Page 472 - James Potter – Médiaműveltség

448 VI. rész: Szembesülés a problémákkal Egyéni vonzatok A nagyközönségnek a médiaerőszakról alkotott képe téves. Fontos, hogy egyéni szinten is tágítsuk a perspektívánkat, hogy felismerjük, az ábrázolások kontextusa előrébb való szempont, mint a gyakoriságuk. Amikor a kontextus sterilizálja az erőszakot, nem távolítja el azt – ez ugyanis a producerek eszköze az erőszak jelen- létének álcázására, hogy az ne bántsa a közönséget. Pedig kellene hogy bántson bennünket mindaz, ami erőszakos. Látnunk kellene a szenvedést is, amit az áldo- zatoknak okoz. És nem szabadna fgyelmen kívül hagynunk a humorral álcázott erőszakot, amelyik természetét illetően inkább verbális és társadalmi jellegű. Egy szóval, ki kellene tágítanunk az erőszakról alkotott fogalmunkat, hogy a hatások- ról alkotott, immár kitágított felfogásunknak megfeleljen. Az erőszak közkeletű meghatározása meglehetősen ironikus, hiszen épp az a fajta erőszak háborítja fel legjobban az embereket, amelyikkel többször kellene szembesülniük. Ezzel ellentétben az az erőszak, amelyről a legtöbb ember nem panaszkodik – vagy amit nem is észlel –, az árt a legjobban. Amikor erőszakot látnak, az embereknek sértve kellene érezniük magukat, és reklamálniuk kellene. Ez lenne a megfelelő reakció az erőszakos cselekedetekre, és ez mutatná, hogy ér- zékenyek az erőszakra. Mikor nem reklamálnak, az egyértelműen azt jelzi, hogy érzéketlenekké váltak az erőszakra. Nagyon sok erőszak jelenik meg a médiában, és ennek döntő többsége miatt nem érkeznek reklamációk; vagyis a legtöbb ember érzéketlenné vált szinte az összes erőszak iránt, amit folyamatosan megtapasztal- hat a tévében Ha egy műsorban explicit erőszak jelenik meg, az emberek ezt bántónak talál- ják és reklamálnak, mondván, ez a fajta ábrázolás túl erőszakos, és nincs helye a médiaüzenetek közt. Ezzel az a szándékuk, hogy nyomást gyakoroljanak a prog- ramszerkesztőkre, hogy távolítsák el az ilyen tartalmakat. Ebből az következik, hogy ha a szemléletességen csökkentenek, vagy ha humoros kontextusban jelenítik meg az erőszakot, az már nem lesz annyira bántó a számukra. Amikor a televíziós műsorszerkesztőknél panasszal élnek a túl sok erőszak miatt, a kreatívabb fajtájuk hajlik arra, hogy ahelyett, hogy csökkentené az erősza- kos akciók számát, inkább sterilizálja azokat. Ez azt jelenti, hogy az erőszakot ke- vésbé szemléletesen jelenítik meg, vagyis kevesebbet mutatnak meg az áldozatokat ért bántalmazásból, vagy humorral álcázzák azt. A sterilizált erőszak miatt a né- zők elhiszik, hogy az erőszakos cselekedetek nem is jelentenek olyan nagy gondot. Minél kevesebb konkrét bántalmazás vagy sérülés látszik a televíziós történetek- ben, annál kisebb az esélye, hogy a közönségnek ez rosszulesik; ugyanakkor ez a sterilizált erőszak érzéketlenné teszi a nézőket, aminek következtében kevésbé lesznek együtt érzők a való életbeli áldozatokkal. Ha tehát a producerek az összes erőszakos jelenetet eltávolítanák, amely miatt reklamálnak náluk, azzal vélhetően többet ártanának a társadalomnak