A filmhang
Filmnézés közben a hang sokkal kevésbé tudatosul bennünk, mint a képek. A hang alárendelődik a képnek. A látható hierarchikus fölénye a hallhatóval szemben nemcsak a film sajátossága, hanem egy általánosabb kulturális folyamat. A cselekmény folytonosságának és az egységes helyszín érzékeltetésének egyik legfontosabb eszköze a hang. Egy-egy jeleneten belül, még ha a képek között elő is fordul némi következetlenség, az alaposan kidolgozott hanghatások folytonossága egységessé teszi a jelenetet. Ugyanakkor a párbeszéd vagy a háttérzajok éles hangulatváltása a képnél is erősebben jelzi az idő- és térbeli ugrást.
Nem mindig fontos, hogy minden egyes képen látható mozzanatnak halljuk a velejáró hangját is. Ez a hangokkal szembeni szelektivitás lehet művészi kifejezőeszköz is. A hang kiegészítheti a képi információt, egyes képi információkat kiemelhet, de ugyanakkor képkereten kívüli információt is tud közvetíteni, hiszen nem foglalható keretbe, mint a kép.
A filmhang összetevői: beszéd, hangeffektusok (zajok, zörejek), zene.
Beszéd
A beszéd belső tartalmakat jelenít meg a szereplőről. Míg a kép kívülről mutatja meg az embert, a beszéd a szereplő belső, szubjektív világát tárja fel, azt, hogy mit gondol, mit érez, mit képzel el. A beszéd közvetíti az információkat, de az érzelmek is megnyilvánulnak a hangsúly, a beszéd tempója, a hanglejtés, a hangerő által. A beszéd stílusa kifejezi a szereplő lelkiállapotát, felhívja a figyelmet arra, ami a verbális információ tartalma mögött rejlik, rámutat a szereplő egyes tulajdonságaira.
Hangeffektusok: zajok, zörejek
A zajok, zörejek általában a képpel szinkronban működnek, a képen látható folyamatok valószerű hatásának fokozását célozzák. A nemszinkron hangeffektusok közé tartoznak az atmoszférazajok (pl. eső kopogása, szél fúvása, a városi nyüzsgés hangja stb.) és a képen kívül eső zajok és zörejek (távoli repülő hangja, kutyaugatás stb.), vagyis az olyan hangok, melyeknek nem kell feltétlenül szinkronban lenniük egy-egy képen belüli mozzanattal. Különleges esetekben a hangeffektusok önálló kompozícióvá állnak össze: pl. Jaques Tati filmjeiben vagy egyes animációs filmekben.
Zene
A filmzene a beszédhez és a hangeffektusokhoz képest függetlenebb a képi és a narratív anyagtól, legtöbbször nem része a képnek, hanem a rendező és a néző közti közvetlen kommunikáció egyik eszköze. A zene fő funkciója a képek érzelmi és dramaturgiai töltésének hangsúlyozása. Mivel a zenének az összes művészeti forma közül a legerősebb az érzelmi hatása, adott jelenetekhez vagy képekhez nagyon különböző típusú zenék használhatók attól függően, hogy mi a szándéka a rendezőnek. A filmben megszólaló zene egyik alapkövetelménye, hogy a benne előforduló hangsúlyok és a képen megjelenő hangsúlyok (képváltás, vagy képen belüli mozzanat) között bizonyos kapcsolat jöjjön létre.
A filmhang osztályozási lehetőségei
A klasszikus filmben a hangot legtöbbször a képhez való viszonyában elemzik. Azt vizsgálják, hogy a hang képen belüli vagy képen kívüli-e (látszik-e vagy sem a hang forrása a beállításban), diegetikus vagy nondiegetikus (a hang forrása a film narratív világában létező-e vagy sem), szinkron vagy aszinkron (a hang ugyanakkor hallható-e, mint amikor képileg reprezentálódik).
A képen kívüli hang azokra a helyzetekre utal, amikor egy olyan szereplő hangját halljuk, aki a képkivágaton belül nem látható. A képen kívüli hang hagyományos használata felszámolja a keretet és stabilizálja a filmtér egységét. A képen kívüli hang azt erősíti meg, hogy van olyan tér a filmi fiktív világban, amit a kamera nem tud rögzíteni. Ez a hang mindig hozzátartozik egy szereplőhöz, aki ha nem is látható a vásznon, de a narratíva része. A képen belüli hangok kevesebb információval egészítik ki a képet, mint a képen kívüliek. Ha látunk egy tátogó embert, és hallunk egy beszédhangot, a kettőt összekapcsoljuk. Azonban ha a képben nem látjuk a beszélőt, csak a hangját halljuk, a hang ebben az esetben többletinformációt hordoz a képhez képest. A képen kívüli hang nemcsak a narrációt segíti, hanem hangulatot teremt, a karakterek pszichológiai állapotát emeli ki, kitölti a hátteret, kontinuitást hoz létre, fenntartja a feszültséget vagy lezárja azt.
Diegetikus hangról beszélünk, ha a hangforrás része annak a fiktív világnak, amelyet a történet megjelenít. Nem diegetikus hangról beszélünk akkor, ha a hangforrás nem része a történetnek. Ilyen például a kísérőzene vagy a kísérő hangkommentár. Olyanra is akad példa, hogy egy eredetileg diegetikus zene átmegy nem diegetikus kísérőzenébe. A hangerő, a hangok tisztasága, a hangmagasság, az akusztikus paraméterek terén a képen belüli diegetikus hangok is sokféle módon támogathatják, fokozhatják vagy éppen gyengíthetik a kép által kiváltott hatást. A képen kívüli diegetikus vagy nem diegetikus hangok esetében a kép-hang viszony teljes választéka a rendező rendelkezésére áll.
Források:
- Szinkronizálás
- A film mint fül: hang és tér
- Fikción innen és túl
- A hang használatáról a filmben
- Száműzött szavak, beszédes zörejek
Olvass tovább a témában!
Feladatok:
1. feladat: Nézzétek meg figyelmesen a Dunkirk c. film első jelenetét:
- Milyen diegetikus, szinkronhangokat hallotok?
- Milyen képen kívüli, nem diegetikus hangokat hallotok, és ezek milyen hatást, érzést keltenek?
2. feladat: Nézd meg Pálfi György Hukkle c. filmjének trailerét!
- Hangi szempontból mi jellemző erre a trailerre?
- Milyen összefüggést látsz a képi és hangi világ között?
3. feladat: Nézd meg Bucsi Réka Symphony No 42. c. animációjat!
- Hogyan értelmezhető a film címe a látottak alapján?
- Milyen a film hangja?
- Keress olyan vágást, olyan átkötési pontot, ahol a hang fogja össze a két egymás után következő jelenetet!
Megoldások:
1. feladat:
- Diegetikus, szinkron hangok: a katonák lépteinek zaja, a papírok hullása, a papír és a kéz súrlódása, üvegcsörömpölés, csap megengedése, víz folyása, kortyolás, ablak nyikorgása, sisak koppanása a földön, lövések zaja, futólépés hangja, zihálás, párbeszéd hangja.
- Nem diegetikus hangok:
- a kísérő zene, amelynek erősen feszültségkeltő és nyomasztó hatása van
- egy gyors tempót diktáló, óraketyegéshez hasonlító hang, melynek szintén feszültségfokozó hatása van
Nézzétek meg ezt a videót:
2. feladat:
- Nem hangzik el semmilyen párbeszéd, a csukláson kívül semmilyen emberi hang nem hallatszik.
- A párbeszéd és zene hiánya a képekre és a zajokra irányítja a néző figyelmét, valami baljóst sejtet.
3. feladat:
- A film nem lineáris narratíva szerint szerveződik, nincs cselekménye, az egyes jelenetek között képi és hangi asszociációk jelentik a kapcsolódási pontot, ezáltal maga a film is egy szimfónia, együtthangzás.
- A hangok rendkívül aprólékosan kidolgozottak, így ezek a képi világ már-már egyenrangú párjaként jelennek meg, kizárólag zajokból és zörejekből épül fel a hangsáv.
- Példák a hang átkötő szerepére: a tengerparton a fókával ölelkező nő mintha az előző jelenetben kipukkant lufi hangjára kapná fel a fejét. Beethoven szimfóniájának szólama a következő képben az univerzumban visszhangzik.