Page 293 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sZaBó laura: Mit tesz a tudomány és mit a média… 291 a tanulmányaikat a húszas éveik első felében, munkába álltak, igyekeztek házassá- got kötni és a húszas éveik közepén gyermeket vállalni. Nem csoda hát, hogy nehe- zen azonosulnak gyermekeik beállítottságával, akik megpróbálják késleltetni a fel- nőtté válást. Gyakori a kétségbeesett szülői kérdés: „Mikor nősz fel végre?” vagy „Mi a baj veled?” Számos vizsgálatból kiderül, hogy az érintett szülők kb. 75%-a véli úgy, hogy 9 fzetnie kell a huszonéves gyereke továbbtanulásával kapcsolatos költségeket. A szü- lők 49%-a szerint az anyagi támogatásnak csak akkor kell véget érnie, ha a fatal teljes munkaidejű álláshoz jut a tanulmányai befejezésével. Világos tehát, hogy 10 alaposan igénybe veszi a szülőket gyermekeik elhúzódó képzésének támogatása. Egy kutatásban, amely épp a szülői anyagi támogatás hatását vizsgálta a hu- 11 szonévesek felnőtté válására, négy különböző szülői támogatási proflt azonosítottak: a) különválasztott támogatást, amikor a szülők komoly összeggel támogatják gyer- mekük továbbtanulással kapcsolatos költségeit (tandíj, könyvvásárlás, lakhatás), ám csak kis- vagy közepes mértékben a napi költségeit és szórakozását; b) minimális támogatást, amikor a szülők minden területen csak kis összegű támogatást nyújta- nak; c) kiegészítő támogatást, amikor a szülők közepes mértékben támogatják a to- vábbtanulás költségeit, de sokat költenek gyermekük mindennapi kiadásaira és a szórakozására; d) mindent támogatást, amikor a szülők minden területet bőkezű- en fnanszíroznak. Az eredmények szerint két támogatási profl összevetett következményeiben je- lentkezett markáns különbség. A minimális támogatást nyújtó szülők rendelkeztek a legalacsonyabb jövedelemmel, és ők tekintették leginkább felnőttnek a gyerekeiket (igaz, a gyerekeik kicsit idősebbek is voltak a vizsgált mintában). A gyerekeik szin- tén felnőttnek tekintették magukat, ők dolgoztak a legnagyobb heti óraszámban, nekik volt leginkább kialakult a foglalkozási identitásuk. Legkevésbé rájuk volt jellemző az alkoholfogyasztás és a lerészegedés. A mindent támogató szülők gye- rekei dolgoztak a legkisebb heti óraszámban, ők rendelkeztek a legkevésbé kialakult foglalkozási identitással, ők ittak legtöbbet és részegedtek le leggyakrabban. A felsorolt eredmények alapján azonban elhamarkodottan mondanánk ki azt a vé- leményt, hogy érdemes csak szerény mértékű szülői támogatást nyújtani a huszon- éveseknek. A szerzők hangsúlyozzák a longitudinális vizsgálatok hiányát, mert le- hetségesnek tartják, hogy az alacsony támogatás – bár rövid távon segíti a felnőtt viselkedést – hosszú távon hátráltatja a gyermeket a magasabb életszínvonal eléré- sében, mert ahhoz magasabb képzettségre lenne szükség. 9 L. pl.: William S. AQuilino: Impact of family structure on parental attitudes toward the economic support of adult children over the transition to adulthood. Journal of Family Issues 26 (2005). 143–167. 10 Laura M. Padilla-WalKer – Larry J. Nelson – Jason S. Caroll: Affording emerging adulthood: Parental financial assistance of their college-aged children. Journal of Adult Development 19 (2012). 50–58. 11 Padilla-WalKer et al. i. m. (10. lj.).