Esetmegbeszélési stratégiák a bullying és a cyberbullying iskolai kezeléséhez - Tervek, módszertani ötletek
Bevezetés
A zaklatás témáját érintő beszélgetések egyre fontosabb témaként jelennek meg az osztályfőnöki-, magyar-, etika- és médiaórán. A kérdés az, hogy milyen módon készüljünk fel a jelenség feldolgozására, milyen ritmusban vezessük fel a témát. Megelőzés és krízishelyzet, preventív és resztoratív szemlélet más-más feldolgozási módot jelent. Érzékeny témák, konfliktusok kibeszélése a közösségen belüli feszültsége feldolgozását segítheti. Másrészt épp ily fontos, hogy mintát ad a diákok számára, hogy egy esetleges zaklatási helyzetben eszközökkel rendelkezzenek, akkor is, ha ők kerülnek szembe a zaklatás formáival, akkor is, ha tanácsot kell adniuk.
Tanárként be kell építenünk a téma feldolgozásának módszertani megoldásait, ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy mennyi kompetenciával bírunk egy helyzetben, mikor kell szakemberek bevonását igénybe vegyük. A differenciálás, a szerepek és határok felismerése, a segítségkérés lehetőségének elfogadása, a tanácsadás technikái a diákok számára is eltanulandó műveletek. Ma már egyre sokrétűbb társadalmi kommunikáció segíti a krízishelyzetben levőket, a tanórai megközelítést és feldolgozást.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány lelki segítséget nyújt, szakmai anyagokkal segíti a fogalmak és a jelenségek pontos megismerését. Az Internet Hotline jogsegélyszolgálat oldalai magyarázattal és vizuális elemekkel támogatja a fogalmak tisztázását, anyagai pontosan mutatják be a jogi kereteket. A Jogsegélyszolgálat felületén bejelentést lehet tenni, abban az esetben, ha jogtalanság történik velünk a médiatérben: Mi számít erőszakos tartalomnak?
Tartalom:
- Kérdések, feladatok és ötletek a bevezető beszélgetéshez
- A felnőtt világról
- A megbeszélés és a kezelés nehézségeiről
- saját tapasztalatok
- A tapasztalatok körüljárása, technikák és szempontok
- Feladatok és játékok
- Attitűd mérése
- Az érintettek körének, az ábrán látható szerepek, fogalmak megbeszélése
- Beszélgetőkörök négy történet feldolgozásával: szerepek, megoldások
- Módszertani segédletek:
- Módszertani segédletek - 1: A négy történet
- történet: Megfélemlítés az iskolában
- történet: Zaklatás a viber-csoportban
- történet: Lesifotók
- történet: Szexuális zaklatás home-videóval
- Módszertani segédlet - 2: A négy történet kérdésekkel és szempontokkal
- történet: Megfélemlítés az iskolában
- történet: Zaklatás a viber-csoportban
- történet: Lesifotók
- történet: Szexuális zaklatás homevideóval
- Módszertani segédlet - 3: Szempontok a bántalmazás értelmezéséhez, megbeszéléséhez és kezeléséhez
- szempont: a zaklatásnak milyen formáit ismerjük
- szempont: a cyberbullying specifikus tulajdonságai
- szempont: tanácsok internetes zaklatás (cyberbullying) elszenvedésének esetére
- szempont: tanácsok internetes zaklatás (cyberbullying) megelőzésére
Kérdések, feladatok és ötletek a bevezető beszélgetéshez
a./ A felnőtt világról
Az alábbi témák tanárközösséggel és 10-12. évfolyamos diákokkal egyarán megvitathatóak. A téma megbeszélése tudatosítja, hogy a probléma általános, és egyáltalán nem a gyermekvilág kizárólagos jellemzője.
- Milyen felnőtt zaklatási ügyeket ismernek?
- Érdemes-e felnőtt zaklatási történetet is bevinni egy osztályba megbeszélésre?
- Ha nem, miért nem?
- Ha igen, miért?
b./ A megbeszélés és a kezelés nehézségeiről
A megbeszélés felszínre hozza és tudatosítja azokat a gátakat, melyek a zaklatás témájának feldolgozását, az egyes esetek felszínre kerülését megnehezítik. A problémák kibuktatása nem minden esetben szűnteti meg a gátló tényezőket. Épp ellenkezőleg: megerősíti a szempontokat. Például felvethető, hogy kinek tartozik egy tanár felelősséggel, vagy mi a szerepe az intézménynek. A kibeszélés azonban oldja a feszültséget, a görcsöket, segít a kompetenciák közötti tájékozódásban.
- Milyen nehézségei vannak a bántalmazásról való beszélgetésnek, a bántalmazás kezelésének?
- nyelvi nehézségek / titoktartás / gyerek és felnőtt világ / az iskola mint intézmény
c./ saját tapasztalatok
A saját – de a környezetünkben történt – esetek megosztása megmutatja, hogy mennyire van hozzánk közel a jelenség, ki milyen tapasztalatok alapján vesz részt a beszélgetésben, milyen nyelvvel, stabilitással beszél a jelenségről, környezetében van-e érvényes beszédmód, megbeszélésre alkalmas nyelv a zaklatásról, ki mennyire és hogyan monitorozza környezetét. A beszélgetés közelebb vihet a közvetlen saját élmények felszínre kerüléséhez, az olyan esetek kezeléséhez, amelyek érzékenyebb helyzetet teremtenek, és mélyebb figyelmet követelnek.
A megbeszélés célja lehet még, hogy a zaklatási eseteket leválasszuk az egyszeri agresszív eseményekről.
- Kinek az iskolájában történt már bántalmazás-történet? Kinek az osztályában történt már?
- Ki emlékszik a gyerekkorából bántó szavakra?
d./ A tapasztalatok körüljárása, technikák és szempontok
A kérdések mindegyike megbeszélhető felnőtt és diákközösséggel. A válaszok alapján tereljük a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a társadalmi és intézményi környezet működésének monitorozása.
- Milyen szitokszavak és megnevezések vannak manapság, amelyekkel bántani szokták a gyerekek egymást?
- Szóban hangzanak el vagy le is írják ezeket a gyerekek?
- pl. csicska – köcsög – buzi
- Melyek a bántalmazás fő helyszínei?
- Milyen emojikat küldenek egymásnak – melyek a bántó emojik?
- Az alábbi négy helyszín / csatorna közül melyik a leggyakoribb terepe a bántalmazásnak?
- Melyik a vélhetően legsúlyosabb bántalmazás?
- mosdó – telefon – emoji – szitokszó
- Milyen életkorban kezdődik az iskolai zaklatás?
- Hogyan és mikor kerüljön szóba az iskolai zaklatás?
- Amikor már történt valami – amikor még nem történt bántalmazás?
- Milyen életkorban?
- Kire tartozik elsősorban:
- az osztályfőnökre?
- az iskolapszichológusra?
- az iskolavezetésre?
- Az egyes eseteknek milyen közös, intézményi hasznosulása lehetsége?
e./ Feladatok és játékok
Az alábbi gyakorlatok célja, hogy rámutassunk az információ torzulására, a hiteles információért való felelősségre.
- Fülbesúgós játék: „A Gréti egy bunkó, mondjátok meg neki!”
- Feladat egy osztálynak: adják át villámgyorsan egy információt az egész osztálynak.
- Védekezési technika: a bántalmazást dokumentálni
- Történet: Egy Youtube csatornát vezető nőt zaklatja egy férfi. A nő kinyomozza a zaklató kilétét. Nyilvánosságra hozhatja-e a zaklató profilját?
- Válaszunk: nem. Ez intézményi feladat. Emellett nem biztos, hogy a megtalált profil a tényleges elkövetőt mutatja. Figyelembe kell venni továbbá a képmáshoz való jogot is.
f./ Attitűd mérése
Néhány kérdéssel meg is mérhetjük a beszélgetésben résztvevők, attitűdjét, véleményét, félelmeit. Tehetjük ezt névtelenül is például a Mentimeter alkalmazással.
- Miért nehéz a zaklatásról beszélni? – Kulcsszavak, érvek, amelyből aztán szófelhő készül.
- Véleményezés: Egyetértek – nem értek egyet:
- A zaklatás már az alsó tagozaton elkezdődik.
- Könnyű a zaklatásról beszélni.
- Sok ilyen eset vesz körül.
- A tanárok minden esetben átlátják a helyzetet.
- A tanárok / a szülők rendelkeznek olyan eszközökkel, hogy átlássák a helyzetet.
- Amit a tanár tud egy helyzetről, azt a szülőnek is tudnia kell.
- A zaklatás büntethetősége egyértelmű, jogi háttere tiszta.
g./ Az érintettek körének, az ábrán látható szerepek, fogalmak megbeszélése
A beszélgetés rögzíti, hogy egyrészt a zaklató lehet egy személy, aki rejti viselkedését. Másrészt a zaklatás csoporttevékenység, melyben különböző funkciók, szerepek, mozgások különíthetők el.
ábra: Az érintettek köre
- Zaklató: Elkezdi, véghezviszi, folyamatosan generálja a helyzeteket, követi és uralja a folyamatot.
- Csatlós: Nem ő generálja a helyzeteket, de tevőlegesen segít a zaklatónak.
- Passzív zaklató: Támogatja a zaklatót, melléáll, a csoportjában tartozik, egyetért vele, de tevőlegesen nem vesz részt.
- Passzív támogató: Kedvét leli a helyzetben.
- Közönyös bámészkodó: Figyel, de úgy érzi, hogy nincs hozzá köze.
- Lehetséges védelmező: Zavarják az események.
- Védelmező: Cselekvéssel, nyíltan fellép az áldozat védelmében.
Beszélgetőkörök négy történet feldolgozásával: szerepek, megoldások
- Mindenki megkapja az érintettek körének ábráját. A négy sarokba ki van téve négy történet. Mindenki járjon körbe, és olvassa el a szövegeket, majd válassza ki azt, amiről szeretne beszélgetni.
ábra: Az érintettek köre
Ha a négy történetnél a foglalkozás résztvevői arányosan oszlanak el, akkor a munka gördülékenyen folytatódhat. Ha a résztvevők aránytalanul oszlanak el, vagy ha egy történetet senki sem vállal fel, akkor megbeszéljük, hogy mi a probléma az adott történettel (túl egyszerű, túl egyértelmű, riasztó). Később erre a történetre visszatérhetünk. Ha egy történet sokak számára fontos, vagy más szempont szerint, de amellett érvelnek, akkor több csoport is feldolgozhatja ugyanazt a történetet.
- A négy csoport a történet és a megkapott kérdések, feladatok és Az érintettek köre-ábra alapján beszélje meg a történetet
- Megosztás: az egyes csoportok meséljék el a legfontosabb megállapításokat
- A legfontosabb szempontok kiemelése, a foglalkozás céljának összefoglalása.
Módszertani segédletek - 1
A négy történet
1. történet: Megfélemlítés az iskolában
Egy hatosztályos gimnázium első évében, októberben szülői jelzés érkezett az osztályfőnöknek: a gyerekük otthon feltűnően rosszkedvű, nem akar iskolába jönni. A szülők kikérdezése során kiderült, hogy a gyereket néhány osztálytársa rendszeresen megfélemlíti az iskolában. Ez rövid verbális akciókban nyilvánult meg szünetekben és órákon; pl. „Ha ide mersz ülni, akkor lelöklek a székről” vagy „Ha nem teszed arrébb a holmidat, akkor teát öntök a táskádba” vagy „A mi csoportunkban te nem szólalhatsz meg.” A fenyegetéseket egyszer sem váltották valóra, fizikai atrocitás sosem érte a fiút. A szülő kérte, hogy az osztályfőnök tegyen valamit, de neveket nem tudott mondani. A gyereke tudott arról, hogy ő szól az osztályfőnöknek, de nem akart, nem mert kiállni a problémájával az osztály elé.
2. történet: Zaklatás a viber-csoportban
Egy hatodikos osztályban a tanulók létrehoztak egy viber csoportot, amelyet a gyors és korrekt információáramlás céljából létesítettek. Hónapokon át rendben működött a kommunikáció közöttük, ám egy napon az egyik tanuló rettenetes képet látott-kapott önmagáról, illetve az egész csoport látta, hogy a fiú arcát egy homoszexuális pornó képre montírozta valaki. Megriadt, először nem is értette a képen látható jelenetet. Szerencsére megmutatta az édesanyjának, aki megpróbált segíteni a gyermekének, segített feldolgozni a látottakat.
A fiú másnap nem jött iskolába… A szülő azonnal írt az osztályfőnöknek és segítséget kért. Az osztályfőnök az alábbi levelet írta az iskolavezetésnek: „Ne haragudjatok, de ezzel SOS foglalkozni kell. Az osztályom vibercsoportjában pornóképekre személyt, személyeket montíroztak, súlyosan sértve a személy jogait, és még több 10 elszenvedő alany ellen szeméremsértés is történt. A szülők a tettes felderítését, megbüntetését látnák jónak. Valamint kérnek az iskolától egy gyors cselekvési tervet, amellyel a sértett személyeket védelme alá veszi, és elítéli az ilyen jellegű cselekedeteket. A rendőrség és a gyermekvédelmi hatóság bevonását is kérik.”
3. történet: Lesifotók
Az iskolában a mobiltelefonokat nem kell kikapcsolni tanítási időben, elegendő lenémítani. Az osztályban egyre népszerűbb szórakozássá vált egymást vártalanul vagy titokban lefényképezni telefonnal. Az így készült képek egy részét többen megosztották különböző online felületeken másokkal – osztálytársakkal vagy más ismerősökkel, kommentekkel bőven ellátva. Néhány lány célponttá vált: egyre gyakrabban kerültek a többiek elé róluk készült kínos lesifotók, pl. pad alatt készült kép szoknyában, nem összezárt lábakkal; evés közben készült közeli felvételek az arcukról, szájukról; fülükről, állukról készített képek felnagyítva. Ennek egyik következménye az lett, hogy gyakran nevettek rajtuk, mutogattak rájuk látszólag ok nélkül az iskolában.
4. történet: Szexuális zaklatás home-videóval
Egy tizenegyedikes éves fiú egy éjszaka a saját nemi szervéről készült felvételeket küldött át egy tizedikes lánynak. A felvételen egy merev pénisz látható, valamit maszturbáló mozdulatokkal a fiú keze.
A küldés előzménye az volt, hogy a fiú hosszú idő óta igyekezett udvarolni a lánynak, de az határozottan és egyértelműen visszautasította. Egyszer egy buliban a fiú sokat ivott, majd elkeseredve hazament, és akkor készítette a felvételeket, majd azonnal átküldte a lánynak.
A lány hamarosan elmondta az osztálytársainak-barátainak, mi történt, és a felvételeket is megmutatta. A barátai mélységesen felháborodtak, és az egyikük komolyan megfenyegette a filmet küldő fiút, hogy nagyon megverik, majd úgy változott a fenyegetés, hogy akkor megverik, ha még egyszer a lányhoz közeledni merészel.
A fiú majdnem tizennyolc éves volt ekkor (az eset májusban történt, és ő júliusban töltötte be a tizennyolcat), a lány tizedikes volt, tizenhat és tizenhét éves kor között.
Módszertani segédlet - 2
A négy történet kérdésekkel és szempontokkal
1. történet: Megfélemlítés az iskolában
Egy hatosztályos gimnázium első évében, októberben szülői jelzés érkezett az osztályfőnöknek: a gyerekük otthon feltűnően rosszkedvű, nem akar iskolába jönni. A szülők kikérdezése során kiderült, hogy a gyereket néhány osztálytársa rendszeresen megfélemlíti az iskolában. Ez rövid verbális akciókban nyilvánult meg szünetekben és órákon; pl. „Ha ide mersz ülni, akkor lelöklek a székről” vagy „Ha nem teszed arrébb a holmidat, akkor teát öntök a táskádba” vagy „A mi csoportunkban te nem szólalhatsz meg.” A fenyegetéseket egyszer sem váltották valóra, fizikai atrocitás sosem érte a fiút. A szülő kérte, hogy az osztályfőnök tegyen valamit, de neveket nem tudott mondani. A gyereke tudott arról, hogy ő szól az osztályfőnöknek, de nem akart, nem mert kiállni a problémájával az osztály elé.
- Ismernek-e hasonló történeteket, cselekmény-változatokat?
- Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassunk a történtekkel?
- A mellékelt ábra alapján azonosítsák a különböző résztvevők szerepét a történetben!
- Mit kell tennie a diákoknak, kihez kell fordulniuk az ilyen történetekkel?
- Kell-e már – nem túlságosan súlyos esetekkel is foglalkozni?
- Milyen tanári technikákat ajánlhatunk az olyan osztályfőnöknek, akihez ezzel fordultak?
- Kikkel és hogyan kell megosztani a történeteket az osztályfőnöknek?
- Milyen titoktartási kötelezettségre kell mindenképpen tekintettel lennie?
- Milyen külső szereplőket kell bevonnia az osztályfőnöknek a megoldásba?
- Hogyan (és mikor, milyen szerepben és módon) kell / lehet / érdemes bevonni a szülőket a történetbe?
- Milyen jogi és intézményi megoldások képzelhetők el?
2. történet: Zaklatás a viber-csoportban
Egy hatodikos osztályban a tanulók létrehoztak egy viber csoportot, amelyet a gyors és korrekt információáramlás céljából létesítettek. Hónapokon át rendben működött a kommunikáció közöttük, ám egy napon az egyik tanuló rettenetes képet látott-kapott önmagáról, illetve az egész csoport látta, hogy a fiú arcát egy homoszexuális pornó képre montírozta valaki. Megriadt, először nem is értette a képen látható jelenetet. Szerencsére megmutatta az édesanyjának, aki megpróbált segíteni a gyermekének, segített feldolgozni a látottakat.
A fiú másnap nem jött iskolába… A szülő azonnal írt az osztályfőnöknek és segítséget kért. Az osztályfőnök az alábbi levelet írta az iskolavezetésnek: „Ne haragudjatok, de ezzel SOS foglalkozni kell. Az osztályom vibercsoportjában pornóképekre személyt, személyeket montíroztak, súlyosan sértve a személy jogait, és még több 10 elszenvedő alany ellen szeméremsértés is történt. A szülők a tettes felderítését, megbüntetését látnák jónak. Valamint kérnek az iskolától egy gyors cselekvési tervet, amellyel a sértett személyeket védelme alá veszi, és elítéli az ilyen jellegű cselekedeteket. A rendőrség és a gyermekvédelmi hatóság bevonását is kérik.”
- Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassunk a történtekkel?
- A mellékelt ábra alapján azonosítsák a különböző résztvevők szerepét a történetben!
- Mit csináljon az osztályfőnök, ha ilyen történik?
- Hogyan (és mikor, milyen szerepben és módon) kell / lehet / érdemes bevonni a szülőket a történetbe?
- Miért osztotta meg az osztályfőnök a történetet az iskolavezetéssel?
- Mikor kell / lehet / érdemes bevonni az iskolavezetést?
- El kell-e vinni a rendőrséghez is a történteket?
- Milyen jogi és intézményi megoldások képzelhetők el?
- Mennyiben lenne más a történet, ha 11. osztályban történt volna?
- Ha ez megtörtént, milyen további tematika kapcsolódhat hozzá osztályfőnöki órákon?
- Kikkel és hogyan kell megosztani a történeteket az osztályfőnöknek?
- Milyen titoktartási kötelezettségre kell mindenképpen tekintettel lennie?
- Milyen külső szereplőket kell bevonnia az osztályfőnöknek a megoldásba?
3. történet: Lesifotók
Az iskolában a mobiltelefonokat nem kell kikapcsolni tanítási időben, elegendő lenémítani. Az osztályban egyre népszerűbb szórakozássá vált egymást vártalanul vagy titokban lefényképezni telefonnal. Az így készült képek egy részét többen megosztották különböző online felületeken másokkal – osztálytársakkal vagy más ismerősökkel, kommentekkel bőven ellátva. Néhány lány célponttá vált: egyre gyakrabban kerültek a többiek elé róluk készült kínos lesifotók, pl. pad alatt készült kép szoknyában, nem összezárt lábakkal; evés közben készült közeli felvételek az arcukról, szájukról; fülükről, állukról készített képek felnagyítva. Ennek egyik következménye az lett, hogy gyakran nevettek rajtuk, mutogattak rájuk látszólag ok nélkül az iskolában.
- Ismernek-e hasonló történeteket, cselekmény-változatokat?
- Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassunk a történtekkel?
- A mellékelt ábra alapján azonosítsák a különböző résztvevők szerepét a történetben!
- Kikkel és hogyan kell megosztani a történeteket az osztályfőnöknek?
- Milyen titoktartási kötelezettségre kell mindenképpen tekintettel lennie?
- Milyen külső szereplőket kell bevonnia az osztályfőnöknek a megoldásba?
- Hogyan (és mikor, milyen szerepben és módon) kell / lehet / érdemes bevonni a szülőket a történetbe?
- Milyen jogi és intézményi megoldások képzelhetők el?
- Kié az emberről készült kép? Ki rendelkezik vele? Szabad-e fényképezni és szabad-e közzétenni?
- Milyen jogi tudást kell átadni ennek a történetnek a kapcsán a tanítványainknak?
4. történet: Szexuális zaklatás homevideóval
Egy tizenegyedikes éves fiú egy éjszaka a saját nemi szervéről készült felvételeket küldött át egy tizedikes lánynak. A felvételen egy merev pénisz látható, valamit maszturbáló mozdulatokkal a fiú keze.
A küldés előzménye az volt, hogy a fiú hosszú idő óta igyekezett udvarolni a lánynak, de az határozottan és egyértelműen visszautasította. Egyszer egy buliban a fiú sokat ivott, majd elkeseredve hazament, és akkor készítette a felvételeket, majd azonnal átküldte a lánynak.
A lány hamarosan elmondta az osztálytársainak-barátainak, mi történt, és a felvételeket is megmutatta. A barátai mélységesen felháborodtak, és az egyikük komolyan megfenyegette a filmet küldő fiút, hogy nagyon megverik, majd úgy változott a fenyegetés, hogy akkor megverik, ha még egyszer a lányhoz közeledni merészel.
A fiú majdnem tizennyolc éves volt ekkor (az eset májusban történt, és ő júliusban töltötte be a tizennyolcat), a lány tizedikes volt, tizenhat és tizenhét éves kor között.
- Mi mindent kell tudni ahhoz, hogy érdemben foglalkozhassunk a történtekkel?
- A mellékelt ábra alapján azonosítsák a különböző résztvevők szerepét a történetben!
- A melléklet történetet bevinné-e osztályfőnöki órára akkor, ha nem történt meg, csak szeretné a tanár, ha beszélgetnének az ennek kapcsán felmerülő kérdésekről?
- Ha igen: miért, mikor, milyen céllal és megbeszélési fókuszokkal?
- Ha nem: miért nem?
- Mi a szerepe az életkornak a történetben?
- Mennyiben más a történet attól függően, hogy kihez érkezik a jelzés?
- Ha a jelzés az iskolapszichológushoz érkezik?
- Ha a jelzés az osztályfőnökhöz érkezik?
- Kikkel és hogyan kell megosztani a történeteket az osztályfőnöknek?
- Milyen titoktartási kötelezettségre kell mindenképpen tekintettel lennie?
- Milyen külső szereplőket kell bevonnia az osztályfőnöknek a megoldásba?
- Hogyan (mikor, milyen szerepben, módon) kell / érdemes bevonni a szülőket a történetbe?
- Milyen jogi és intézményi megoldások képzelhetők el?
Módszertani segédlet - 3
Szempontok a bántalmazás értelmezéséhez, megbeszéléséhez és kezeléséhez
1. szempont: a zaklatásnak milyen formáit ismerjük
- Kiközösítés, kizárás – egy formális vagy nem formális közösségből, csoportból rendszeresen, folyamatosan kizárják a bántalmazottat (például: osztályból, sportedzésen a csapatból; baráti társaságból). Megtörténhet offline és online térben egyaránt (például: nem állnak szóba vele; nem válaszolnak az üzeneteire).
- Zaklatás – folyamatosan olyan szövegekkel, üzenetekkel vagy megjegyzésekkel érintik a bántalmazottat, amelyeknek az a célja, hogy az illetőt a többiek előtt nevetségessé tegyék, rossz színben tüntessék fel, lejárassák. Megtörténhet offline és online térben egyaránt (például: elmennek mellette, és megjegyzéseket tesznek rá; folyamatosan bántó email-eket küldenek neki, egy közösségi portálon bántó megjegyzéseket írnak le róla).
- Átverés és kibeszélés – olyan információkat tesznek közzé, pletykálnak vagy osztanak meg valakiről, amelyeket az illető titkosnak érez, szégyell, amelyeket nem szeretne megosztani. Megtörténhet offline és online térben egyaránt (például: a barátságaira, a szociális kapcsolataira, az anyagi helyzetére, a mindennapjaira, a vallási meggyőződésére vagy szokásaira, a nemi identitására vagy szokásira vonatkozó híreket és álhíreket mondanak vagy tesznek közzé).
- Fenyegetés – fizikai bántalmazással fenyegetik meg az áldozatot, gyakran nem kötik konkrét időhöz vagy térhez a fenyegetést, máskor viszont előre részleteket közölnek a bántalmazásról. Megtörténhet offline és online térben egyaránt (angolul threat és cyber threat).
- Szexuális bántalmazás – szexuálisan provokatív fényképeket vagy videókat készítenek, továbbítanak és osztanak meg valakiről a belegyezése nélkül. A szexuális bántalmazásnak ez a formája egyre terjed a cybertérben,
2. szempont: a cyberbullying specifikus tulajdonságai
- Az áldozat gyakran olyan tartalmakkal találkozhat, amelyek maga készített vagy osztott meg, de amelyek más kontextusba kerülve alkalmasak az illető zaklatására, zsarolására vagy megfélemlítésére. Például felelevenítenek egy korábbi fényképet, rámontírozzák az illető képét egy másik fotóra, megosztanak egy olyan videót vagy képet, amelyet valaki csak egy másik embernek (például egy korábbi szerelmének) akart megmutatni.
- A közzétett képek és egyéb tartalmak kikerülnek a közzétevő hatásköréből, vagyis szinte semmi nem tűnik el örökre az internetről, vagy állandóan megvan a veszélye annak, hogy valahonnan egy tartalom újra előkerül.
- Kitágul a zaklatás ideje és tere: a konkrét fizikai téren túl bárhol lehet a bántalmazó, mindenhol utoléri a zaklató, illetve nem korlátozódik egy bizonyos időszakra a bántalmazás, mert bármikor megismételhető egy telefonhívás, egy üzenet küldése.
- Megsokszorozza az offline bántalmazás súlyát és megalázó voltát azzal, hogy mindent dokumentál, hogy minden képet és helyzetet megoszt mindenkivel.
3. szempont: tanácsok internetes zaklatás (cyberbullying) elszenvedésének esetére
- Érdemes mindig szövetséges vagy szövetségeseket keresni. nem jó, ha valaki egyedül szenvedi el a bántalmazást, ha nincs kivel megbeszélni, végiggondolni a történteket. A szövetséges lehet kortárs (jóbarát, osztálytárs, testvér, rokon) és idősebb, felnőtt egyaránt(szülő, tanár, távolabbi rokon, felnőtt vezető).
- Érdemes a virtuális bántalmazás dokumentumait elmenteni, és egyáltalán: mindent dokumentálni. A visszakereshetőség is fontos tulajdonsága az internetes világnak: nemcsak az áldozat nem tud elbújni, de a tettes sem – korábbi szövegei, fenyegető levelei, az általa közzétett tartalmak segítenek azonosítani az elkövetőt, majd segítenek bizonyítani a tett elkövetését.
- A virtuális térben virtuálisan is védekezhetünk: a legtöbb oldalon és programban van lehetőség a letiltásra, a blokkolásra és a jelentésre. Érdemes ezekkel élni, mert komoly védettséget jelent.
- Nem szabad soha viszonozni a bántalmazást, mert azzal csak romlik az áldozat pozíciója, ugyanúgy zsarolhatóvá válik, növeli a feszültséget az elkövető és közötte, generálja a további bántalmazó gesztusokat.
4. szempont: tanácsok internetes zaklatás (cyberbullying) megelőzésére
- Ne osszunk meg semmiféle olyan tartalmat, amelyet később nem szeretnénk viszontlátni. nem lehetünk biztosak abban, hogy amit egyszer feltettünk az internetre, az hová, kihez kerül.
- Gyanús vagy csak ismeretlen címekről érkező hívásokra és üzenetekre ne vagy csak nagy elővigyázatossággal válaszoljunk.
- Az internetes ismerkedésnek nagyon komoly veszélyei vannak: az internet komoly álruhát jelent másoknak (hamis címekről, hamis profilokkal is lehet ismerkedni), ezért inkább használjuk a cyberteret az ismerőseinkkel való kapcsolattartásra, de ne ismeretlenekkel való megismerkedésre.
- Ha egy ismerős neve vagy profilja alatt érthetetlen tartalmak jelennek meg, olyanok, amelyek nem férnek össze azzal a karakterrel, akit megismertünk, gyanakodjuk: lehetséges, hogy az internetes megszemélyesítés jelenségével állunk szemben, vagyis azzal, hogy valaki hamis vagy feltört fiókkal igyekszik egy másik ember bőrébe bújni, és az ő nevében kommunikálni.