Page 445 - James Potter – Médiaműveltség

17. fejezet: A médiában elkövetett szerzői jogsértések 421 lásra. Ennek észlelésére a szoftverfejlesztők szoftvereket készítettek. A kutatások jellemzően 30% körül találják a főiskolákon a részben vagy teljes mértékben plagi- zált dolgozatok arányát (T. Y. Jones, 2006), és úgy tűnik, a probléma növekszik. Egy felmérés a közelmúltban feltárta, hogy a középiskolai és főiskolai/egyetemi diákok több mint harmada bevallottan plagizált már a kivágás-beillesztés módsze- rével. A Pew Research Center tanulmánya szerint pedig a főiskolai igazgatók 55%-a vélte úgy, hogy a plagizálás az utóbbi évtizedben gyakoribbá vált, és közülük 89% az internetet jelölte meg a fő oknak (Gormly, 2012). Ki a hibás? Az évek során a törvényalkotás és a médiaipar szervezetei megpróbáltak megol- dást találni a kalózkodás roppantul bonyolult problémájára. Ezek a törekvések öt kategóriába sorolhatók: jogalkotás, bűnüldözés, jogérvényesítés, másolásvédelmi technológiák és új üzleti modell kialakítása. Jogalkotás Az USA kongresszusa az elmúlt évtizedekben igyekezett világossá tenni a szerzői jogok tartalmát és a szerzők, valamint a médiaüzeneteket személyes használatra igénybe vevő magánszemélyek jogait, és ennek érdekében számos jogszabályt al- kotott: 1992-ben született az Audio Home Recording Act (AHRA), később, 1998- ban pedig a Digital Millennium Copyright Act. Az AHRA hatálya alatt minden digitális rögzítőeszköznek rendelkeznie kellett egy Serial Copy Management System (SCMS) nevű rendszerrel, amely a digitális rögzítők számára lehetővé tette első generációs másolatok készítését egy digitálisan rögzített műről. Bár a techno- lógia megakadályozza, hogy második generációs másolat készüljön az elsőről, azt lehetővé teszi, hogy tetszés szerinti számban készüljenek első generációs másola- tok. Az AHRA továbbá minden újonnan értékesített digitális rögzítőeszköz után legfeljebb 8 dolláros, minden digitális audiokazetta és -lemez eladása után pedig 3 dolláros jogdíjat biztosított. Ezt az adót a digitális médiaeszközöket gyártók f- zették meg, és azok között a jogtulajdonosok között került felosztásra, akiknek a zenéjét feltételezhetően lemásolták. Erre az adóra tekintettel a jogtulajdonosok örökre lemondtak a fogyasztók otthonában található rögzítőeszközökkel készített másolatok szerzői jogsértése miatti igényeikről. Ez összemérhető a szerzői jogi törvényben megfogalmazott „méltányos használat” kivétellel, amely megengedi a fogyasztónak a jogvédett zenék másolását nem kereskedelmi céllal. Az SCMS és a jogdíj előírásai azonban csak digitális hangrögzítő eszközökre érvényesek. Mivel a számítógépek nem digitális hangrögzítő eszközök, nem kell megfelelniük az SCMS előírásainak („Music Piracy and the Audio Home Recording Act”, 2002).