Page 291 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sZaBó laura: Mit tesz a tudomány és mit a média… 289 1. A kibontakozó felnőttkor jellemzői Arnett kutatási eredményei szerint a korszak egyik leglényegesebb jellemzője az, 2 hogy a huszonévesek nem tartják magukat többé serdülőnek, ám felnőttnek sem érzik magukat még teljesen. Ezt a tipikus „a kettő között vagyok” érzést aztán a húszas éveik végére egyre nagyobb arányban váltja fel a felnőtt szerepek felvál- lalása A jelenség megítélésében Arnett maradéktalanul pozitív attitűdöt képvisel. Vé- leménye szerint érthető, hogy a felnőtt kötelezettségek felvállalása nem túl vonzó a fatalok számára, akik elhúzódó képzésük során helyesen mérik fel a munkaerő- piac szerény felvevőképességét és gyorsan változó, ám magas igényeit. Ebben a gaz- dasági környezetben az a legígéretesebb stratégia, ha a fatal igyekszik olyan kom- petenciákat megszerezni, amelyek többféle területen, rugalmasan alkalmazhatók. Ez hosszantartó folyamat, amely nagy energiabefektetéssel jár, és felelős döntéseket igényel. Nem csoda hát, hogy megváltoztak a felnőttség kritériumai: míg az előző generációk akkor tekintették magukat felnőttnek, ha befejezték az iskoláikat, el- kezdték építeni a munkahelyi karrierjüket, megházasodtak és gyermekük született, a mai huszonévesek szerint nem ezek a külsődleges tényezők számítanak. Szerintük bizonyos belső, individualisztikusabb jellemzők teszik felnőtté az embert: akkor felnőtt valaki, ha képes felelősséget vállalni a cselekedeteiért, független döntéseket hoz, és anyagilag függetlenné válik a szüleitől. Már az eddig felsorolt jellemzők alapján is világos, hogy a kibontakozó felnőttkor leírása a fejlett, nyugati társadalmak fataljai közül is főként a felsőoktatásban ta- nuló, középosztálybeli fatalokkal zajló vizsgálatok nyomán született. Az amerikai egyetemi (ún. kényelmi mintavétellel zajló) vizsgálatokat sok hasonló, nyugat-euró- pai és közép-európiai vizsgálat követte, nagyon hasonló eredményekkel. Termé- 3 szetesen maguk a kutatók is tisztában vannak azzal, hogy eredményeik nem általá- nosíthatók más társadalmi, gazdasági vagy kulturális közegben élő fatalokra, így pl. a harmadik világ, a kollektivista társadalmak, de még a fejlett ipari társadalmak alacsonyabb társadalmi osztályainak, különböző etnikai csoportjainak fataljaira sem. Egyre többször jelenik meg ez a kritika és vele az az igény, hogy vonjanak be a kutatásokba olyan fatalokat is, akik eddig kimaradtak belőle. Noha csekély szám- 4 2 Jeffrey J. Arnett: Emerging adulthood: What is it, and what is it good for? Child Development Perspectives 1 (2007). 68–73. 3 L. pl.: Jeffrey J. Arnett: Emerging Adulthood in Europe: A response to Bynner. Journal of Youth Studies 9, 1 (2006). 111–123. 4 L. pl.: Jeffrey J. Arnett – Jennifer L. Tanner: Themes and variations in emerging adulthood across social class. In: Jeffrey J. Arnett et al. (eds.): Debating emerging adulthood: Stage or process? New York, Oxford University Press, 2011. 31–52.