Marvel-zenék. Emlékszel?

Biztos, hogy a legtöbben fel tudnák idézni a Csillagok háborúja zenéjét vagy épp az Indiana Jonesét, esetleg a Harry Potter főcímzenéjét. És ha megpróbálnánk eldúdolni a Vasemberét, a Thorét vagy az Amerika kapitányét?

Nagy valószínűséggel nem sikerülne. Miért van az, hogy ezek a rettentően népszerű filmek a Marvel Univerzumból nem rendelkeznek ikonikus zenékkel?

A végtelen kiszámíthatóság

Természetesen nem arról van szó, hogy a szuperhős filmekben ne használnának különböző zenéket. Sokkal inkább arról, hogy e zenék funkciója kevésbé önálló, mint a fentebb idézetteké.
Egyrészt ezek a zenék atmoszferikus aláfestésként működnek, anélkül, hogy bármilyen váratlan érzelmi reakciót váltanának ki egy jelenet alatt, szinte megbújnak észrevehetetlenül. Nagyjából úgy, ahogy egy erdei séta során halljuk a fák levelet, ahogy fújja őket a szél, és halljuk a madarakat, de fel sem tűnik, mert hozzátartozik az élményhez. A Marvel-filmek jelenetei is működnének a zene nélkül is, a score mindössze hangzásukban teszi őket gazdagabbá.
A másik ok, hogy e filmek zenéje egészen pontosan azt a hangulatot „fordítja le”, amit a dramaturgia és a színészi játék is sugalmaz. Ha vidám vagy vicces jelenetet látunk, a zene is ilyen lesz, ha szomorút, akkor pedig a zene is azt próbálja a leginkább érthetően érzékeltetni.
A film és a zene kiszámítható, azt halljuk, amit látunk. Ettől az egész konstrukció kiszámíthatóbb lesz, és nem nagyon ad okot arra, hogy a zenére külön is emlékezzünk.

Temp music

A másik fontos fogalom, amivel a filmzene kapcsán érdemes megismerkedni, az a „temp music” (temporary music), azaz ideiglenes zene. Ez azt jelenti, hogy a vágás fázisa alatt egy-egy filmjelenethez felhasználják egy másik, egy korábbi film zenéjét, ami az alkotók szerint tempójában, hangulatában nagyjából megfelelne az adott jelenethez. Miután beválik, működik a zene az adott jelenethez, és nagyjából a vágás tempója is kialakult, gyakran azt kérik a zeneszerzőktől, hogy a még készülő új filmzenében is imitálják az ideiglenest. Persze csak annyira, hogy még beleférjen a legális keretekbe. A temp music csapdája miatt is alakul úgy, hogy rengeteg hollywoodi blockbuster hangzásvilága végül nagyon hasonló lesz.

Mindezt egy remek videóesszé szemlélteti rengeteg példán keresztül.

De miért vannak egyáltalán emlékezetes filmzenék?

Mégis miért fújjuk kívülről sok film főcímzenéjét? Mert annyira jó? Első hallásra megragadt a dallam a fülünkben? Valószínűleg nem. Ezeket a motívumokat folyamatosan ismétlik a filmben, felbukkan a téma többször is drámai szempontból fontos pontokon, de ezt halljuk a trailer vagy bármilyen filmes ajánló alatt is, így biztos, hogy összekötjük a zenét és a filmet. Újra és újra és újra halljuk ugyanazt, így óhatatlanul meg is tanuljuk. (Meg azért tényleg jók is!)

A különálló Marvel-filmeknek nincs közös főcímzenéjük, de a Bosszúállók-sorozat következetesen ugyanazt a főcímet használja. Az ismétlődés felismerhetőbbé, felidézhetőbbé teszi a Marvel Univerzum hangzó világát, még ha egyelőre nem is igen tudnánk magunktól eldúdolni. Talán tíz-húsz újabb darab után oda is eljutunk.

Források:

Here’s Why You Can’t Remember Any of the Music from Marvel’s Cinematic Universe

UPDATE: Watch the New Marvel Studios Opening Logo with All-New Fanfare [Comic-Con 2016]

Why Marvel movies have such bland, forgettable music

Feladatok:

Játsszunk zenefelismerő kvízt a gyerekekkel! Válogassunk ki néhány ikonikus filmzenét és Marvel-zenéket, majd teszteljük, mit ismernek fel!

Válasszanak ki egy-egy hasonló vagy éppen eltérő hangulatú filmrészletet és cseréljék ki a zenéiket! Milyen hatásokat lehet elérni egy ilyen művelettel?