Page 460 - James Potter – Médiaműveltség

436 VI. rész: Szembesülés a problémákkal Az emberek azóta panaszkodnak a médiában megjelenő erőszak miatt, amióta a történeteket a média eszközein közvetítik. A kritika ciklikusan erősödik és gyen- gül – jelenleg a ciklus csendesebb részében járunk, túllépve az 1990-es évek sok- sok bírálatát (lásd a 18.1. táblázatot). De bármelyik pillanatban újra felélénkülhet a téma. Ha ez megtörténik, lesz-e tájékozott véleményünk, vagy hagyjuk majd, hogy az érzelmekre apelláló retorika magával ragadjon bennünket? Ebben a fejezetben megvizsgáljuk azokat a tévhiteket, amelyekkel a közönség és a gyártók bírnak a médiabeli erőszakkal kapcsolatban. Egyenként elemezzük ezeket, hogy felfedjük, miért tévesek. Amikor téves elgondolásokra alapozzuk az érvelésünket, ebből származó döntéseink és tetteink nem igazán visznek előre. E fejezet célja, hogy segítsen kiterjeszteni a médiabeli erőszakról alkotott perspek- tívánkat, és segítsen teljesebb és reálisabb képet alkotnunk a problémáról, hogy tájékozottabb véleményt formálhassunk a médiabeli erőszakról. A fejezet egy cso- kor iránymutatással zárul, amelyek segítenek túllépnünk ezeken a téves képzete- ken, és növelnünk médiaműveltségünket. 18.1. táblázat: A médiában megjelenő erőszak mennyiségéről alkotott közvélekedés – Egy 1975-ös Gallup-felmérés szerint az amerikaiak kétharmada elfogadhatatlannak találta az erőszakos tartalmú műsorok arányát (Cooper, 1996). – Egy 1993-as felmérés szerint az amerikaiak 70%-a érezte úgy, hogy a tévés szórakozta- tásban túl sok az erőszak, és 57% gondolta, hogy a tévés híradások túl sok fgyelmet szentelnek az erőszakos bűncselekményeknek (Galloway, 1993). – A Parents (Szülők) magazin 1994-es felmérése során az amerikaiak döntő többsége – a megkérdezettek 87%-a – mondta azt, hogy a médiában „túl sok az erőszak” (Diamant, 1994). – Egy 1995-ös Time/CNN-felmérés során 52%-nyi amerikai felnőtt mondta, hogy nagyon aggasztja a flmekben, tévéműsorokban és popzenei klipekben megjelenített erőszak mennyisége; 25% mondta azt, hogy eléggé aggasztja; és csak 9% mondta azt, hogy egyáltalán nem aggódik emiatt (Lacayo, 1995). – Egy 1997-es országos felmérés, amelyet a Los Angeles Times végzett, kimutatta, hogy az emberek kétharmada azt gondolja, hogy a televízió műsorai romlottak az elmúlt évtized folyamán, és közülük 90% hitte úgy, hogy a tévében több az erőszak és a szex, mint tíz évvel korábban (B. Lowry, 1997). – Egy 1997-es USA Weekend-felmérést, amelyben szöveges választ kértek a résztvevőktől, 21 600-an töltöttek ki, a válaszadók 92%-a úgy nyilatkozott, hogy minden eddiginél bántóbbnak találja a televíziós tartalmakat, különösen az erőszak, szexualitás és vulgáris nyelvezet miatt – Egy 1999-es Gallup-felméréskor a megkérdezettek 75%-a mondta, hogy szerinte van kapcsolat a televízióbeli erőszak és az Egyesült Államokbeli bűnözési ráta közt (Navarro és Riddle, é. n.). – Egy 2003-as ICM Research Ltd. által végzett felmérésben részt vevők 73%-a mondta, hogy szerinte a képernyőn látható erőszak (flmek, televízió és számítógépes játékok) a társadalomban megjelenő erőszak egyik kiváltója (Navarro és Riddle, é. n.).