Page 294 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

292 Médiaszocializáció A szülő-gyerek viszonyt megnehezíti ebben az életkorban a kibontakozó felnőtt vágya az önállósodásra. Egyszerre szeretne kiszakadni a még mindig szoros szülő- gyerek kapcsolatból, és érezni a kapcsolat nyújtotta biztonságot. 12 Ez az ambivalencia több következménnyel is járhat. Közelebb hozhatja őt idősebb testvéreihez, akiktől szívesebben kér útmutatást és tanácsot, mint folytonos prédi- kálásra hajlamos szüleitől . Másfelől depresszió forrásává is válhat, csatlakozva több 13 más tényezőhöz. Az egyetemre kerülés állandó kihívásokat hoz, hiszen olyan kom- petenciákat kíván, amelyek talán nem alakultak ki korábban. A folytonos megmé- rettetéstől és a kudarctól való rettegés is lehet depresszióforrás. A források között 14 szerepel még a randevúzás, illetve az intim kapcsolatok kialakítása során megélt kudarc. A szakítások traumatikusak lehetnek, jöhet utánuk magányos időszak. Be- kerülve az egyetemre ugyanis időbe telik, míg a fatal kialakítja ottani baráti körét, így nem biztos, hogy számíthat társas támogatásra. A társas támogatás hiánya ön- magában is depresszívvé teheti. Középiskolás korban a kortársak mellett még a szülőktől jövő elismerés is sokat számított az önbecsülés szempontjából, az egyetem első évében azonban a szülői elismerés jelentősége sokat csökken. Ebben az életkorban kerül előtérbe a kortár­ 15 saktól kapott nyilvános elismerés szerepe az önbecsülés fenntartásában, hogy ezt az előkelő pozíciót aztán egész életük során megőrizze. Ezzel párhuzamosan kimu- tatható a barátságok támogató szerepének csökkenése is az önbecsülés mértékében, 16 azaz hiába őrzi meg középiskolában kötött barátságait, ez nem elegendő a magas önbecsülés fenntartásához. Ebből következik, hogy az egyetemre bekerülő fatalok számára kiemelkedően fontossá válik az ott nyújtott teljesítményük egyetemi elis- merése mellett a kortársaktól kapott nagyrabecsülés is ennek nyomán. Tanner szerint, aki életút szemléletbe ágyazva önálló életszakaszként értelmezi 17 a kibontakozó felnőttkort, ebben a tízévnyi periódusban történik meg az a dinami- kus váltás, melynek során a mások (szülők, tanárok és általában a társadalom) által irányított viselkedés helyét átveszi az önirányított viselkedés. Mindez annak érde- kében történik, hogy a fatal szert tegyen bizonyos a képességekre, amelyek elen- gedhetetlenek ahhoz, hogy megfeleljen a felnőttség követelményeinek. Egybecseng ezzel – több hasonló között – az a svájci vizsgálati eredmény, hogy a megkérde- 18 12 Susan Harter: Self-process during emerging adulthood. In: Susan Harter: The construction of the self: Developmental and Sociocultural Foundations. New York, The Guilford Press, 2012. 131–158. 13 L. uo., Önjellemzés. 131–133. 14 Larry J. Nelson – Carolyn M. Barry: Distinguishing features of emerging adulthood: The role of self-classification as an adult. Journal of Adolescent Research 20 (2005). 242–262. 15 Susan Harter: Self-processes and developmental psychopathology. In: Cicchetti Dante – David Cohen (eds.): Handbook of developmental psychopathology. New York, Wiley, 2006. 370–415. 16 Uo. 17 Tanner i. m. (8 lj.). 18 Alexander GroB – Franciska Krings – Adrian Bangerter: Life markers in biographical narratives of people from three cohorts: A life span perspective in its historical context. Human Development 44 (2001). 171–190.