Page 441 - James Potter – Médiaműveltség

17. fejezet: A médiában elkövetett szerzői jogsértések 417 A szerzői jog gondolata mindig is homályos koncepció volt, és ez csak bizony- talanabbá vált az üzenetek digitalizálásával és a számítógépek és az internet segít- ségével történő ingyenes megosztással. Gondoljunk a weboldalakra és a számító- gépes szoftverekre. Ki a jogok tulajdonosa ezek esetében? Sokra ezek közül úgy tekintünk, mint közkincsre, ezek bárki számára hozzáférhetők. Sok olyan honlap van, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a saját tartalmaik elhelyezését, mint a Facebook, a MySpace, a YouTube és a különféle blogok. Léteznek továbbá szabad szoftverek, vagyis amikor a felhasználók ingyen tölthetnek le számítógépes alkalmazásokat Léteznek emellett nyílt forráskódú szoftverek (open-source soft- ware), ahol a felhasználók nemcsak ingyen letölthetik a számítógépes alkalmazá- sokat, hanem hozzáférnek a forráskódhoz is, és azt meg is változtathatják. Némely kódok ezek közül jogvédettek, némelyek a copyleft alá tartoznak, azaz a megosz- táson alapulnak. A copyleft licencet Richard Stallman a Free Software Foundation (Szabad Szoftver Alapítvány) elnöke alkotta meg 1985-ben. Ha tehát adott szá- munkra egy copyleftelt program, és néhány helyen átdolgozzuk, majd megosztjuk más felhasználókkal, számukra is lehetővé kell tennünk a saját kódunkhoz való hozzáférést és a szoftver további fejlesztésének lehetőségét (Sunstein, 2006), így az alkalmazás terjesztésének és megváltoztatásának minden lépése során nyitott marad, ezáltal minden következő felhasználónak (follow-on users) egyforma lehe- tősége van a kód fejlesztésére és az alkalmazás képességének bővítésére. A szerzői jog esetében az eredeti üzenet állandó, azaz amint az üzenet elkészült és jogvédet- té vált, az üzenet jogai a szerző tulajdonába kerülnek, és jogdíj fejében ő jogosult aztán a hozzáférést megadni. Ezzel ellentétben a copyleft esetében a mű folya- matosan fejlődik, ahogy az egymást követő szerzők javítanak rajta, továbbá a lét- rehozott mű senkinek sem a tulajdona, hanem meg van osztva a közösséggel, díjf- zetési kötelezettség nélkül Az üzenetek digitalizálásával és a sokfajta üzenet számtalan módon való inter- netes megosztásának elterjedésével az alkotás fogalma megváltozott. Eric Raymond a katedrálisok és a bazárok metaforájával érzékeltette ezeket a változásokat (Sunstein, 2006). Raymond szerint a katedrális típusú megközelítés olyan, hogy egy hozzáértő szakembernek van egy határozott elképzelése egy számítógépprog- ramról, és úgy tervezi meg a program architektúráját, hogy ennek az elképzelés- nek a lehető legelegánsabban megfeleljen. Ezzel szemben van a bazár, ahol az egyének többféle rend és megközelítés szerint egymástól függetlenül dolgoznak, miközben apránként létrehozzák a számítógépes programot, amelynek célja a saját egyedi céljaik kielégítése. A nyílt forráskódú szoftverek a bazárjellegű eljárást te- szik lehetővé, és az meglepően sikeresnek bizonyult alkalmazások széles körének létrehozásában. Raymond kifejti, hogy a számítógépes hekkerek egyfajta „aján- dékkultúrában” élnek, ahol a társadalmi státust nem az határozza meg, mit irányí- tanak, hanem az, hogy mit adnak tovább. A kreativitásuk eredményeit azért teszik szabadon elérhetővé mások számára, mert ezáltal elismertek és ismertek lesznek.