Dolgok, amelyeket nem tudnál filmek nélkül

Ismered azt az érzést filmnézés közben, hogy „Tudtam, hogy ez lesz,” meg hogy „Látod? Megmondtam! Én írtam a történetet”? Biztosan igen. De honnan is van ez a tudás? Onnan, hogy a filmek és sorozatok, amelyeket megnézünk, sok esetben eléggé hasonló szabályokat követnek, és emiatt részben kiszámíthatóvá válik egy-egy cselekményszál.

Ezeket a cselekményfordulatokat hívják trope-nak, vagyis visszatérő, jól bevált filmes közhelynek. Filmes szempontból ezek olyan események, momentumok, hangok, mondatok lehetnek, amelyek jól begyakorlott formában kezelnek egy szituációt, még ha kevéssé valószerűek is. Annyiszor láttuk már őket, hogy kezdjük rájuk alapozva elképzelni a valóságot. Ettől a végtelen ismétlődéstől néha már ironikusan is hatnak, egy történetet meg is lehet velük csavarni, vagy a tisztelet jeleként is utalhatnak egy klasszikusra. De az is lehet, hogy csupán jó poén beletenni őket egy filmbe.

Az alábbi listát Roger Ebert amerikai újságíró, filmtörténész, filmkritikus és forgatókönyvíró Ebert's "Bigger" Little Movie Glossary című könyve alapján állítottuk össze, amely egy igen nagy és kellemes gyűjtemény olyan filmes klisékről, amelyeket néha már tudatlanul is elvárunk egy film/sorozat megtekintésekor. Valljuk be, hogy nézőként néha szinte vadásszuk ezeket a kliséket. Nem vagyunk ezzel egyedül, ugyanis a könyv alapja a crowdsourcing, vagyis Ebert első cikkét követően egy filmszerető olvasóbázis elkezdte küldözgetni neki a saját észrevételeit. Ezekből a megfigyelésekből állította össze a szerző ezt a könyvet. Lássunk néhány példát belőlük.

Ki ne szeretné a krimiket? Nézzünk egy rövid történetet: van egy szimpatikus főszereplőnk, aki rendőrként dolgozik, és szívét-lelkét beleadja az adott ügybe, de sajnos sokszor a környezet hátráltatja az ügy sikeres lezárását. Végül a nyomozónk csak azután lesz képes megoldani a bűntényt, miután felfüggesztették szolgálatából.

A történet folyamán hősünk többször kerül verekedésbe, de ő semmilyen fájdalmat nem mutat, viszont felszisszen, amikor a szép főszereplőnő tisztítja a sebeit.

Ha a nagy nyomozás során szereplőnk egy sötét helyre kerülne, nem kell félnie, hiszen egy sima gyufa be tud világítani egy teljes helyiséget, legyen az bármekkora is.

Sok esetben gyerekek is szerepelnek a filmben, és sajnos olyan helyekre is elkeveredhetnek, ahova nem kéne (például egy őslényekkel teli szigetre). Egy dolog azonban nagyon fontos: minden elektromos kerítés erős annyira, hogy megöljön mondjuk egy hatalmas DINOSZAURUSZT, de szerencsére csak gyorsan gyógyuló sérüléseket okoz a nyolcéves gyerekben.

Amennyiben nem rendőr, hanem egy bűnöző/álarcos hős vagy egy banda kalandjait nézzük, akkor is van bőven már jól bevált esemény. A nagy szervezkedés közben biztos, hogy be kell törni valahova, de még az a szerencse, hogy mindig le tudnak parkolni azelőtt a ház előtt, ahova éppen készültek.

Tudvalevő, hogy bármilyen zár azonnal feltörhető egy kártyával vagy gemkapoccsal esetleg hajtűvel.

Azt tudtátok, hogy minden CD/pendrive azonnal jól működik minden számítógépen, függetlenül annak operációs rendszerétől? Bizony, ilyen csak a filmekben van!

Viszont, ha lebukik a hősünk, és mégis üldözné őt valaki (rendőrség?), akkor a nagy hajszában óvatosnak kell lennie, mert egy autó, ami felborul, szinte azonnal lángra kap, és bizony felrobban.

vagy pont, hogy nem, de ez már inkább meglepetésként hat:

Ezt követően kicsit merenghet főszereplőnk a tettén, de az biztos, hogy a nyugalom öt percében a híradó egyik híre biztosan tartalmaz olyan információt, ami nagy hatással van rá, és ő éppen abban a pillanatban néz az tévére.

Ez biztosan lesújtja őt, és rosszul fog aludni. Ám amikor felriad a rémálomból, egész teste csupa verejték, azonnal felül, és az ágy szélére fordul, majd lihegni kezd, miközben a fejét fogja.

Jobb esetben az általa szeretett főszereplőnőnk a közelben van és megnyugtatja hősünket. Tudtátok, hogy ezeknek az ágyaknak egy speciális takarója van, amely a nőnek a nyakáig, míg a férfinak csak a derekáig ér?

Amennyiben egy kicsit nyugodtabb történetet nézünk, ott is belefuthatunk érdekességekbe, amelyek ismerősnek tűnhetnek, például minden bevásárlószatyor tartalmaz legalább egy francia bagettet, ami persze istenien néz ki.

És az feltűnt nektek a szereplők telefonbeszélgetései során, hogy egyik fél sem szokott köszönni és elköszönni?

Az viszont tuti, hogy minden amerikai telefonszám tartalmazza az 555 számokat. Ennek nagyon érdekes oka van: az 555-0100 és 555-0199 közötti telefonszámokat Amerikában kizárólag filmekben lehet felhasználni, ezek nem élő vonalak. Ezzel ki lehet kerülni, hogy bárkit hívogassanak, akiknek a számát látták egy filmben. Okos ötlet, nem?

Amennyiben történetünk főszereplője nem valahol Amerikában él, hanem mondjuk Párizsban, egy dologban biztosak lehetünk: az Eiffel-torony minden ablakból látható lesz.

Ha ez a karakter egy apa, aki dolgozzon bármilyen munkakörben, sajnos biztosan elfelejti a fia 8. születésnapját.

Abban az esetben, ha szeretnénk egy kicsit utazni az időben, rádöbbenhetünk, hogy a filmes középkori parasztoknak hibátlan fogsora van!

Végezetül kiegészítésként érdemes megemlítenünk egy híres hanghatást: a Wilhelm-sikolyt. Ez a sikoly bizony végigkíséri a filmtörténelmet. Az 1951-es Distant Drum című filmben hallhatták a nézők először, amikor egy katonát megharapott egy aligátor. Ez a hang viszont nem a katonát alakító színésztől, hanem Sheb Wooley nevű zenésztől származik, és a „férfi, akit megharap egy aligátor és sikolt” - néven tárolták. Az évek során a felvételt újra elővették, majd digitalizálták, és mára már szinte hagyomány, hogy belecsempészik a filmekbe.

Neked is feltűntek ilyen klisék?