Page 231 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 207 lálós fzetőfalakat, amelyek viszonylag nagyszámú (akár 25) cikk elolvasását engedélyezik, vagy pedig bizonyos számú napra adnak ingyenes hozzáférést, ez- zel próbálják bevonzani az olvasókat, és rendszeres látogatásra kondicionálni őket, amiért az újság már előfzetést kérhet. Ez ugyan hozott némi bevételt nekik, de az újságok továbbra is a reklámból származó támogatásra hagyatkoznak, amelynek növekedése nem érte el a várt szintet. A webes felületeken reklámozók nem hajlandók megfzetni a hagyományos reklámmegjelenítés díját, amelyet az adott honlap látogatóinak száma alapján határoznak meg, és inkább a Google modelljét követik, ahol a díjszabás a reklámra kattintások számától függ, mellyel a felhasználók a reklámozott termékről akarnak több információt megszerezni. A honlapokon megjelenő bannerhirdetések eleinte jó reklámhordozónak bizo- nyultak, de 2011-re minden 1000 felugró ablakban megjelenő hirdetésből csak 2-re kattintottak rá, és ettől az árak lesüllyedtek. Ma már nem képezik járható útját a támogatásnak; egyes médiavállalatok, mint a News Corporation, arra a következtetésre jutottak, hogy az online reklámok soha nem fognak elég pénzt hozni ahhoz, hogy egy újságot eltartsanak. A bannerhirdetések helyét a keresőhir- detések vették át 2000-ben az amerikai online reklámköltségeknek még csak az 1%-át tették ki ezek, de 2011-re már a felét, és ezeknek köszönhető, hogy a Google egy 172 milliárdos vállalattá nőtt („Mad Men”, 2011). A keresőhirdetések előnye, hogy célzottak – vagyis a hirdetések csak akkor jelennek meg, ha a böngésző egyén korábban érdeklődést mutatott irántuk. A nem újságíróknak egyre több szerep jut informátorként és riporterként. Ma már bárki, akinek van kamerás mobiltelefonja, leflmezheti az épp zajló történése- ket, és azonnal el tudja juttatni azt bármely hírközlő rendszernek, beleértve saját blogját is. Ez a hagyományos médiarendszerek szűkös határait jelentősen kibővíti. Standage (2011) így magyarázza a jelenséget: „A közösségi média felemelkedésé- nek köszönhetően a híreket többé már nem kizárólag az újságírók gyűjtik és ala- kítják tudósítássá, hanem azok egy ökoszisztémából bukkannak fel, amelyben az újságírók, tényközlő források, olvasók és nézők cserélik ki a birtokukban levő in- formációkat. Ez a változás 1999 körül kezdődött, amikor először lettek széles kör- ben hozzáférhetővé a blogeszközök.” (10. o.) Eleinte a hagyományos hírközlő szer- vezetek feketítették a bloggereket, és úgy kezelték őket, mint pizsamában otthon terpeszkedő, rögeszmés frkászokat, akik olyan dolgokról nyilvánítanak véleményt, amelyekről keveset tudnak, és ehhez megkérdőjelezhető hitelességű forrásokra hi- vatkoznak – ha egyáltalán használnak forrást. Bár valószínű, hogy vannak a fenti becsmérlő leírásnak megfelelőek is köztük, a bloggerekre az is igaz, hogy komo- lyan foglalkoztatják őket a társadalmi, gazdasági és politikai vitatémák, nagy erő- befektetéssel végeznek kutatásokat, és írnak választott ügyükben. A WikiLeaks megjelenésével a bloggerek hozzáférnek mindahhoz az információhoz, amihez a hagyományos hírközlő szervezetek riporterei. A 2006-ban alapított WikiLeaks olyan szervezet, amely kiszivárogtatott dokumentumokat tesz közzé névtelen módon. Működésének első néhány évében legnagyobb sikereit a Szcientológia