Page 234 - James Potter – Médiaműveltség

210 IV. rész: Tartalom újság). Ez azt jelenti, hogy a következő generáció élénk érdeklődést mutat a többi ember és a külvilág felé, de erre sem az újságok, sem a magazinok nem fgyeltek fel. Egy lépéssel továbbmenve az érvelésben, szembe kell néznünk azzal, hogy az újságok és magazinok által alkalmazott hírfogalom nem ugyanazt jelenti, mint amit a következő generáció ért alatta. A 30 évesek és ennél fatalabbak körében csak 13% követi a híreket nyomtatott újságok olvasásával, 34% a tévéhíradót nézi, 33% pedig a közösségi hálózatok ol- dalairól szerzi a híreket (Pew Research Center, 2012). A Facebook alapítója és ve- zérigazgatója, Mark Zuckerberg azzal dicsekszik, hogy a Facebook talán a legna- gyobb hírforrás ma az egész világon; 2007-ben azt mondta: „Valójában több hírt gyártunk egyetlen nap alatt a magunk 19 millió felhasználójának, mint bármely más külső médiahírforrás teljes létezése alatt.” (Pariser, 2011) 2013-ban pedig majdnem egymilliárd felhasználója volt a Facebooknak. Most, hogy ilyen sokan mondják, hogy a „híreket” a Facebookról és a Twitterről szerzik be, muszáj egy egészen más defníciót keresnünk a hírekre, mint amit az újságok és a televíziós hírműsorok szerkesztői használnak. A hírek hagyományos defníciói jellemzően azt hangsúlyozzák, hogy az esemé- nyekről való tudósítás jelentős, naprakész és közeli legyen az olvasók számára. De mi van azzal, ha a legjobb barátom tweetet küld arról, hogy nem tud eljönni velem ebédelni? Számomra ez igenis jelentős, naprakész és közeli. Lehet, hogy ez nekem hír, de senki másnak nem az. Akkor tehát kell-e, hogy a hír rajtam kívül másnak is jelentős legyen? Ha igen, mennyi embernek? Ugye jól látszik, hogy ez ingoványos terület, főleg ha fgyelembe vesszük, mennyire erősen fragmentálódik a közönség, és hogy az egyéni fókusz a globális történésekről a lokálisakra áll át; vagyis sok ember számára fontosabb, naprakészebb és közelibb hírnek számít az, hogy kivel ebédelnek, mint egy chilei földrengés, egy New York-i politikai botrány vagy egy, a Fehér Házban lefolytatott sajtótájékoztató. Mi legyen a minőségi elvárás? Ahogy a fejezet első részében láttuk, az objektivitás a hírek számára elérhetetlen kritériumnak bizonyult a múltban, és ez az új médiakörnyezetben sincs másként. Milyen kritériumok mentén van értelme a hírüzeneteket értékelnünk, különösen az új médiakörnyezeten belül? Vizsgáljunk meg három kritériumot (hasznosság, pontosság, hitelesség), és érzékeltessük értéküket egy példán keresztül. Tegyük fel, hogy a városom önkormányzata a jövő évi költségvetést igyekszik megszavaz- ni, amikor a demokraták, akik többségben vannak, kijelentik, hogy az új büdzsé nullszaldós, vagyis a díjbeszedésből és adókból származó bevételek fedezik az ösz- szes kiadást. Ugyanakkor a republikánusok azt állítják, hogy a költségvetés a java- solt formában 10 millió dolláros hiányt eredményez, tehát vissza kell venni a ki- adásokból. Az újságírók (beleértve a helyi újságok, televízió és rádióállomások