Page 461 - James Potter – Médiaműveltség

18. fejezet: Erőszak a médiában 437 A közönség téves képzetei A közönségnek háromféle téves képzete van a médiabeli erőszakkal kapcsolatban. Ezek: (1) túl sok az erőszak a médiában, (2) a potenciális káros hatást inkább az erőszak mennyiségéből, és nem annak kontextusából vezetik le, (3) a médiabeli erőszak másoknak árt, nekem nem. Túl sok az erőszak a médiában A legelterjedtebb bírálat a médiabeli erőszakról az, hogy túl sok van belőle. És valóban, a mainstream médiában, főleg a televízióban és a moziflmekben sok erő- szak-megjelenítést találunk. Ez a képzet valójában attól téves, hogy alábecsüli a megjelenített erőszak mennyiségét. A nagyközönség azért becsüli alá a médiában megjelenő erőszak mennyiségét, mert szűkös fogalma van arról, mi számít erő- szaknak. Ha az erőszak szélesebb értelmezéséből indulunk ki – abból, ami meg- mutatja, hogyan okozhatja a médiabeli erőszakkal való terheltség a negatív hatá- sok egész sorát –, akkor világossá válik, hogy az erőszakról alkotott szűkös értelmű közfelfogás valóban téves. Mi a médiabeli erőszakról alkotott közfelfogás? A közfelfogás a fzikai erőszak- ra korlátozódik, amely komoly (nem humoros) módon ábrázolódik, és az áldozatok súlyos sérülését okozza, ami leplezetlenül, szemléletesen meg is jelenik. A tévé- műsorokban vagy moziflmekben megjelenő erőszak mértékével kapcsolatos meg- ítélés sokkal kevésbé az erőszakos cselekmények számához kötődik, mint inkább a szemléltetés mértékéhez (W. J. Potter, Pashupati, Pekurny, Hoffman és Davis, 2002). Vagyis lehet, hogy egy olyan akció-/kalandflm, amelyben végig autós üldö- zés és lövöldözés váltja egymást, nem tűnik erőszakosabbnak a közvélekedés szá- mára, mint egy olyan flm, amelyben hirtelen lelőnek egy szereplőt, és amelyben végignézzük, amint a golyó áthatol a testén. Egyetlen explicit jelenet a flmben elég ahhoz, hogy kiváltsa azt a vélekedést, hogy az adott flm erőszakosabb, mint egy másik, amelyben történetesen az autós ütközések, lövöldözések és robbanások egész láncolata húzódik végig, csak épp soha nem látjuk a sérülteket. Az erőszakról alkotott közfelfogás azon múlik, hogy a megjelenítés bántó-e vagy sem. Ha a megjelenítés tele van vérrel és sebesüléssel, az vélhetően bántó lesz a nézők számára, és panaszt kelt. Ezért aztán a producerek, akik nem akarják a közönség tagjait bántani, inkább „sterilizálják” az erőszakot. Tudják ugyanis, hogy ha kerülik az erőszak explicit ábrázolását úgy, hogy alig mutatják meg az ál- dozatok sérüléseit, akkor sokkal kisebb az esélye annak, hogy ezzel ártsanak a közönségnek. A kutatások többször is kimutatták már, hogy a közönség jól tolerál- ja a sterilizált erőszakot, de ha az ábrázolás szokatlanul explicit, az megszakítja a néző élvezeti fow-ját, és erős negatív érzéseket vált ki belőle (British Broadcasting Corporation, 1972; Diener és De Four, 1978; Diener és Woody, 1981).