A híradó hírei

2020. 07. 28 hír cikk 5–10 évfolyam

A tévés hírnek nagyon kötött és jól felismerhető vizuális nyelve alakult ki. A rövid, egy-két perces beszámolókban sokrétű történetet kell elmesélni, ebben pedig nagy segítség, ha a szerkesztő-mesélő támaszkodhat a nézők által jól ismert formulákra.

Charlie Brooker, író, kritikus, a Black Mirror sorozat egyik alkotója ebben a videójában még 2010-ben úgy mutatta be a legfontosabb építőelemeket, hogy megnevezte, leírta, miközben végre is hajtotta őket. Vagyis a videó minden pontján éppen azt mondja, amit tesz. Ez elég vicces, de tanulságos is.

Ezeket a retorikai elemeket sorolja fel (kicsit tárgyilagosabb megfogalmazásban):

  1. egy közismert helyszínről készült nyitóképsor térben is a közösségünkhöz köti a hírt
  2. a riporter egy sétáló-beszélő snittben közeledik a kamerához, minden mondatot kézmozdulatokkal is megerősít, majd a kamerát elérve föltesz egy kérdést
  3. lassított vágóképeket látunk, miközben a narrátor tényeket, adatokat ismertet
  4. a vágókép néha kimerevedik, monokrómba vált, és néhány adat feliratként is megjelenik a képen
  5. vágóképeket látunk emberekről, akiknek nem mutatják az arcát
  6. utca embere megszólalások következnek
  7. utcai vágóképeket látunk valamilyen vizuális absztrakcióval, például gyorsítva, vagy furcsa nézőpontból
  8. az emberi vonatkozás képeiként valaki borítékokat bont ki, majd elmondja, miként érinti őt a szóbanforgó ügy
  9. érkezik egy animált grafikon
  10. majd megint a közlekedésből vett vágóképek, gyalogosok, útjelzések, közlekedési lámpák (ez mindig hasznos metafora)
  11. zárásul még megjelenik a narrátor, akinek az arcáról a kamera valami közeli felületre úszik át, lehet ez is utcatábla, ami esetleg valami szójátékot idéz.

Az igazsághoz tartozik, hogy a felsorolt elemek annyira klasszikussá és elhasználttá váltak, hogy alkalmazásuk ma már szinte paródiának hatna. Helyükbe azonban időről-időre hasonlóak lépnek, így funkcionálisan ez a lista és a videó továbbra is remek iránytű az eligazodáshoz.

***

Nem csak a hír narratív felépítésének, de a hírolvasók hanghordozásának is megvannak a jellegzetes fogásai, modorosságai. Egy brit szkeccspáros, Alex Cooper és Tom Blackwood rövidfilmjükben egy esti sörözés viszontagságai közepette beszélnek úgy, mintha a BBC hírolvasói lennének.


A beszédmód furcsaságait a mindennapi tematika teszi igazán láthatóvá. Mi ezekre figyeltünk fel:

Hanghordozás: a hírolvasók az átlagembereknél markánsabban élnek a hangzás repertoárjával, a videó angoljában az elnyújtott szótagok, a hosszabb, néhol egészen hosszú hatásszünetek, és az erősebb dinamikai különbségek tűnnek fel (hangos és halk, gyors és lassú, mélyített és magasított részek között)

Szóválasztás: a köznapi téma még inkább jelzi, hogy a televíziós hírek nyelve az eufemisztikus megfogalmazásokra épül, van egy állandó szókincse, amely nyílt értékelés és érzelmi viszonyulás nélkül képes leírni a világ eseményeit (beszámol, cáfol, megerősít)

Érzelmi reakciók: ha a hírolvasók mégis érzelmi hatásokat visznek színre, akkor sosem hagyják bizonytalanságban a nézőt ezek természetéről, a vágások közeliben jelzik, hogy az elhangzott mondatok meghökkenést, megindulást, szelíd rosszallást, vagy derültséget váltanak ki a hírolvasótársból

Testtartás és mozdulatok: jellegzetesek a terepre küldött riporter intellektuális pózai (kéztartás összeérintett ujjakkal, rövid megindulás, megállás), a környezetre, a valós idejű jelenlétre utaló gesztusai (itt vagyok, nem félek és önökért tudósítok az események középpontjából), az időjárásjelentés pedig kifejezetten kimunkált taglejtés-nyelvvel rendelkezik, ahogy a médiameteorológus mutat, szemléltet, figyelmeztet

Finálé: a híradó kötelező eleme, hogy a zenére futó stáblista közben a félig már elsötétült stúdióból a hírolvasók még nem távoznak, de nem is ülnek mereven várakozva, hanem kedélyes, de visszafogott párbeszédbe merülnek

Kérdések:
A hírelbeszélés parodisztikussá vált fogásai helyett ma milyen vizuális-nyelvi megoldásokat veszünk észre egy híradós hír felépítésében?

Magyarul milyen nyelvi, hanghordozásbeli sajátosságokat ismerünk fel a hírolvasóknál?