Page 292 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

290 Médiaszocializáció ban, de megjelentek olyan vizsgálatok is, amelyek épp ezt az eddig kevésbé fgye- lembe vett csoportot igyekeznek jobban megismerni. 5 A jogos kritika ellenére sem hiábavaló azonban a középosztálybeli családokból származó, felsőoktatásban tanuló fatalok élethelyzetének, törekvéseinek és lehető- ségeinek megértése, hiszen ezek jelentősen érintik közvetlen származási családjuk életén túl a társadalmat is. Folytatva a kibontakozó felnőttkor jellegzetességeinek felsorolását a fogalmat bevezető tanulmány alapján, Arnett kiemeli a házasságkötés mediánjának eltoló- 6 dását 3-4 évvel az 1970-es évek adataihoz képest, amelyet az első gyermek szüle- tésének mediánja is követ. A húszas éveikben járó fatalok úgy látják, hogy az első gyerek megszületésével véget ér életük gondtalan korszaka, tehát nem sietik el a gyermekvállalást. Bár a párkeresés fő szempontja ekkor már az a kérdés, kivel tudnának élni boldogan akár hosszabb távon is, jellemzően inkább az együttélést választják egymás alaposabb megismerésére. Az életközösség megszakadása után aztán jellemzően újra szüleikhez költöznek egy időre, amíg új párt nem találnak. Az időleges visszaköltözés oka lehet az is, hogy lezárul a fatal képzésének egy- egy szakasza, vagy valamiért megszűnik a munkája. Az időnként elköltöző, aztán ideiglenesen visszaköltöző fatalt nevezi a média és ennek nyomán a köznyelv is bumeránggyereknek. A probléma igényesebb kezelésére született az Arnett–Fishel szerzőpáros köny- ve, amelyet a kibontakozó felnőtt korúak szüleinek írtak. A régebbi gyakorlathoz 7 képest, amikor a szülő feladatai bizonyos értelemben véget értek azzal, hogy gyer- meke diplomát szerzett, a kibontakozó felnőttek szülei nem mindig tudhatják biz- tosan, mikor kell jelen lenniük gyermekük életében, és mikor háttérbe húzódniuk. Erre nincsenek még kialakult receptek. Kibontakozó felnőttkorban nem egyszerűen az a feladat, hogy a fatal leváljon a szüleiről, sokkal inkább az, hogy pszichológiai értelemben újratárgyalják, átstrukturálják a kapcsolatukat. Arnett másfél évtizedes 8 kutatásai és Fishel két huszonéves fával szerzett személyes anyai tapasztalatai alap- ján olyan könyvet kívántak írni, amelyre minden szülő vágyik manapság: útikalauzt szülőknek ahhoz, hogyan viselkedjenek kibontakozó felnőtt gyerekeikkel, megértve, szeretve és támogatva őket. A szeretet és a támogatás ugyan általában jelen van a szülők részéről, ám nehéz megérteniük gyermekeik igényeit, hiszen annyira kü- lönbözik az életük a sajátjuktól, amikor ők is huszonévesek voltak. Ők befejezték 5 L. pl. Ann Meier – Gina Allen: Intimate Relationship Development During the Transition to Adulthood: Differences by Social Class. In: Jeylan T. MortiMer (ed.): Social class and transitions to adulthood. New Directions for Child and Adolescent Development 119 (2008). 25–39. 6 arnett i. m. (1. lj.) 1. 7 Jeffrey J. arnett – Elisabeth Fishel: When will my Grown­Up Kid Grow Up? Loving and Under­ standing Your Emerging Adult. New York, Workman Publishing, 2013. 8 Jennifer L. Tanner: Recentering During Emerging Adulthood. In: Jeffrey J. Arnett – Jennifer L. Tanner (eds.): Emerging adults in America: Coming of age in the 21st century. Washington, DC, American Psychological Association, 2006. 193–217.