heves konfiktussal, hátborzongató leírással vagy szokatlan tartalmú idézettel indítják – mindezt szándékosan, hogy az olvasók fgyelmét érzé- seiken át ragadják meg. Ilyenkor az újságíró elbeszélésben ad közre minden egyes információt a történtekről úgy, ahogy a szépírók szokták. A legnépszerűbb formula a hírekben való tudósításhoz pedig valószínűleg az, amit én úgy hívok: egyszerű kiterjesztett konfiktus (EKK). Mikor egy történetről tudósítanak az újságírók, megkeresnek benne egy egyszerű konfiktushelyzetet. Úgy gondolják ugyanis, hogy a konfiktus nélküli történet nem kelti fel, a túlzottan összetett konfiktussal bíró történet pedig nem tartja meg a közönség fgyelmét. Továbbá ha a történet közreadását több napon át – vagy tovább – is lehet húzni, annál jobb. A politikai választások sok jó példával szolgálnak az EKK-ra. A kam- pányokban mindig akad konfiktus a jelöltek közt, és ez általában le is szűkíthető két emberre. Ráadásul a kampányt úgy is lehet ábrázolni, mint versenyt, hiszen hetekig és hónapokig tart, és közben van úgy, hogy az egyik jelölt előretör, a má- sik pedig mindent belead, hogy utolérje. Ha a konfiktus összetett problémák ap- róbb részleteire vonatkozik, a sztori nem fog olyan nagy közönséget vonzani. Így aztán az újságírók egyszerű konfiktust keresnek, ez pedig a legjobban a „lóver- seny” metaforában látható. A politikai hírek sokkal inkább arról szólnak ugyanis, hogy ki áll nyerésre, a kihívó fél vajon érkezhet-e a háttérből, fel tud-e zárkózni, mintsem magukról a vitára bocsátott témákról Az EKK további példái lehetnek az Egyesült Államok és Irak, a kongresszus és a tiltakozók, a kisember és a nagy- politika, az életvédők (pro-life) és az abortuszpártiak (pro-choice) seregei. A sajtó ezeket a konfiktusokat igen egyszerűen tudja bemutatni, és hosszan fenn képes tartani őket. Ezt úgy teszi, hogy sarkítva szembeállítja a konfiktusban részt vevő- ket vagy a felmerülő témákat, a közönséget az egyik melletti választásra sarkallja, azután pedig drámai jelenetekkel beszéli el a küzdelmet. Ha a sajtónak birtokába kerül egy nagy sztori, amely akár heteken vagy hóna- pokon át hírrészlegben tartható, lehetősége van a konfiktusban részt vevő felekkel kapcsolatos apróságokat is részletesen kidolgozni A politikai problémák esetében a sajtó dönthetne úgy, hogy elmondja, hol van az egymással versengő érdekek kö- zös alapja, és hogyan juthatnának kompromisszumra. A bűnügyi eljárások alkal- mával a sajtó dönthetne úgy, hogy elmeséli, hogyan tévelyedhet el az ember, és hogy az adott helyzetben hol lehet az igazság Ehelyett azonban igen ritkán hatol a dolgok mélyéig, hogy megvilágítsa a helyzet összetettségét, és a probléma alapvető természetéről tájékoztassa a nagyközönséget. A sajtó jellemzően csak a felszíni információra fókuszál – és jól kifényezi azt, hogy vonzóbbá tegye a passzív nézők számára