Hírességek a filmekben – cameoszerepek

2020. 10. 12. film cikk 7–10. évfolyam

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy blockbuster filmben vagy egy népszerű sorozatban ne jelenjenek meg popkulturális utalások, kikacsintások a rajongóknak. Ennek egyik eszköze, amikor a rendező úgy dönt, hogy egy hírességet szerepeltet a filmvásznon egy rövid jelenet erejéig – ez a cameo. A cameo vagy kámeaszerep (az elnevezés a kámea szóból származik, amely domborműszerű ábrázolással vésett ékkövet jelöl) olyan rövid karakterszerepet jelent színdarabokban, filmekben vagy sorozatokban, melyet ismert színész vagy más ismert személyiség alakít.

A szerep jellemzője, hogy a híres vendégszereplő által alakított karakter éppen csak feltűnik a műben, sok esetben még szövege sincs vagy az csak egy-két szóból áll. A cameoszerep tartalmazhat valamilyen utalást más filmre vagy kapcsolatot hozhat létre a jelenlegi mű és a korábbi alkotás között (amiben a híres szereplő annak idején megjelent). A megjelenés általában ironikus hatást kelt, mivel a cameoszereplő ismertségét használja ki, és ezt helyezi új környezetbe.

A cameoszerep nem egy új találmány, nagyjából egyidős a filmmel, az első cameókat a mozgókép feltalálói készítették, akik rendezőként gyakran szerepeltek saját filmjeikben. A francia Lumière-testvérek a világon elsőként szerveztek nyilvános vetítéseket egyszerű életképekből 1895-ben Párizsban, ezek közül az egyik filmszalagon August Lumière és felesége tűnik fel a kisbabájukkal együtt, a film címe: A kisbaba reggelije.

 

Georges Méliès bűvész-rendező szintén gyakran szerepelt a saját filmjeiben, az Utazás a Holdba c. alkotásában ő alakítja a film egyik tudósát, és a híres Hold-jelenetben a saját arca körvonalazódik a Holdban. Méliès nagyon sok trükkfilmet készített, melyeknek javarészében fel-feltűnik fő- vagy mellékszerepben.

 
 

A rendezői cameoszerepek bejáratását Hitchcocknak köszönhetjük, egyfajta szignóként rendszeresen megjelent filmjeiben. Általában a háttérben bukkant fel elsétáló járókelőt vagy vonaton/buszon/villamoson utazó átlagembert játszva, de újsághirdetés illusztrációjában is elrejtette magát a Mentőcsónak c. filmben.

 

A hollywoodi stúdiórendszer aranykorában nem volt népszerű a cameózás, a stúdiók meghatározott számú filmre szerződtették a legnagyobb sztárjaikat, és az effajta vendégszereplés nem fért bele a keretbe. A Variety, az egyik legrégebbi filmes szaklap 1951-es kritikájában használta először a cameo kifejezést Laurence Olivier egyik filmes szerepe kapcsán. Ettől kezdve egyre gyakrabban találkozunk a kifejezéssel, a filmes szakírók is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a jelenségre. Az 1950-ben készült Alkonyi sugárútban a némafilmes Buster Keaton tűnik fel, az 1956-os 80 nap alatt a Föld körülben Frank Sinatra zongorázik Marlene Dietrich szalonjában. A 60-as években a rendezőket leszámítva nagyon ritkán találkozhatunk más hírességekkel a filmvásznon, a zenészek ekkoriban még nem cameóztak, hanem saját filmeket készítettek (pl. Rolling Stones, Elvis, Beatles).

A nagy változást a Hollywoodi Reneszánsz és Új-Hollywood hozta el a 70-es években: Scorsese, Polanski és Coppola egyaránt feltűntek saját filmjeikben, ahogy a korszak ismert művészei is. A kortárs írók is megjelentek saját regényeik filmes adaptációiban, ilyen cameo például Peter Benchley szerepe mint tévériporter a Cápában. A 80-as években már sportolók, zenészek is felbukkantak a filmekben, és ekkor indult a karrierje Stan Lee-nek, aki a Marvel legendás atyja és a cameók királya.

A 90-es évektől nagyon sok filmben találkozunk cameoszereplőkkel, a celebek is meghódítják a filmvásznat a tévéképernyők után, ezek a szereplések nem mindig sikeresek. Ma már az igaz történetek valós hősei is megjelennek a róluk szóló alkotásokban, erre egy magyar példa Ambrus Attila szereplése a Viszkisben. Egy csavart is megfigyelhetünk a cameoszerepek alakulásában: a 2000-es évektől úgy jelennek meg híres színészek a vásznon, hogy az csak a stáblistáról derül ki, a filmben ugyanis maszk mögé bújnak. Ilyen például Cate Blanchett helyszínelőként a Vaskabátokban vagy Daniel Craig rohamosztagosként a Star Wars – Az Ébredő erőben.

 

A cameókat több csoportra oszthatjuk: rendezői cameo, alkotói cameo, híres színészi cameo, karaktercameo, celebcameo, zenészcameo és felismerhetetlen cameo.

A rendezői cameókból a fent már említettek mellett érdemes kiemelni Tarantino-t, aki csak úgy, mint Hitchcock, igyekszik minden filmjében megjelenni, de sokkal bátrabb szerepeket oszt magának: a Ponyvaregényben hozzá érkezik meg a hulla a csomagtartóban, a Django elszabadulban felrobbantják rabszolgaszállítás közben. Az alkotói cameókhoz sorolhatjuk az összes olyan írót, akik megjelentek filmes adaptációikban, de Stan Lee is ide tartozik mint a Marvel-képregények megalkotója. A leggyakoribb cameósok a népszerű színészek, erre már számos példát láttunk, de megemlíthetjük még Matt Damont, aki kiemelkedően sok filmben feltűnik ebben a szerepben: önmagát játssza a Jay és Néma Bob visszavágban, ahol Ben Affleckkel a történet szerint a Good Will Hunting 2-t forgatják, de megjelenik gimis rockénekesként az Eurotúrában, a Thor: Ragnarökben pedig Lokit alakítja egy színdarabban. Karaktercameóról akkor beszélhetünk, amikor egy színész korábbi filmes szerepét idézi meg, talán ez a legindokoltabb az összes típus közül, hiszen itt a színész a történet szerves részeként jelenik meg. Például a Marvel-filmekben a hősök és a gonoszok gyakran átjárnak egymás történeteibe. A celebcameókban a szereplők legtöbbször önmagukat alakítják: ilyen Elon Musk, aki a Tesla vezérigazgatójaként jelenik meg a Vasember 2-ben, vagy Donald Trump gazdag üzletemberként a Reszkessetek betörők 2-ben. A zenészek kétféleképpen tűnnek fel zenészcameo szerepben: vagy önmagukat játsszák vagy a történeten belül alakítják a zenészszerepet. Michael Jackson eljátssza, hogy igazából űrlény a Men in Black: Sötét zsaruk 2-ben és csatlakozni akar az ügynökséghez, Ed Sheeran katonaként énekel a tábortűznél a Trónok harcában. A felismerhetetlen cameót a legnehezebb kiszúrni, ahogy már fent is említettük legtöbbször csak a stáblistából derül ki, hogy egy híres színész bújt valamilyen álarc mögé – ez egy külön játéknak tekinthető a színészek részéről.

Összességében tekintve a cameo mára egy teljesen bevett filmes eszközzé vált, sőt a hírességek és ismert alakok szerepeltetése egyfajta elvárás is a rajongóktól a tömegfilmekben, ahol ez így egy nagyon jól működő marketingfogás is egyben. A szerzői filmekben ritkábban használja a rendező ezt a megoldást, de itt is üdítően hat a cameo, a néző számára örömet okoz, hogy felismeri a karaktert, de akár az értelmezési lehetőségek is bővülnek ezáltal.

Forrás:

Feladatok:

  1. Próbáljatok felidézni olyan filmet, ahol felismertetek olyan hírességet vagy színészt, aki szerintetek cameo szerepet játszott! Tudtok-e esetleg magyar példát is felidézni? Milyen hatása volt számotokra ennek a felismerésnek?
  2. Hitchcock és Tarantino szinte mindegyik általuk rendezett filmben feltűnik egy-egy rövid cameo erejéig. Mit gondoltok, ezt hogyan lehet értelmezni?
  3. Woody Allen is nagyon gyakran szerepel a saját filmjeiben, de sok más rendezőt is említhetnénk, akik színészként is megjelennek a vásznon, sokszor főszerepben (pl. Greta Gerwig, Sofia Coppola, Clint Eastwood, Xavier Dolan stb., magyar példa Hajdu Szabolcs). Mit gondoltok, az miért nem cameo?
  4. Nézzétek meg a 2011-es A leleményes Hugo c. filmet, mely Georges Méliès bűvész-rendező életét mutatja be!

Megoldások:

    1. Marvel-filmekben számos példát találhatunk. Magyar filmes példa lehet Mundruczó Kornél Fehér isten c. filmje, ahol a rendező egy rövid cameo erejéig feltűnik a filmben, mint egy afgán férfi. Vagy Jancsó Miklós saját magát alakítja tanár úrként a Macerás ügyek c. (r. Hajdu Szabolcs) filmben, de Jancsó a saját filmjeiben is gyakran feltűnik rövid cameókban.
    2. Ez lehet egyfajta rendezői kézjegy, de míg Hitchcock nagyon jól beleolvadt a háttérbe – felszáll egy vonatra, bemegy egy boltba, kutyát sétáltat az utcán, az újságban jelenik meg a fényképe stb. – addig Tarantino feltűnő és bátor szerepekbe helyezi magát – felrobban rabszolgaszállítás közben, náci hullát alakít stb.

 

3. Amikor egy rendező főszerepet vagy mellékszerepet alakít a saját filmjében, azt vállaltan teszi. Már a forgatókönyv írásakor eldől, hogy azt a szerepet ő fogja játszani. Ez egy teljesen indokolt és művészileg is fontos kérdés, célja nem a játékosság és nem is a kikacsintás.