Page 117 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

vajda ZsuZsanna: Porontyok a mamablogon. Web 2.0 115 Csakhogy az, aki nyilvános bejegyzést ír a problémájáról, maga kínálja fel a lehe- tőséget, hogy foglalkozzanak a helyzetével. Végül a kétségbeesett posztoló – aki alapvetően konkrét információt szeretett volna kapni a problémájával kapcsolatban – majd’ két héttel később arról tudósít, hogy nem is volt lelkiereje elolvasni a bejegy- zésére érkezett hozzászólásokat. Bár a bejegyzések és a hozzászólások között is jó néhány van, amely színvonalas és valóban elgondolkodtató, a kendőzetlenség időnként alpári hangnembe csap át. Erős a gyanú, hogy az ok szimplán a „kattintások” számának növelésére irányuló, mindent felülíró törekvés, amelyről tudjuk, hogy egyenes arányban van a trágárság- gal és a silánysággal Az utóbbira példa a „Semmi közöd hozzá, hogy lesz-e gyerekem” című bejegy- zés, amelyet feltehetően férf írt. Nemcsak a trágár szavak azok, amelyek taszítják 39 a jobb érzésű olvasót, legalább ilyen bántó, ahogyan a gyerekvállalás-ellenes poszt (egy anyasággal és gyermekneveléssel foglalkozó portálon) a gyerekeket minősíti: pénztemető; istencsapása, taknyot köhögő kis vírushordozó. A hozzászólók között van is, aki hangot ad a csalódottságának, amiért az anyasággal foglalkozó blogra ilyen posztot tesznek fel. Nem kétséges, hogy az internet valóban rendkívül gazdag és hatékony eszköz a kapcsolatteremtésre és a tájékozódásra, és az is nyilvánvaló, hogy szülők százez- rei veszik igénybe saját szülői szerepük formálásához. A bevezetőben idézett pozi- tív elvárások azonban nem feltétlenül teljesülnek. Nem állja meg a helyét az a fel- tevés, hogy az internetes kommunikáció hálózatos marad. Itt is képződik hierarchia, az aktív kommentelők meglehetősen zárt csoportot alkotnak, de ez többé-kevésbé rejtve marad az olvasók előtt. Ugyanakkor az egymással vitázó, szintén rejtett sze- mélyiségű kommentelők azt az érzést keltik az olvasóban, hogy ők egyfajta „köz- véleményt” képviselnek, ez pedig – marketingszakemberek a megmondhatói – az egyik leginkább véleményformáló hatás. Ezt az olvasók egy része is érzi, mint ahogy azt az alábbi, kérdőívünk egyik nyílt kérdésére adott válaszok tükrözik: „Nemcsak a gyermekneveléssel kapcsolatban, hanem úgy általában: hiányoznak a források mindenhonnan. Hiába tudom, hogy nem szakértő írta stb., hatással van a döntéseimre. És ezt utálom.” (34 éves, egygyermekes, biológus anya.) „Azért szoktam le róluk, mert annyiféle információ érhető el, hogy a bőség za- varával küzdöttem, ami már-már megnehezítette a saját irányom kialakítását. Egyéb- ként meg nagyon kevés időm jut mostanában az internetre.” (37 éves nő, háromgyer- mekes, egyetemi végzettségű, gyes-en.) 39 http://bezzeganya.reblog.hu/semmi-kozod-hozza-hogy-lesz-e-gyerekem