Page 228 - James Potter – Médiaműveltség

204 IV. rész: Tartalom Bagdikian (1992) amellett érvel, hogy az elfogultság legjelentősebb újságírás- beli formája abban jelenik meg, amikor egy történésről kontextus nélkül készül tudósítás. Félő, hogy a kontextus csupán az újságíró véleménye, a véleménynyilvá- nítás pedig kerülendő az „objektív híradásban”. Bagdikian így folytatja: „különb- séget kell tenni azonban a részrehajlás és aközött, hogy meglehetősen tájékozott módon történelmi és társadalmi kontextusba helyezzük a tényeket. Az amerikai újságírás nem ért el működőképes megkülönböztetést a kettő között.” (14. o.) Sze- rinte „hatalmas kereskedelmi nyomásgyakorlás folyik a társadalmi jelentőség eltá- volítására a standard amerikai hírszolgáltatásból. A tájékozott társadalmi-gazdasági kontextusnak elkerülhetetlen politikai vonatkozásai vannak, amelyek zavarhatják a közönség más világnézettel bíró tagjait.” (214. o.) A média tehát bemutatja a ténye- ket a dolgokról, de fgyelmen kívül hagyja a tények mögötti jelentéstartalmakat, és ezáltal komolyan korlátozza abbéli képességünket, hogy a mögöttes jelentést is megértsük Bár a kontextusalkotó adalékok igen fontosak, sok tudósítás igen keveset mutat fel ezekből (Parenti, 1986). A bűncselekményekről szóló sok-sok tudósítás pél dául, amelyekkel napi szinten találkozunk, általában az adott bűncselekmény tényeire korlátozódik. Ritkán találunk bármiféle kontextust a bűncselekmények statiszti- káiról, vagy arról, hogy miként illeszkedik valamilyen sémába az adott bűncselek- mény – történelmi, társadalmi vagy gazdasági stb. szempontból. A bűnügyi hírek az agy popcornja. Az egyes cikkek rövidek, egyszerűek, nagyjából ugyanazok. Azt az érzést keltik, hogy elménk információt dolgoz fel, de ezek a tudósítások kevés tápértékkel bírnak. Miután éveken át rágcsáljuk ezeket az információkat, idővel elhisszük, hogy a legtöbb bűncselekmény erőszakos utcai bűntett, és hogy egyre több van belőle körülöttünk. A való világ számadatai azonban azt mutatják, hogy a legtöbb bűncselekmény az úgynevezett „fehérgalléros” kategóriá ba esik (sikkasztás, csalás, hamisítás, identitáslopás stb.), vagy a tulajdon elleni bűncselek- mények közé (tolvajlás, bolti lopás stb.), és nem az erőszakos bűntettek közül való (gyilkosság, nemi erőszak, fegyveres rablás stb.). Csakhogy a ritkább fajta erősza- kos bűncselekmény az, amiből hír lesz, mivel ez nagyobb devianciára utal, és ezért vélhetően felkelti a közönség fgyelmét. Ha azt kérnénk az újságíróktól, hogy több kontextust foglaljanak bele a tudósí- tásaikba, ez két problémát vonzana magával. Először is az újságírók tehetsége in- gadozó, és bizony nagyon tehetségesnek kell lenniük ahhoz, hogy mérvadó infor- mációkat ássanak elő a kontextushoz a lapzártákat megelőzően. Másodszor pedig amikor az újságírók felelőssége a kontextus megadása, akkor talán túl nagy hatal- mat kapnak a történések jelentéstartalmainak meghatározásában a nézők számára. Az újságírók jelentős mértékben meg tudják változtatni a jelentéstartalmakat, ha valamely fontos kontextusbeli elemet kihagynak (legyen az bár szándékos vagy véletlen kihagyás).