Page 464 - James Potter – Médiaműveltség

440 VI. rész: Szembesülés a problémákkal A második forgatókönyv fvérei ifjú titánok: eszesek, nagyon is értelmesek. Napjaikat orvosok privát adatbázisainak feltörésével töltik, hogy felkutassák köz- tük azokat, akik túlszámlázzák a szolgáltatásaikat, és olyan biztosítási ügynökök adatbázisába hatolnak be, akik elcsalják ügyfeleik jogos juttatásait. Éjszaka rabul ejtik kiszemelt áldozataikat, és titkos laboratóriumukba viszik őket, ahol a legmo- dernebb fejlesztésű eszközökkel és szerekkel kínozzák őket, hogy vallomásra bír- ják őket bűnösségükről. Bár egyértelmű, hogy az áldozatokat kínozzák, a közön- ség soha nem lát se vért, se sebesüléseket. Később jelzést kapunk arról is, hogy áldozataikat megölik, a holttestektől pedig megszabadulnak. Idővel azonban letar- tóztatják őket, bíróság elé kerülnek, de a rendőrség nem képes bizonyítani bűnös- ségüket, így aztán az esküdtszék felmenti őket. Az első forgatókönyv közelebb áll a valós élethez. A közönség valószínűleg nem azonosul a testvérpárral, sőt, vélhetően taszítja őket az erőszakosságuk, így az áldozatok pártjára állnak. Akik ezt a „flmet” megnézik, vélhetően nem akarják majd utánozni a benne szereplő fvéreket, vagy más erőszakos cselekedeteket vég- rehajtani. A közönség továbbá valószínűleg hiszi, hogy mások is kevésbé hajlanak majd erre, ha megnézik a flmet. Ezzel ellentétben a második forgatókönyv inkább hasonlít a médiában fellelhető erőszakos ábrázolások sémájára – vagyis az elköve- tőket fényezi, az erőszakot pedig sterilizálja. Azok, akik ezt a fajta megjelenítést látják, vélhetően elhiszik, hogy az erőszak gyakran jó módszer a problémák meg- oldására. Ha a legtöbb médiabeli erőszak-ábrázolás az első forgatókönyvet követ- né, hasznos lenne növelni a számukat, hiszen akkor a nézők többet látnának abból, ahogy az erőszak a való világban végbemegy, és hogy milyen veszélyes is. Ha azonban a legtöbb médiabeli erőszak-ábrázolás a második forgatókönyvet követné, akkor rosszul tennénk, ha növelnénk a számukat, hiszen a nézők arra következtet- nének belőle, hogy az erőszak megfelelő módja a problémák megoldásának, és ezért igazolható, továbbá hogy úgyis csak a rossz embereket bántják. A kontextus, amelyben az erőszak megjelenítésre kerül, tovább növeli a legkü- lönfélébb negatív hatások bekövetkeztének valószínűségét. Az erőszak sterilizálása miatt a nézők érzéketlenné válnak az áldozatok szenvedése iránt, az erőszak dicső- ítése miatt pedig vonzónak találják azt, és idővel lebomlanak bennük az erőszakos cselekedeteknek útját álló társadalmi korlátok. Az erőszak humorral történő trivializálása miatt a nézők elhiszik, hogy kicsi az esélye, hogy hasonló esetben megbüntetnék őket. Ha a jelenlegi televíziós világban elterjedt megjelenítési mód helyett az erőszakot egy moralitásdráma kereteiben jelenítenék meg, a médiabeli erőszakkal való ismétlődő találkozás pozitív lenne a társadalom számára, hiszen arra tanítaná az embereket, hogy az erőszak elfogadhatatlan és ritkán igazolható, hogy az elkövetők mindenféle módon megbűnhődnek, és hogy komoly és hosszú távú ártalmai vannak az áldozatok és szeretteik életében