Page 299 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sZaBó laura: Mit tesz a tudomány és mit a média… 297 binációja, a mély exploráció jelentése ugyanaz, mint ott. Az újraértékelés azt jelen- ti, hogy a személy hajlandó kicserélni jelenlegi elköteleződéseit újakra. Az újraér- tékelés hasonlít a széles körű explorációra, de ebben a felfogásban a személynek már vannak kialakított elköteleződései (szemben az előző modell vagy az ISP fel- fogásával), amelyeket talán megtart, talán kicserél újakra. A modell neve arra utal, hogy az elköteleződés bizonyosságérzéssel és koherens én-érzéssel jár, míg az újra- értékelés következményeként kialakulhatnak internalizáló tünetek (szorongás, dep- resszív állapot) és töredezett én-érzés. A két modell nyomán könnyű belátni, milyen kihívásokkal jár a kibontakozó fel- nőtt kor. A szakirodalom sem egységes azonban abban, hogyan is értékelje ezt az élet szakaszt. Eddig pozitív álláspontokat mutattunk be, következzen most két olyan tudományos vélemény, amely ellenkezik ezekkel. 2001-ben, tehát Arnett elméleti tanulmányának megjelenése után egy évvel jelent 32 meg a Robins–Wilner pszichológus szerzőpáros könyve, amely már címében is 33 másféle értékelést sejtet: életkezdési krízisről (vagy ahogy még fordítják: kapunyi- tási pánikról) értekezik. A két, húszas évei végén járó szerző érzékletesen ábrázolja azt az ambivalenciát, amivel kortársaik a felnőtt létre tekintenek, egyenesen agóniá- nak nevezve ezt az állapotot. Úgy látják, traumatikus életkor ez, ahol az embert elárasztja a tehetetlenségérzés, a döntésképtelenség, a félelem és a reménytelenség- érzés, mert nem találják a vezérfonalat a továbblépéshez. Arnett egyik tanulmányá- 34 ban szembeszáll a könyv állításaival, tételesen cáfolva ezeket. Kutatási eredménye- ket felsorakoztatva tagadja, hogy a célba vett generáció önző, lusta és felnőni nem aka ró emberekből áll, akik nagyon szenvednek a felnőtt élet kihívásainak láttán. Jean Twenge, a neves szociálpszichológus elnevezése is nagyon informatív, ami- kor ÉN-generációról („Generation Me”) ír. Noha későbbi cikkében cáfolja, hogy 36 35 szándékában állt alapot adni egy teljes generáció kárhoztatására, Arnett szerint 37 nehezen lehet másképp értelmezni a helyzetet. Twenge úgy látja, a mai huszonéve- sek szülei – azért, hogy ellensúlyozzák saját, szigorú neveltetésüket, így „sanyarú gyerekkorukat” – agyonkényeztették a gyerekeiket. Az eredmény egy nárcisztikus generáció, túlzottan optimista, magas elvárásokkal az élettel szemben. Arnett ezer ponton támadja azokat az eredményeket, amelyekre Twenge a véleményét alapozza, 32 Arnett i. m. (1. lj) 1. 33 Alexandra RoBBins – Abby Wilner: Quarter­life crisis: The unique challenges of life in your twenties. New York, J. P. Tarcher/Putnam, 2001. 34 Jeffrey J. Arnett: Suffering, Selfish, Slackers? Myths and Reality about Emerging Adults. Journal of Youth and Adolescence 36 (2007). 23–29. 35 Jane M. TWenge: Generation Me: Why Today’s Young Americans Are More Confident, Assertive, and Entitled–and More Miserable than Ever before. New York, Free Press, 2006. 36 Jane M. TWenge: The evidence for Generation Me and against Generation We. Emerging Adulthood 1 (1), (2013). 13–17. 37 Jeffrey J. Arnett – Kali H. trZesnieWsKi – M. Brent Donnellan: The Dangers of Generational Myth-making: Rejoinder to Twenge. Emerging Adulthood 1 (1), (2013). 17–20.