Page 463 - James Potter – Médiaműveltség

18. fejezet: Erőszak a médiában 439 A közönség az olyan agresszív vagy erőszakos cselekedetek miatt sem aggódik, amelyek nem fzikai jellegű kárt/sérülést okoznak, például a verbális agresszió, ahol a szereplők érzelmileg, pszichésen vagy társas létüket érintően bántalmazzák áldozataikat. Több tanulmány kimutatta, hogy a verbális erőszak sokkal elterjed- tebb – akár háromszor annyira is –, mint a fzikai (B. S. Greenberg et al., 1980; Martins és Wilson, 2012; W. J. Potter és Vaughan, 1997). Martins és Wilson (2012) például tartalmi elemzést végzett a 2–11 éves korosztály körében a társadalmi ag- resszió megjelenítését vizsgálva az 50 legnépszerűbb televíziós műsorban. Ered- ményei azt mutatják, hogy a vizsgált műsorok 92%-ában volt valamilyen társadal- mi agresszió. Átlagosan óránként 14 különböző társadalmi agresszió jelent meg ezekben a műsorokban, másként mondva minden négy percben egy. Összefoglalásképpen, azok a nézők, akik átlagos mennyiségű tévéműsort néz- nek, jó eséllyel hetente egy explicit módon ábrázolt, komoly fzikai sérülést okozó erőszakos cselekedetet látnak bennük. És ez lenne annak a bírálatnak az alapja, miszerint túl sok az erőszak a médiában. Az átlagember azonban valójában több mint 100 fzikai erőszakot tartalmazó jelenetet néz meg hetente – csak épp ezek szinte mind sterilizálva vannak, vagy humorral álcázottak. Ehhez jön hozzá továb- bi 200-tól 300-ig terjedő számú nem fzikai agressziót ábrázoló jelenet, ami öltheti gyűlöletbeszéd, durva sértések, lejáratások formáját stb. Valóban rengeteg az erő- szak a televíziózás teljes tartományában – jóval több, mint amennyit az átlagember érzékel Mennyiségi fókusz a tartalmi helyett A második téves közhiedelem, hogy a problémát az erőszak mennyiségével ma- gyarázzák, nem pedig az ábrázolás kontextusával. Ez a kritika tehát azzal érvel, hogy csökkenne a társadalomban is az egyének bántalmazása, ha a médiában be- mutatott erőszakmennyiség csökkenne. A mögöttes feltételezés itt az, hogy a bán- talmazást az ábrázolások mennyiségéhez kötik. Ez ismét csak tévhit, mivel a gya- koriság csak másodrangú a kontextus elsődleges tényezője mögött. Az erőszak mély értelmét nem más, mint a médiabeli ábrázolás módja juttatja el a közönség- hez, és ez igen erősen befolyásolja a hatásgyakorlást. Ezt illusztrálandó, gondoljunk bele a következő két forgatókönyvbe. Az elsőben van két testvér, akik önzők, kicsinyesek és csúnyák. Bár fzikailag gyengék, mind- egyiknek van pisztolya, amit arra használnak, hogy pénzt csikarjanak ki a dolgos kisbolttulajdonosból a környéken. Éjszakánként járókelőket fosztanak ki, és poén- ból meg is verik őket. Látjuk az áldozataikat, amint mindenféle bántalmat elszen- vednek – ez lehet félelem, anyagi nehézségek vagy fzikai fájdalom is. Idővel a testvéreket letartóztatják, és börtönbe kerülnek, ahol a náluk erősebb bűnözők ve- rik őket. Részletesen bemutatásra kerül bűnhődésük, míg a bűnügyi igazságszol- gáltatás rendszerén végighaladnak, és hosszú börtönbüntetést kapnak.