Page 296 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

294 Médiaszocializáció Arnett elemzése szerint a fataloknak szánt médiatartalmakban megjelenik a kul- 22 turális sztenderdek, a morális kérdések, a csodálatra méltó és megvetendő karakte- rek, a környezettől kapott pozitív és negatív megerősítések témája is. A rengeteg reklám előtérbe helyezi az anyagi javakat és a fogyasztást. Ismereteket szerezhetnek a média révén kapcsolati kérdésekről is, az ott bemutatott szülő-szülő, szülő-gyerek, baráti, illetve szerelmi kapcsolati példák révén. Bár az épp nekik készített és sokszor nem az elfogadott társadalmi sztenderdek- nek megfelelő tartalommal találkoznak a médiában, és szabadabban elmerülhetnek benne, mint bármikor, nincsenek kiszolgáltatva a hatásának. Életkoruknál fogva ugyanis kritikusabban szemlélik ezeket, képesek távolságot tartani a tartalmuktól. Összességében véve tehát inkább pozitív értelemben élnek a médiaszocializáció le- he tő ségeivel. Padilla-Walker és Nelson a médiából vették az ötletet ahhoz, hogy a végére járja- 23 nak egy sajátos nevelési mintázatnak, amely épp a kibontakozó felnőttek életére van hatással. A New York Times 2011–12-es számaiban többször is foglalkozott a helikop­ ter szü lőkkel, akik folyton ott köröznek egyetemista gyerekeik feje felett. Elviszik őket az egyetemi kollégiumba, de aztán ott is maradnak az első héten velük. Beülnek az elő adá sokra, elrendezik a „gyerek” kollégiumi szobájában a dolgokat, beleszólnak a szobatársak vitáiba stb. Később is igyekeznek kézben tartani a „gyerek” tanulmányi ügyeit: felhívják telefonon a tanárokat, ha a gyerekük rosszabb jegyet kapott egy dol- gozatra, mint várták, vagy felhívják az adminisztrátorokat, ha bármit el kell rendezni. Túlságosan bevonódnak tehát a gyermekük életébe, sokat törődnek vele, mindent meg- tesznek azért, hogy jól érezze magát. Jó szándékuk kétségtelen, de túlzásba viszik a tö rő dést – és mint tudjuk, a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ezt a szülői gyakorlatot nem vizsgálták 2012 előtt. Padilla-Walker és Nelson ab- ból a feltételezésből indultak ki, hogy itt nem egy teljesen új szülői nevelési stílusról van szó, hanem olyan sajátos mintázatról, amely korábban is azonosított szülői ne- velési dimenziókból keletkezik. A szülői gyakorlat gyökere itt a szeparációs szoron- gás, ám nem a gyerek éli ezt meg, hanem a szülő. Retteg attól, hogy a gyermeke 24 felnő és eltávolodik tőle, ezért megpróbál gátat vetni függetlenedési törekvéseinek. Célját nem elsősorban pszichológiai kontrollal próbálja elérni, hanem úgy, hogy meleg szeretettel vesz részt az életében Amikor a gyerek még kisebb, ezt a magatartást a pszichológia túlvédő, túlságo- san gondoskodó nevelésnek nevezi, és kimutatja hátrányos hatását a gyerek autonó- 22 Uo. 225–226. 23 Laura M. padilla-WalKer – Larry J. Nelson: Black hawk down?: Establishing helicopter parenting as a distinct construct from other forms of parental control during emerging adulthood. Journal of Adolescence 35 (2012). 1177–1190. 24 Bart Soenens – Maarten VansteenKiste – Patrick Luyten: Towards a Domain-Specific Approach to the Study of Parental Psychological Control: Distinguishing Between Dependency-Oriented and Achievement-Oriented Psychological Control. Journal of Personality 78 (2010) 217–256.