A filmplakát mint reklámfelület és vizuális műalkotás

A filmplakát a film reklámozási lehetőségeinek egyik legfontosabb eszköze, a teasert és a trailert megelőzve általában ez az első, amivel a néző találkozik a kész film kapcsán. A filmplakátok egyaránt feltűnnek az online és az offline térben, de amíg 10-20 évvel ezelőtt főként az utcán, metróaluljárokban stb. láthattuk először egy film plakátját, addig most leghamarabb a Facebookon, az Instán jelennek meg vagy egy online portálon, hirdetésben. De ha figyelmesen járunk-kelünk a városban, az utcán vagy a villamosmegállóban is felfedezhetjük a ma készülő filmek plakátjait.

Egy mai filmplakátnak már a figyelemfelkeltésért is sokkal erőteljesebben kell küzdenie, mivel az elszaporodó reklámfelületek és reklámok miatt a nézőt több hatás és inger éri, mint pár évvel korábban. A filmplakát egy nélkülözhetetlen reklámhordozó, a film népszerűsítését szolgálja, de ugyanakkor egy önállóan is működő vizuális műalkotás, mely akár a filmtől függetlenül is értelmezhető és hat a nézőjére.

A plakát szerepe a film forgalmazásában több szempontból hasonló a film traileréhez: felhívja a figyelmet a műre úgy, hogy bizonyos elemeket megmutat az alkotásból, de közben a kulcsfontosságú pillanatokat mégis érintetlenül hagyja, csak hangulatokat és történetrészleteket villanthat fel. Mind a plakátoknak, mind a trailereknek úgy kell illeszkedniük a film világába, hogy ne sértsék meg annak integritását, mindeközben elég lehetőséget kell engedniük a befogadói értelmezések szabad működésének. Egy plakát megtekintése során problémás, ha úgy érezzük, hogy már mindent megtudtunk a filmről, ezért a plakátnak elegendő szabad területet kell biztosítania a nézői képzelet számára, hogy az felkelthesse az érdeklődésünket. 

A legfurcsább kettősség a filmplakátok kapcsán az, hogy minél egyszerűbb, minél kevesebb elemet tartalmaz, annál szélesebb közönséget szólít meg vele, hiszen könnyebbé válik az értelmezése is. Az egyszerűbb forma segíti a befogadást, azonban elveszhetnek azok a jellegzetes elemek, amik éppen a film karakterisztikáinak hordozói.

A filmplakát rövid története

Már a legkorábbi nyilvános vetítések óta használnak filmplakátokat, ezeket eleinte csak a filmszínházakban függesztették ki, és a forgalmazó rögtön le is vette, amint a film lekerült műsorról. Az 1900-as évek elején a plakát nem is tartalmazott képet, csak szöveget: a film címét és az alkotók nevét – ebben az időszakban még nem voltak sztárok, nem volt fontos, hogy kik a szereplők, hiszen maga az új médium számított attrakciónak, melynek nem volt szüksége reklámra. Itt még csak információs eszközként működött a filmplakát. Az 1920-as évekre már kialakult egyfajta sztárkultusz, innentől kezdve feltűnnek a hírességek nevei is a posztereken. A legtöbb plakátot sokáig kézzel készítették, ezek közül néhány híres példa Svend Gade, Heinz Schall Hamlet című, Asta Nielsen, a korszak híres csillagával készült filmjének a plakátja vagy Fritz Lang Metropolis, Robert Wiene Dr. Caligari, Griffith Türelmetlenség és Chaplin A kölyök című filmek plakátjai.

 A képek forrása: IMDb.com

A II. világháború után azonban átalakult a technikai háttér, hatékonyabbá váltak a gyártási mechanizmusok, ennek következtében a plakátok is megváltoztak, megjelent egy vagy akár több jelenetkép is a felületen. Az 1980-as évektől kezdve a plakátok java része már monitor előtt készül, ahogyan ma is. 

Mindegyiken feltüntetik a címet, a színészeket és a kreditblokkot (az apróbetűs rész a filmplakát alján, vagyis a stáb kiemelt tagjainak felsorolása) – ezek elengedhetetlen információk. De lehet-e csoportosítani a filmplakátokat? Milyen típusokkal találkozhatunk? A továbbiakban a teljesség igénye nélkül megpróbálunk felállítani egy besorolási rendszert.

Sztárportrék

Napjainkban az egyik legjellemzőbb séma az egyéni vagy csoportos színészarcok montázsa. Az ilyen típusú filmplakát arra a jól bevált, régi trükkre alapoz, hogy a nézőket a sztárok segítségével vonzza be a moziba. Forgalmazói vagy reklámszempontból ez egy jól működő plakáttípus, azonban az alkotója számára nem sok szabadságot ad: itt csupán annyi a feladat, hogy néhány sztárportré ízlésesen szerepeljen rajta. Ezek a plakátok kevés információt hordoznak, redukált jelrendszerrel dolgoznak – ezzel érik el azt a hatást, hogy nagyon sokan meg fogják érteni, így a lehető legszélesebb réteget célozzák.

A legtöbb esetben nem kívánnak sokat elmondani a filmről, nem akarják kreatív gondolkodásra késztetni a potenciális nézőt, csak bizonyos dolgokat adnak tudtára, azt viszont többszörösen hangsúlyozzák.

 A képek forrása: IMDb.com

Szimbólumok és szlogenek kevés szereplővel

Vannak olyan plakátok, melyeken inkább szimbólumokat láthatunk, illetve valamilyen, a film cselekményéhez kapcsolódó szöveget olvashatunk egy vagy néhány szereplő kíséretében. Ezek a plakátok jobban visszaadják a film hangulatát, mint a csak sztárportrékat felvonultató típusok. Ezekre a néző is jobban vissza tud csatolni az adott képi szimbólum révén. A szlogenek esetében nagyon fontos, hogy ne ismételjék a képi mondanivalót, hiszen ez nem segíti a megértést.

A képek forrása: IMDb.com

Zsúfolt felületek

Azokon a plakátokon, amelyeken sok színész, szöveg és szimbólum egyszerre jelenik meg, nehéz eligazodni. A sokszereplős plakátok inkább hátráltatják a befogadót, de nem mondhatjuk azt, hogy koncepciótlanok, hiszen a hangulat átadása mellett ilyenkor arra is kísérletet tesznek az alkotók, hogy a történetet is felvillantsák a nézők előtt. 

A képek forrása: IMDb.com

Minimalista plakátok

A stilizált, minimalista plakátok nem ragaszkodnak a film cselekményéhez vagy a hírességek portréihoz, hanem elrugaszkodnak ezektől és elvontabb gondokodásra késztetik a nézőt. A befogadó egy ilyen plakátot látva megpróbál kapcsolatot teremteni a kép és a cím között, ez elősegíti, hogy megjegyezze a filmet és meg is akarja nézni azt.

A képek forrása: IMDb.com

Kompozíció és színek

A képek könnyeb­ben hatnak az érzelmeinkre, rá­adá­sul bi­zo­nyos kép­ze­tek annyi­ra be­lénk ivód­tak már, hogy ese­tük­ben nem is gon­do­lunk sza­vak­ra (mint pél­dá­ul a piros vagy zöld köz­le­ke­dé­si lámpa). A filmplakátok esetében is érdemes megvizsgálni a képi kommunikáció két alapvető eszközét, a kom­po­zí­ciót és a szí­nek ha­tá­sát. 

A kompozíció sokféle lehet, attól függően, hogy mit akarnak az alkotók kiemelni, de minden esetben elmondható, hogy a már ismert képszerkesztési elvek mentén készülnek a filmplakátok is. Mivel a plakát álló formátumú, a fekvő filmképhez képest kevesebb (játék)tere van a plakát készítőjének. A következőkben a teljessség igénye nélkül pár kompozíciós elvet fogunk megvizsgálni közelebbről. Először is beszélhetünk az ún. háló-kompozícióról, ahol a plakát felülete egyforma téglalapokra vagy négyzetekre van felosztva, és ezek segítségével helyezik el a képi tartalmat. Ilyen esetekben a végeredmény szimmetrikus lesz. A hármas felosztás szabálya is segíthet a szerkesztésben, ahol a metszéspontokba kell elhelyezni a fontos információt hordozó képtartalmakat. A körkörös elhelyezés is népszerű fogás, itt a középpontban helyezkedik el a legfontosabb elem (szereplő), és minden más (mindenki más) hozzá képest van elrendezve. A Z alakú kompozíció is hatásos, ilyenkor a tekintet fentről lefelé, balról jobbra mozog a plakáton. A távlatpont kompozíció is segítheti az elrendezést, egy kiemelt elemre (szereplőre) irányítja a  figyelmet.

Itt láthattok néhány példát a felsorolt kompozíciós eljárásokra.

A színek eligazító funkcióját, fiziológiai és érzelmi hatásait, asszociatív és szimbolikus jelentéseit összetett módon kell alkalmazni ahhoz, hogy a plakát megjelenésekor hatásos legyen. Jo­han­nes Itten A szí­nek mű­vé­sze­te című köny­vé­ben be­mu­tat­ja a szí­nek ki­fe­je­zé­si le­he­tő­sé­ge­it, a szí­nek és a for­mák exp­resszív, „ér­zé­ki-er­köl­csi” ér­té­ke­it. A leg­in­kább fénnyel töl­tött szín a sárga, szim­bo­li­ku­san az ér­te­lem, a tudás fo­gal­ma tár­sul hozzá. A vörös (vö­rö­ses­na­rancs) belső me­leg­gel telve ra­gyog fel, az anya­gi világ felől nézve min­dig aktív szín, a kék pedig passzív. Míg a vö­rös­nek a vér­hez van köze, a kék­nek az ide­gek­hez, a vörös meleg, a kék hideg szín, a szel­lem színe. Ugyan­ak­kor a szí­nek kü­lön­bö­ző módon hat­nak: van, aki von­zó­nak, di­na­mi­kus­nak ta­lál­ja pél­dá­ul a na­rancs­sár­gát, mások fe­szült­té vál­nak tőle, és ezért ke­rü­lik. A szí­nek ha­tá­sa nagy­ban függ attól is, mi­lyen egyéb szín­nel tár­sít­juk.

Klisék

Nemcsak a filmek épülnek fel ugyanazokból a klisékből, a plakátokon is újra meg újra visszaköszönnek bizonyos elemek. Lee Steffen, díjnyertes fotós és kreatív szakember szerint  összesen tíz csoportba sorolhatók a filmek, illetve a plakátjaik. Erről egy összeállítást itt találhattok. 

Egy amerikai imgur-felhasználó is készített hasonló csoportosítást, de számos más (filmes) blogon és weboldalon is találkozhattok ugyanilyen közhelyek alapján összeállított csoportosításokkal.

Ahogy láthattuk, a filmplakát egy alkalmazott műfaj, így művészileg nem áll rendelkezésre teljes szabadság: van egy üzenet, amelyet át kell adni, emellett meg kell felelni a műfaji kliséknek is, hogy könnyen azonosítható legyen, mit is várhat a néző az adott filmtől. Míg a szerzői filmeknél még egy illusztráció is lehet a plakát, addig egy blockbusternél nem fordulhat elő, hogy a hős nem jelenik meg a plakáton. Az, hogy egy plakát műalkotásnak tekinthető-e, attól függ, hogy mennyiben hozza azt a minőséget esztétikailag, illetve gondolatiságban, amit a film képvisel – ha képvisel ilyet egyáltalán. 

Olvass tovább!

Magyarországon a legfontosabb és legkarakteresebb filmplakátokat Kenczler Márton jegyzi, ő tervezte többek között a Saul fia, a FOMO, a Rossz versek, a Viktória – A zürichi expressz című filmek plakátjait. Ha tovább olvasnál a témában, mindenképp figyelmedbe ajánljuk ezt az interjút.

Kenczler rövid plakátszemlézést, elemzést is vezetett az origo.hu-n az akkori éppen aktuális filmek kapcsán, ezt is érdemes megtekinteni. Rövid és frappáns elemzéseket olvashattok tőle, melyek segítenek könnyebben érteni és értelmezni a filmplakátokat.

Forrás: 

• Jo­han­nes Itten: A szí­nek mű­vé­sze­te. Cor­vi­na Kiadó, Bu­da­pest, 1978, 84–88. o.
• Film és filmplakát
• A reklám plakátja vagy a plakát reklámja?
• A magyar filmplakát mai állapota
• Mi is a filmplakát?
• Nagyító alatt a filmplakát
• A mai magyar filmplakát
• Hollywood keeps using these 13 movie poster clichés over and over again
• 12 movie poster clichés you've seen over and over again
• Filmplakát-klisék
• A képek forrása: IMDb.com

Feladatok:

1. Nézd meg az alábbi film trailerét! 

Ha te lennél a plakát tervezője, mit ábrázolna a plakátod, ki/mi kerülne rá? Ha kész vagy, hasonlítsd össze a film plakátjával a te elképzeléseidet! Vannak hasonlóságok?

2. Nézd meg figyelmesen ezt a plakátot (tervezte Kenczler Márton) és a film trailerét! Hogyan értelmezed, mire számíthatsz majd a filmben? Melyik típusú plakát ez? A plakát kevesebb információt tud közvetíteni, mint a trailer. Mi derül ki a plakát alapján, és mit tudtál meg a trailerből?

A kép forrása: IMDb.com

3. Van-e olyan általad látott film, amely kapcsán most is eszedbe jut a plakát? Mit gondolsz, ez miért lehet? Mi fogott meg benne?

Megoldások:

1. A főhősnek mindenképpen szerepelni kell a plakáton, ő foglalja el a központi helyet. A trailerben is többször feltűnik a hősnő „lasszója”, ez is szerepel az egyik plakáton. A színes, cikkcakkos háttér egyrészt figyelemfelkeltő, másrészt jól kapcsolódik a csoda (wonder), a különös fogalmakhoz.

A képek forrása: IMDb.com

2. A plakát alapján valamilyen szexuális zaklatás, szexting, bullying lesz a téma, amely online térben zajlik. A film címe szervesen beépül a képbe, egyszerre cím és ugyanakkor utalhat is egy jelenetrészre a filmből. A minimalista vonalat követi a plakát. Erősen figyelemfelkeltő hatása van, mert kihívóan mutat egy intim testrészletet, mely alapján elsőre nem egy tinikről szóló filmdrámára gondolnánk, de a trailer alapján ez tisztázódik.

Az előzetesből az is kiderül, hogy egy kamaszlány lehet az elszenvedője a zaklatásnak, aki az interneten keresztül közeli kapcsolatba kerül az egyik tanárával, de közben két fiú osztálytársával is mindenféle bonyodalmakba keveredik. Ha láttuk is a filmet, akkor tudjuk, hogy ennél jóval összetettebb a film cselekménye, és sem a plakát, sem a trailer nem rántja le a leplet a film valódi történetéről, csak felsejlik valami ebből. Elmondhatjuk, hogy a plakát és a trailer is jól működik, kiváltja azt a hatást, amit várunk tőlük, felkelti az érdeklődésünket úgy, hogy közben nem redundáns és nem fedi fel a legfontosabb eseményeket.

3. Általában azok a plakátok maradnak meg az emlékezetünkben, amelyeken valami furcsa, figyelemfelkeltő, nem szokványos elem jelenik meg, amit utólag is össze tudunk kapcsolni a filmmel.