Page 237 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 213 Jegyezzük meg, és idézzük fel ezt a táblázatot, amikor hírüzenetekkel talál- kozunk. Gondoljuk át, mennyire hasznos a saját tudástárunk. Igyekezzünk létező tudásunkat tovább bővíteni öt stratégia alkalmazásával: (a) a hírközlési perspek- tíva elemzése, (b) kontextuskeresés, (c) alternatív információforrások hozzáadása, (d) a közvélemény megkérdőjelezése és (e) több hír kell, nem kevesebb. A hírközlési perspektíva elemzése Ne felejtsük: a híreket a sajtó munkatársai állítják össze. Az újságírók hírközlési perspektívájuk szerint válogatnak és döntenek. Amikor tehát egy hírműsort né- zünk a tévében, vagy újságot olvasunk, legalább annyit (vagy többet) tudunk meg a hírközlő szervezetről, mint amennyit a tudósításban szereplő történésekről – már ha tudjuk, mit keressünk. Ha ezt fejben tartjuk, nagyon sokat tanulhatunk a hírek értékeiről, miközben megvédjük magunkat attól a hamis meggyőződéstől, hogy a hírek teljes, pontos és kiegyensúlyozott képet adnak a világról. Kontextuskeresés Gyakran halljuk, hogy hírek és információk, és ezeket egyetlen fogalomként értel- mezzük, pedig fontos, hogy megkülönböztessük őket egymástól. A hírek közé az tartozik, ami újság, tehát bizonyos értelemben „új”. Ha olyannal találkozunk, amit már tudunk, az nem hír. Ebben az esetben tehát a normális határain kívülinek kell lennie, vagyis a deviancia példájának. El kell hogy gondolkoztasson bennünket: „Jé, ezt nem is tudtam! De furcsa!” Szórakoztatnia kell vagy izgalomba kell hoz- nia bennünket valamiképpen Ezzel ellentétben az információk mindig valami ér- tékeset közölnek velünk világunkról. Ilyenkor ezt gondoljuk: „Ezt jó tudni, ezt tu- dom valamire használni ” Ez persze nem egy tiszta, kategorikus megkülönböztetés, hiszen olyan is van, ami egyszerre hír és információ. Egy tudósítás például kezdődhet azzal, hogy J. J. Jonest letartóztatták, mert egy fa mögül előugorva kirabolt egy idős asszonyt a város egyik parkjában. Ez meglehetősen szokatlan és deviáns dolog, tehát hírként jelenne meg. Akik látják, azt mondanák: „Jaj, ne! Mivé lesz a világ?” Ha a törté- netnek ezen a ponton vége, akkor az csupán hírnek számít. Ha azonban azzal foly- tatódik, hogy kontextusba helyezik a letartóztatást, akkor minden bizonnyal infor- mációkat is tartalmaz, például az adott parkban elkövetett bűncselekmények számát, a vádpontok okait, a rendőrség sikerességi arányát az effajta bűnözőkkel szemben és hasonlókat. Ez a kontextus valami használhatóval szolgál az olvasók- nak – nem csak egy múlékony érzelmi reakciót vált ki belőlük. A médiaműveltség magasabb szintjein levők tisztábban látják a hírek és információk közti különb-