Page 437 - James Potter – Médiaműveltség

A médiában elkövetett szerzői jogsértések Jane szünetet tartott a tanulásban, hogy átnézzen a szobatársához, aki már harmadik órája egy fájlmegosztó honlap előtt gubbasztott. – Ruthie, még mindig zeneszámokat töltesz le? Mikor lesz már elég? – Mindig vannak új zenék – válaszolta Ruthie. – Közel járhatok az 5000 számhoz. – Nincs bűntudatod, hogy letöltöd ezt a sok zenét anélkül, hogy fzetnél érte? – Nem, soha nincs bűntudatom. Úgy tekintem, hogy én egy szolgáltatást nyújtok a zenekiadó cégeknek, hisz mindig beszámolok az összes barátom­ nak a legjobb számokról, és értékelést írok róluk a blogomon. Reklámozok nekik. Inkább ők tartoznak nekem köszönettel. – De az összes barátodnak és a blogod olvasóinak is megengeded, hogy le is másolják ezeket a fájlokat. – Na és? – Mi a haszna ebből a kiadóknak? Akiknek te mesélsz róluk, azok közül sen­ kitől nem kapnak pénzt. Ruthie elgondolkodott pár másodpercre. – Igazad van, ebből nincs pénzük. De ez nem az én gondom. Az előző fejezetben tárgyalt adatvédelemi és a szerzői jogok megsértésével kap- csolatos témák közeli rokonai egymásnak. Ami a szerzői jogok megsértését, azaz a kalózkodást illeti, a kérdés itt is az, hogy hol a határ. Határvonal húzódik a saját és a nem saját médiaüzenetek között, és a médiaüzenetek terjedelmének is van egy határvonala, azaz hogy milyen mértékben kell megváltoztatni egy médiaüzenetet annak érdekében, hogy ez már egy másik üzenetnek legyen tekinthető. Hogy valami kalózkodásnak minősül-e vagy a magánszféra megsértésének, az a hozzáállásunktól függ. Tegyük fel például, hogy fzetek azért, hogy letöltsek egy zeneszámot az iPodomra. Megfzettem a zeneszám árát, és ezért úgy érzem, jo-