Page 462 - James Potter – Médiaműveltség

438 VI. rész: Szembesülés a problémákkal Az erőszak közkeletű meghatározásának másik kulcsfontosságú eleme az, hogy a humor jó álca. Úgy tűnik, hogy ha humor leplezi el, a közönség nem látja az erő- szakot. Ezt a legkülönfélébb emberek is természetesnek tartják. Van egy anekdota, ami jól illusztrálja ezt. Néhány évvel ezelőtt a Viacom cég Szabványok és Gyakor- latok Osztályának (Standards and Practices Department) munkatársaival volt meg- beszélésem New Yorkban. Az itt dolgozó hét hölgy feladata az volt, hogy előzete- sen ellenőrizze a Viacom MTV, VH1 és Nickelodeon nevű kábelcsatornáin később leadandó tartalmakat. Épp egy videoklipet néztem, amikor a teremben levő hét hölgy elmagyarázta, hogyan szokták ezeket megszűrni, hogy meghatározzák, megfelelnek-e a szabványoknak, vagy – megítélésük szerint – vannak olyan dol- gok, amelyek megjelenítése bántaná a nézőket. Egy órán keresztül mutogatták ne- kem a különböző zenei videoklipeket, és magyarázták, melyik együttest kérték meg, hogy bizonyos képeket vágjanak ki vagy árnyaljanak bennük, mert szerintük azok a nőkre nézve megalázóak voltak. Mikor végre szóhoz juthattam, ezt kérdez- tem tőlük: „No és mi a helyzet a videoklipekbeli erőszakkal?” Többen is lelkesen válaszolni kezdtek, mondván, erre a témára is igen érzékenyek, és hogy a videók- ban nem lehetett semmilyen konkrét erőszakot mutató jelenet, bár bizonyos dal- szövegek utaltak rá. Ezután a Nickelodeon nevű csatorna erőszaktartalma iránt ér- deklődtem. Meglehetősen hosszú csend következett, és a hölgyek bizony úgy néztek rám, mint egy hatéves kis kölyökre, aki azt állítja, hogy kettő meg kettő az hét. Az egyik hölgy tanácstalan arckifejezéssel azt mondta: „De hiszen a Nickelodeonon nincs is erőszak.” Én ekkor viszonoztam a tanácstalan arckifeje- zést, és azt mondtam: „No és a szombat reggeli műsorok, mint például a Tapsi Hapsi és a Tini nindzsa teknőcök?” Tanácstalansága nagy mosolyba váltott, ami- kor ezt válaszolta: „De azok nem erőszakos flmek. Azok rajzflmek!” Talán naivak voltak ezek a hölgyek? Nem, nagyon is cizellált fogalmuk volt az erőszakról – ahogy azt az általános nézőközönség látja. Ezek a hölgyek tudták, hogy a közön- séget nem a rajzflmekben megjelenő cselekmények aggasztották – még a legbru- tálisabbak sem Miért lehet az, hogy a humor egészen elrejti az erőszakot? Úgy tűnik, a humor megszünteti az erőszak fenyegetését. Ahhoz, hogy a nézők valamit erőszakosnak tartsanak, a személyes fenyegetettség bizonyos fokát kell érezniük. Ezt a meglátást tartalmazza a nagy-britanniai Barrie Gunter munkája is. Arról számolt be, hogy a nézők az erőszakos cselekmények komolyságát nagyobbra értékelték, ha idő és hely szempontjából a történet helyszíne közelebbinek tűnt a mindennapi valóság- hoz. Ezzel ellentétben „az egyértelműen képzeletbeli közegben megjelenített erő- szakot, mint amilyen a rajzflmekben vagy tudományos-fantasztikus flmekben lát- ható, alapvetően nem erőszakosként, rémisztőként vagy felzaklatóként érzékelték” (Gunter, 1985, 245.). Más kutatók is arról számolnak be, hogy az embereket sokkal jobban aggasztották a nagyobb valószínűséggel bekövetkező cselekmények, vagyis azok, amelyek akár velük is megtörténhetnének a mindennapi életükben (Forgas, Brown és Menyhart, 1980).