Page 297 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sZaBó laura: Mit tesz a tudomány és mit a média… 295 miájára nézve. Kibontakozó felnőttkorban is akadályozza ez a szülői gyakorlat a fa- tal autonómiáját, de kétségtelenül vannak pozitív következményei a szülő-gyerek kapcsolatra nézve. A helikopter szülőség mérésére a szerzők 5-tételes kérdőívet dolgoztak ki. A kér- dőív arra a kérdésre összpontosított, mennyire jellemző, hogy a szülők döntéseket hoznak a fatal helyett. A szülők és gyermekük véleményét is kikérték egy 5-fokú skálán a következő tételekkel kapcsolatban: „A szüleim fontos döntéseket hoznak az életemmel kapcsolatban (pl. hol lakjak, hol dolgozzak, milyen tárgyakat vegyek fel).”; „A szüleim közbenjárnak, amikor a barátaimmal vagy a szobatársaimmal kialakult vitákat kell rendezni.”; „A szüleim közbenjárnak, amikor a munkáltatómmal vagy a tanáraimmal kialakult problémákat kell megoldani.”; „A szüleim minden problé- mámat vagy krízishelyzetemet megoldják.”; „A szüleim keresnek nekem munkale- hetőségeket vagy egyéb lehetőségeket (helyet szakmai gyakorlatra, külföldi tanulá- si lehetőségeket stb.).” A tételeket természetesen átfogalmazták a szülői kérdőívekben. Az eredmények szerint a helikopter szülőség valóban létező, egy faktorba rende- ződő mintázatnak bizonyult (elkülönülve a vizsgálatban szereplő egyéb szülői ma- gatartási dimenzióktól), amely pozitívan kapcsolódott a szülői bevonódáshoz a fatal életébe és bizonyos szülő-gyerek kapcsolati tényezőkhöz is: a szülői iránymutatáshoz, a kölcsönös önfeltáráshoz, az érzelmi támogatáshoz. Igaz, megjelent két nyugtala- nító negatív kapcsolat is: nemcsak az fatal autonómiáját rontotta, hanem az iskolai programjaiba való bevonódását is. A helikopter szülő tehát – elsősorban saját szeparációs félelmeire, és nem gyer- meke valós igényeire reagálva – indokolatlanul gyakran avatkozik a fatal életébe és veszi kezébe a dolgokat, ám ezzel biztosítani kívánja gyermeke jóllétét és sikeres- ségét. Célja elérése érdekében nem riad vissza bizonyos mértékű pszichológiai kont- rolltól sem: megbántódik és kiengesztelést vár, ha pl. gyermeke nem úgy reagál egy helyzetre, ahogyan azt ő elvárja, vagy nem osztja meg vele az elképzeléseit stb. A szülői pszichológiai kontroll nagyon károsan hat a kibontakozó felnőttkor iden- titásalakítási folyamataira. Manapság már ebben az életkorban – és nem serdülő- 25 korban – zajlanak azok az identitásalakítási folyamatok, amelyek a húszas évek végére elvezetnek a felnőtt szerepek felvállalásához. A kibontakozó felnőttkort Arnett egyedülálló lehetőségnek tarja az explorációra, arra a folyamatra, melynek 26 során a fatal – most már felnőttekre jellemző kognitív fejlettség birtokában – vizs- gál meg identitásváltozatokat a legkülönbözőbb életterületeken. Az identitáskutatások a 2000-es évekre eljutottak arra a felismerésre, hogy a ki- bontakozó felnőttkorra jellemző identitásalakítási folyamatokat nem képes elég jól 25 Koen LuycKx – Bart Soenens – Maarten VansteenKiste – Luc Goossens – Michael BerZonsKy: Parental psychological control and dimensions of identity formation in emerging adulthood. Journal of Family Psychology 21 (2007). 546–550. 26 Arnett i. m. (2. lj.).