Page 233 - James Potter – Médiaműveltség

9. fejezet: Hírek 209 Timest (Romenesko, 2011). A Huffngton blogján közzétett cikkeket köztisztelet- ben álló, hagyományos értelemben vett újságírók írták. De sok olyan blog is van, amely ismeretlen szerzők írásait teszi közzé, így felmerül az a komoly kérdés, hogy ki kaphasson újságírói státuszt. Ez pedig nem jelentéktelen titulus, mert az újságíróknak nem kötelességük tudósításaik forrásait felfedni. Ezenkívül bejuthat- nak olyan rendezvényekre és eseményekre, ahova a nagyközönséget nem engedik be, hogy tudósítsanak róla. Mi történne vajon, ha 50 millió blogger kérvényezne magának újságírói belépőt a Fehér Házba vagy egy sportrendezvény közvetítői stúdiójába? Hogyan húzhatjuk meg a határt az „igazi újságírók” és a bloggerek közt? Jelen idő szerint erre mindenkinek csak önkényesen megfogalmazott válasza van. A jó választ talán úgy lehetne megtalálni, hogy egy másik, ennél alapvetőbb kérdést megválaszolunk: Mi a hír? Mi számít hírnek? A hír természetesen olyan valami, ami nemrég történt. De ezen az egy kritériumon túl már nincs egyetértés abban, hogy mi számít hírnek – vagyis sok kritérium van, némelyikük pedig egymással ellenkező. Egy általánosan elfogadott kritérium pél- dául az, hogy az események jelentősek legyenek, amelyeknek a közönség minden- napjaiban észlelhető társadalmi-gazdasági hatása van, de a deviancia kritériuma épp ellentétes ezzel, hiszen a szokatlan történésekre összpontosít, amelyek vélhe- tően semmilyen hatással nincsenek a közönség tagjainak életére. Egy másik krité- rium a kiemelkedő eseményeké, amelyek nagy létszámban vonzzák az embereket, de ezzel ellentétes a személyes érintettség kritériuma, ami azt jelenti, hogy a cikk- nek vélhetően olyan specifkus elemei vannak, amelyen jó néhányan osztoznak. A meghatározás kuszasága ellenére a hírközlő szervezeteknek sikerült nagyszá- mú közönséget bevonzaniuk az évek során. Ez azonban változóban van, mivel va- lamennyi hírközlő szervezet komoly gondban van azzal, hogy miként is vonzza magához a fatalokat. Egy kutatás például arról tesz jelentést, hogy a 25 éves és ennél fatalabb emberek átlagban mindössze 31 percet töltenek naponta hírekkel, míg a 65 éveseknél és ennél idősebbeknél ez az idő 81 perc (C. Jones, 2005). A Kaiser Family Foundation (2010a) elvégzett egy felmérést, amelyből kiderült, hogy a 8 és 18 év közti fatal amerikaiak magazin- és újságolvasással töltött ideje 2005 és 2010 között jelentősen lecsökkent (a magazinok esetében 14-ről 9 percre, az újságokéban 6-ról 3 percre). Az átlagos napon újságot olvasó fatalok aránya az 1999-ben mért 42%-ról 2009-ben 23%-ra esett vissza. Másrészt viszont a fatalok átlagosan 2 percet töltenek naponta azzal, hogy online felületen magazinokat vagy újságokat olvasnak. Ezzel ellentétben a 7–12. osztályosok beszámolóik alapján át- lagosan 1 óra 35 percet töltenek naponta írott üzenetek küldésével vagy fogadásá- val. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos tinédzser naponta 19-szer több időt tölt üze- netküldéssel, mint amennyit újságolvasással (legyen az nyomtatott vagy online