Page 379 - James Potter – Médiaműveltség
P. 379
Kinek a tulajdona a tömegmédia, és ki irányítja? Az, hogy ki irányítsa a tömegmédiát, azóta fontos kérdés, amióta tömegmédia lé- tezik. A kérdés jelentősége abban gyökerezik, hogy egy magánszemélynek vagy egy önálló vállalkozásnak vajon mekkora hatalom gyakorlása engedhető meg az amerikai társadalom felett. Ez a kérdés az ország alapításakor is felmerült, amikor az Egyesült Államok alkotmányának szerkesztői közül néhányan korlátozni szeret- ték volna a kormányzat hatalmát, és azt a lehető legtöbb személy közt szerették volna elosztani. Más szerkesztők egy erős szövetségi kormányzatot akartak, ahol a döntéseket gyorsan meg lehet hozni, és egyetlen kormányzati egység a felelős eze- kért a döntésekért. Kompromisszumos megoldásként az alkotmány egy erős szö- vetségi kormányzatot hozott létre, amely fel volt ruházva bizonyos hatalommal, más hatalom gyakorlását azonban fenntartotta a tagállami és helyi kormányzat részére A központosítás kontra lokalizmus mindenkor vita tárgyát képezte az üzleti vi- lágban is. Sokan károsnak tartják az üzleti monopóliumokat, mivel szerintük a fo- gyasztók jobb szolgáltatásokat kapnak a versenyhelyzetben lévő vállalkozásoktól. Úgy vélik, a monopóliumok túl sok hatalmat koncentrálnak egyetlen vállalkozás kezében, amely aztán szabadon emelheti az árait és ronthatja a szolgáltatások szín- vonalát, mivel nincs jelen konkurencia. Mások jónak tartják a hatalomkoncentrá- ciót egy adott iparágban, mivel ez gazdasági hatékonyságot eredményez, amelyből a fogyasztók az alacsonyabb árak révén húznak hasznot Az olyan hatalmas válla- latok például, mint a Walmart vagy a McDonalds azért képesek folyamatosan tar- tani alacsonyabb áraikat, mert olyan hatalmasak és hatékonyak. A hatalomkoncentráció kérdése különösen fontos a tömegmédia esetében, mivel a tömegmédia információáramlást irányít. A kritikusok attól tartanak, hogy ha egyetlen vállalat ellenőrizné az összes hírközlő csatornát, akkor ez a vállalat csak az általa kiválasztott híreket közölné, és fgyelmen kívül hagyhatna minden más napi történést és politikai véleményt Ebben a fejezetben megmutatjuk, hogy a vita – a legalapvetőbb szintjén – az amerikai kultúrában két egymással versengő érték: a lokalizmus és hatékonyság tartós ellentétén alapszik, aztán pedig rámutatunk arra, hogy a hatékonyság fel-