Page 240 - James Potter – Médiaműveltség

216 IV. rész: Tartalom irányzat, így tehát félrevezető, ha minden igen/nem választ egyformaként keze- lünk, amikor egy közvélemény-kutatásban arról kérdezzük az embereket, hogy hisznek-e Istenben. Ennél is zavaróbb fogalmi probléma, hogy a közvélemény- kutató felmérések nemcsak mérhetik, de alakíthatják is a közvéleményt. Ennek il- lusztrálására tegyük fel, hogy becsenget hozzám egy közvélemény-kutató, és egy helyi problémáról kérdezi a véleményemet, és tegyük fel, hogy erről a témáról én még sosem hallottam. Megkérem hát, hogy magyarázza el a problémát, amit úgy old meg, hogy felolvas egy rövid leírást, amely viszont lehet, hogy a felmérésért fzető megrendelő véleményét tükrözi – vagy nem. Gondolkodom a témáról úgy két másodpercnyit, aztán eldöntöm, melyik oldalra állok. A közvélemény-kutató pedig feljegyzi a válaszomat. Egy órával később már teljesen el is felejtem az egész ügyet, és a következő héten, amikor a hírekben beszámolót hallok erről, és hogy „mi a problémával kapcsolatos közvélemény”, már arra sem emlékszem, hogy részt vettem a kutatásban, amiről a hír szól. Az ügyben megfogalmazott vélemé- nyem mindössze néhány percig élt, de a közvélemény-kutatás eredményei örökre megmaradnak, az egész médiában közlik őket, és befolyással vannak a kormány tisztviselőire, akik esetleg ezek fényében fogadnak el új törvényeket vagy szabá- lyozásokat. A fogalmi kihívás tehát abban áll, hogy meg kell tudnunk a köz valós véleményét anélkül, hogy azt mi alakítanánk ki vagy változtatnánk meg a felmé- rés folyamán Mélyebb belelátást ad ezekbe a problémákba a 9 1 gyakorlat Több hírt fogadjunk be, ne kevesebbet! Az amerikaiak meglehetősen szkeptikussá váltak a sajtóval kapcsolatban. A lakos- ságnak kevesebb mint a fele bízik meg a televíziós hírekben (T. Jensen, 2013). Mivel ennyire gyanakvóak az újságírással, nem meglepő, hogy egyre kevesebb időt töltenek a hírekkel, főleg a fatalok. Miért épp a fatalok nem kíváncsiak a hírekre? A válasz, úgy tűnik, az informá- cióval való általános túlterheltségben rejlik. Képtelenek vagyunk mindet feldolgoz- ni. Belefáradunk, és keressük a módját, hogy csökkentsük terheltségünket. A hírek esetében az emberek nem kutakodnak az információk után, hacsak nem számukra lényeges dologról van szó. Chew és Palmer (1994) például felmérésben mutatta ki, hogy az emberek információigénye ahhoz képest változik, hogy mennyire releváns az adott téma számukra. A kevésbé lényeges témák esetében az embert elsősorban az érdekli, hogy rá milyen hatással lehet a dolog. A magas relevanciával bíró té- máknál pedig arra törekszik, hogy minél több információt gyűjtsön össze, ami se- gít neki a véleményalkotásban – így tehát a különböző nézeteket ismertető infor- mációkra van szüksége, és ezért a szakértőkre kíváncsi.