Page 69 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

sági ágnes – Bálint Éva: Gyerekek a tévéképernyők előtt 67 A felnőttek napi görbéjéhez viszonyítva a gyerekek hétköznapi nézettségi mutatói a teljes nap folyamán végig alacsonyabbak. Csupán a reggeli órák azok, amikor a 12 év alattiak – a rájuk oly jellemző reggeli tévézés miatt – nagyjából azonos mérték- ben kapcsolódnak be a tévézésbe, mint a felnőttek. Hétvégén a reggeli és délelőtti órákban a 4–12 éveseknél különösen magas tévézési arányokat találunk: ilyenkor kétszer annyi gyerek tévézik, mint felnőtt. A 13–17 éves korosztály mind hétvégén, mind hétköznap átlag alatti mértékben néz tévét. A napi görbék további részletezése előtt vizsgáljuk meg, változott-e a tévénézés mintázata az elmúlt évek során. Az összehasonlításhoz itt is a 2007-es és 2014-es évek adatait vesszük, és ezt a két évet viszonyítjuk egymáshoz úgy, hogy külön vetjük össze a tévézés szempontjából nagyon eltérően viselkedő nyári és „nem nyá- ri” időszakokat. A két fatalabb csoportnál nagyjából hasonló, inkább növekvő, míg a 13 évnél idősebbek körében a teljes nap folyamán csökkenő tendencia látható. A 4–7 éveseknél hétköznaponként jellemzően két „csúcsidőszak” mutatkozik, egy kisebb a reggeli órákban, amikor a legnézettebb percekben a csoportnak kb. 15%-a ül a készülékek előtt, és a klasszikus tévés főműsoridőben, este hat és kilenc óra között egy másik, amikor a célcsoport 30-40%-a tévézik egyidejűleg. 2007-hez képest mindkét hétköznapi csúcsidőben nőtt a 4–7 éves tévénézők száma, és az is érzékelhető, hogy a késő esti órákra is valamivel több fatal tévénéző jut. A tévéné- zési idő kitolódása korosztálytól, évszaktól és a hét napjaitól függetlenül mindenütt észlelhető jelenség: a gyerekekre egyre inkább jellemző, hogy egy részük még este 11 után is tévézik. A 7 év alattiakat nézve például 2007-ben este 11 és éjfél között a csoportnak alig több mint 3%-a nézett tévét, 2014-ben ez az érték egy átlagos („nem nyári”) hétköznapon ennek több mint a kétszerese, 7,6% volt. A 8–12 évesek átlagos hétköznapját nézve a kétcsúcsos modell még mindig ész- lelhető, azaz a reggeli intenzív tévénézés itt még ugyanúgy jellemző, mint a kicsik- nél. A főműsoridőben tévézők aránya a fatalabb korcsoporthoz képest nő és kissé későbbre tolódik. 2007-hez képest azonban ennél a csoportnál bizonyos idősávokban már mutatkozik csökkenés is, mégpedig éppen főműsoridőben: 2014-ben a maxi- mális érték este fél kilenc körül 41% volt, pedig a 2007-ben ez az érték elérte a 45%- ot is. Szintén 20-25%-os visszaesés észlelhető a kora délutáni sávban, 13 és 16 óra között, amikor a korábbi 14% körül mozgó értékek 11%-ra estek le. A 13 évnél idősebbek esetében a két görbe csak a reggeli-délelőtti idősávban il- leszkedik: a reggeli tévézési hajlandóság ebben a korosztályban ugyan már sokkal kisebb, mint a fatalabbaknál, mindössze 5%-uk néz tévét 7 óra körül (szemben a középső csoport 13%-os és a 7 év alattiak 15%-os arányával), de ez a kis kiugrás ugyanúgy megmaradt 2014-ben is, mint ahogy 2007-ben megvolt. A kora délutáni szakasztól kezdődően aztán egészen este fél tíz körülig átlago- san 15%-os nézettségi szint csökkenés tapasztalható. A nézettségi csúcs valamivel később, csak 21 óra körül áll be, és a szintje (31,9%) mintegy 17%-kal marad el a 2007-es napi legmagasabb értéktől. A késő esti órákban viszont a nézettség ebben a célcsoportban is nőtt, a mai tinédzserek tovább tévéztek 2014-ben, mint 7 évvel korábbi kortársaik.