Page 469 - James Potter – Médiaműveltség

18. fejezet: Erőszak a médiában 445 12. Narkotizálás: A szokásszerű erőszakostartalom-nézés idővel nemcsak hogy eltompítja reakcióinkat, de vannak, akik újra el akarják érni azt az erős „arousal szintet” (szervezet aktivációs szintje), amelyet ezek elsőre ébresztettek bennük. Ahhoz azonban, hogy ugyanolyan fokú izgalmat éljenek meg újra, az erőszak még explicitebb és erősebb formáit kell fellelniük. Vagyis az erőszak drogként hat rájuk, hiszen egyre erősebb függés alakul ki irányában, miközben maga a drog veszít erejéből. Extrém esetben ez az erőszak-kábítószer függéshez is vezethet. Érzelmi hatás 13. Érzéketlenné válás: Bizonyos ábrázolások olyan gyakoriak, hogy többé nem tudunk sem ámulni, sem csodálkozni rajtuk. Toleranciánk megnőtt, így azok a dolgok, amelyek egykor elborzasztottak vagy akár kiakasztottak bennünket, többé nincsenek ilyen hatással ránk. Ez különösen fontos az erőszak esetében. A tévés erőszak nézése alacsonyabb érzékenységhez vezet az agresszióval és az erőszakkal szemben. Ha pedig az emberek folyamatosan, hosszú időn át vannak kitéve az erőszak látványának, az érzékenységi küszöbük egyre lejjebb süllyed. 14. Félelemkeltés: Bőséges kutatási eredmények támasztják alá azt a feltételezést, miszerint a televízió miatt – amelynek az erőszakos ábrázolásokkal telített világa jelentős terheltséget okoz – az emberek irreálisan magasra becsülik a saját áldozattá válásuk esélyét, illetve úgy hiszik, hogy a világ gonoszsággal és erőszakkal teli hely. 15. Az attitűdök/képzetek hosszú távú megerősítése: Mivel a média olyan sok erőszak- üzenetet közvetít, és mivel ezeket általában azonos kontextusban közli, a nézők már meglévő véleménye az erőszakról idővel megerősödik. Ettől hozzáállásuk stabilabb lesz, és így később nehezebben változtatható meg. Kognitív hatás 16. A társadalmi normák elsajátítása: Ez a sémák általánosításának különleges esete. Az egyes médiaterhelésekben látottakból az emberek sémákat szűrhetnek le, még akkor is, ha azok nem részei a társadalmi normáknak. Ha például a médiaerőszakkal való ismételt terhelés következtében valaki felülbecsüli a bűnözés mértékét, vagy épp a felgöngyölített és az elkövető letartóztatásával lezárt bűncselekmények százalékát. Bár ezek általánosítások, mégsem társadalmi normák. Utóbbiakat ugyanis a társadalmi információk alapján alkotjuk általánosítással, nem pedig a tényszerű információk alapján. A társadalmi normák a viselkedés társas szabályaira vonatkoznak, nem pedig a társadalom tényszerű paramétereire, mint például az ügyvédek, bűntettek, tárgyalások és kivégzések számára – amelyeknek mindnek megvan az adatszerű jelzője. A társadalmi normáknak azonban nincs tényszerű alapjuk. A társadalomra gyakorolt hatások 17 Változó intézmények: Amikor az erőszak évről évre, mindenféle műsorokban megjelenve átjárja a médiát, az az intézmények változását kényszeríti ki. Például: A bűnügyi igazságszolgáltatási rendszer – ha a köz úgy hiszi, hogy a bűnözés az egyik legfontosabb társadalmi probléma, a választásokon induló jelöltek hangsúlyozzák, hogy bekeményítenek a bűnözéssel szemben. Az önkormányzatok több rendőrt vesznek fel, bizonyos bűncselekmények esetében megnő a letartóztatások száma, és az embereket rábírják, hogy bizonyos jogaikat adják fel, a bíróságok nyomás alá kerülnek, hogy szigorúbb ítéleteket hozzanak a bűnözők esetében, a börtönlakók száma megnövekedik, az államoknak pedig több börtönt kell építeniük, és ehhez megemelik az adókat.