Gifmozi: a szuperhős landolás
Aki találkozott már szuperhősös médiatartalommal, esetleg aktív anime fogyasztó, már biztosan látta ezt a jellegzetes pózt, amikor a hős fél térdre, öklét a földre szegezve fog talajt. Ez az úgynevezett szuperhős landolás. Válogatásunk segítségével rámutatunk a póz túlhasználtságára, és feltérképezzük, hogyan fejlődött a landolás vizuális nyelve.
De milyen is az a szuperhős landolás? A hős magasból érkezik. Hogy éppen egy találkozó hatásos belépőjét látjuk, vagy egy csatába érkezik, esetleg egy látványos támadását fejezi be, mindegy is. A végeredmény majdnem mindig ugyanaz. Az alak nagy erővel csapódik a földbe, és három ponton támaszkodik. Egyik térde, hajlított lábának talpa, egyik tenyere vagy ökle találkozik a talajjal, míg a másik karja az egyensúlyozásban segít, miközben fejét lehajtja. Egyéb változatokban akár két kar is földhöz érhet, vagy éppen egyik sem, és a féltérdre ereszkedés helyett időnként egy mély térdrogyasztás is megteszi. A rövid ideig kitartott póz után a hős felemeli fejét, és elszántan vagy fenyegetően pillant ellenfelére vagy a távolba, esetleg meg is indul a kamera felé. Gyakran a fej felemelése egy vágás után következik, ahol már közelebbről, szűkebb képkivágásban látjuk a hőst. Amellett, hogy így jobban látjuk az arckifejezését, a vágásnak és közelítésnek más funkciója is van. Mégpedig hogy elfedje a kaszkadőrmunkát, és ne tűnjön fel, ha nem a színész hajtotta végre a landolást, miközben közelről már őt látjuk.
A szuperhős landolás gif formátumban, egészen röviden, összesen 3x15 másodpercben:
A szuperhős landolás supercut videóként, zenével, közel négy percben:
A szuperhős landolás elnevezés a 2016-os Deadpool után vált közkeletűvé, ahol a cinikus, negyedik falat áttörő humoráról ismert zsoldos gúnyt űz ellenfeléből, aki az ominózus pózzal indul csatába. Ekkor lett valójában felcímkézve a póz, de a képregényekben, filmekben és rajzfilmekben már régóta megfigyelhető a jellegzetes testtartás. A nyugati alkotók feltételezhetően Japánból importálhatták a ’60-as, ’70-es években, de eredete viszont sokkal régebbre vezethető vissza. Egészen a 17. századig, a kabuki színház hagyományaiig.
A kabuki egy zenés, táncos előadásmód, ahol a színészek harsány ruhában és sminkben, széles gesztusokkal és erős mimikával játszanak. A minél nagyobb drámai hatás elérése érdekében a színészek időnként látványos, eltúlzott pózba (mie) merevednek. Az egyik ilyen beállás pedig hasonló ahhoz, amit ma szuperhős landolásként ismerünk. A drámai, kimerevített pózok ebből a színházi hagyományból kerültek át a mangákba, de az úgynevezett tokusatsu filmekben váltak elterjedtté. A tokusatsu egy harcművészetekre építő akciófilmes műfaj, és jellegzetessége, hogy szuperhősjelmezre emlékeztető ruhákba, vagy energiapáncélokba bújt hősök vernek halomra óriásira nőtt szörnyeket (kaiju) vagy robotokat kartondoboz díszletek között. A tokusatsu is a túlzásokra, erős gesztusokra és széles testjátékra támaszkodik, így a kabuki jellegzetességei óhatatlanul is átszűrődtek a zsánerbe, onnan pedig a nyugaton is népszerűvé váló animékbe.
Ahogy a kabukiban és az animékben, úgy a nyugati képregényekben is a drámai hatás fokozására szolgálnak a látványosan kimerevített pózok. Már csak azért is fontos ez a technika, mert a rajzok statikusságát valamilyen módon dinamikussá, mozgalmassá, érdekessé kell tenni. Emellett erőt, tettrekészséget is sugároz, patrióta elemekkel körítve pedig a hazafias érzülethez és bizalomhoz is hozzájárul. Másfelől pedig egyszerűen csak jól néz ki a lapokon egy vagány testhelyzetben ábrázolt szuperhős. Ez a vagány testhelyzet korábban a csípőre tett kézzel, lobogó köpennyel peckesen feszítő alakot jelentette. Ezt váltotta a dinamikusabb, erőteljesebb hatást keltő landolás. Bár korábban is előszeretettel használt testhelyzet volt (pl. Mátrix), a szuperhős landolás elterjedését, ahogy ma ismerjük, egy Vasember borítónak köszönhetjük.
A rajzoló, Adi Granov a testtartást a robotos/erőpáncélos animékből kölcsönözte, ahol a póz egyfajta harcra kész állapotot szimbolizál. Különben más egyéb funkciója nincs, csak annyi, hogy látványos. Az ikonikussá vált borítót Jon Favreau, a 2008-as Vasember rendezője is megidézte a filmjében, ami egy újabb lökést adott a póz felhasználásának. A Marvel Filmes Univerzuma ezután számos más filmben is bemutatta a landolást, és a képregény filmeken kívül is követőkre talált. A póz olyannyira jellegzetes és túlhasznált lett, hogy a képregényfilmek is elkezdtek reflektálni a használatára. A már említett Deadpool jeleneten kívül a 2021-es Fekete Özvegy élcelődött célzottan a beálláson. A Florence Pugh által alakított Yelena kérdőre vonja nővérét, hogy mi az a póz, amit harcok előtt bemutat. A kérdés azt is implikálja, hogy a közelharcban képzett és hatékony tesó nem látja értelmét a csata közbeni magamutogatásnak. „Teszed az agyad” – érezteti megvetését. Később persze ő is megpróbálkozik valami hasonlóval, de csak saját undorát váltja ki ezzel a húzással.
Ahogy említettük, azon túl, hogy jól mutat a képernyőn és a lapokon, valós funkciója nincs a beállásnak. Olyannyira haszontalan mozdulat, hogy a való életben komoly sérülésekhez is vezethet.
Mégis a szuperhős-, és tágabb értelmezve az akciófilm egy olyan kiépült toposzáról van szó, ami mára erősen kodifikálódott, bemutatójáról pedig tudjuk: rendkívüli erő és tudás birtokosa.