Természetfilmek

2021. 01. 22. film cikk 3–10. évfolyam

A televíziós kínálatban sokak által kedvelt műfaj a természetfilm (wildlife film). Miközben a természetfilmek a 21. századi csúcsminőségű képfelvevő technikának köszönhetően lélegzetelállítóan látványos felvételeket hoznak a nappalinkba, igyekeznek elhitetni velünk, hogy autentikus képet nyújtanak a vadvilágról. Valóban így áll a helyzet?

Antropomorfizálás

Az elmúlt hatvan-hetven évben a természetfilmesek között az a konszenzus alakult ki, hogy a nézők sokkal többre értékelik a drámai konfliktust, mint a valósághű ábrázolást. Mert hogyan is készül egy természetfilm? A megfigyelt állatokról korlátlan mennyiségű nyersanyagot forgatnak, a vágók ezeket igyekeznek kerek történetekké alakítani, egy narratív vázra felhúzni, hiszen a felvételek így sokkal könnyebben befogadhatók a nézők számára. Az úttörők ezen a téren a Disney 1950-60-as években készült természetfilmjei voltak, leginkább a True-life Adventures, azóta ez lett a domináns kód.

Az antropomorfizálás a természetfilmekben azt jelenti, hogy az emberi világ sajátosságai alapján mutatják be az állatvilágot, háttérbe szorítva a rendelkezésre álló tudományos ismereteket. Az állatok és emberek viselkedését analóg rendszerként kezelik, az állatok ösztönös tevékenységét narratív keretbe foglalják, miközben a wildlife filmek azt állítják magukról, hogy autentikus képet nyújtanak a vadvilágról.

Kiváló példa erre a National Geographic közel háromperces videója, melyet 2016 novemberében twitteltek ki, és igen gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, jelenleg huszonnyolcmilliós megtekintéssel büszkélkedhet.

 

A ritkán látott felvételek is nagy nézettséget generálnak, de a rövid filmecske népszerűségének másik oka egyértelműen a készítők által kölcsönzött drámai keret. A narrátor szerelmi háromszögként interpretálja a látottakat, ahol a megszemélyesített pingvinek a megcsalt férj, a feleség és a családromboló szerepébe kényszerülnek. Sőt, a „rivalizáló szerelmes férj” a narrátor szerint „kontrollját veszti”, „kifogást emel”, majd „megalázzák”. A videó utolsó mondata alatt, mely pozitív kilátásokat villant fel a pórul járt pingvin számára, a helyzet drámaiságát erősítő és aláhúzó feszült kísérőzene is nyugodtabbá válik.

A pingvinek vándorlása

A 2005-ben moziforgalmazásban dokumentumfilmként(!) bemutatott, és ebben a műfajban minden idők második legnagyobb bevételét hozó francia A pingvinek vándorlása című alkotás egyesek szerint új magasságokba emelte az antropomorfizálást. Egyik oldalról hallhatjuk a császárpingvinek gondolatait (ehhez négy narrátort használnak, a rövid felvezetés után az apa, az anya és a gyermek szövege váltja egymást), míg az intim közelképek a pingvinek drámai karakterré alakulását hivatottak elősegíteni.

Az antropomorfizációt használó természetfilmek gyakran társadalmi tanulságokat párolnak le a felvett folyamatokból. A természet önálló akarattal rendelkező létezővé, természetfeletti bölcsességek hordozójává, nosztalgikus vágyak tárgyává és társadalmi jelenségeinket magyarázó minták tárházává válik.

Miért népszerű a mai napig?

Az utóbbi évtized természetfilmjei nem hagyhatják figyelmen kívül a bolygónk élővilágát egyre komolyabban fenyegető klímakatasztrófát, az emberi faj természetkárosító tevékenységét. Korábban is jellemezte a műfajt bizonyos ügyek felkarolása, például a kihalással fenyegetett fajok védelmére vagy az állatok élőhelyének megóvására mozgósító aktivizmus, ám a 21. századra globális, mindannyiunk jövőjét érintő narratívaként jelenik meg a természetet védő, sürgős változást követelő aktivista hozzáállás a természetfilmesek részéről.

A műfaj kedveltségét két tényező együtthatása eredményezi. Az egyik a lenyűgözés esztétikai konstrukciója. A természetfilmesek mindig is törekedtek arra, hogy a még sosem látott, exkluzív, különleges, szemet gyönyörködtető képekkel hassanak a nézőkre. A másik a fikciós filmek sémáival való elbeszélésmód. A természetfilmek készítői (amikor nem antropomorfizálnak) tudományosan hitelesített történeteket alkotnak a nyers felvételekből. Az alkotók célja az, hogy a sztori a legkönnyebben érthető legyen, ehhez pedig a közönség által jól ismert fikciós filmek narratív fogásaira van szükség. Például a Vad erdők, vad bércek – A fantom nyomában című 2020-as magyar természetfilm a suspense (feszültségkeltés) eszközével él, amikor sokáig csak sejteti és csak közvetett módon utal arra, hogy a hiúz lesz a film főszereplője.

A technológia szerepe

A BBC természetfilmjei az ötvenes években 16 mm-es, könnyebben mozgatható kamerákkal készültek. Ha a kamerát mozgatni akarták (kocsizás, daruzás, légifelvételek, kézikamera), hogy dinamikusabb felvételek szülessenek, problémát okozott a kép stabilizálása. Az esetek legnagyobb részében a kamerákat állványokon rögzítették. A forradalmi változás 2002-ben következett be, mikor a brit közszolgálati csatorna a Planet Earth-sorozat előkészítésénél átváltott a digitális kamerákra. Ez a technológiai újítás lehetővé tette a Cineflex Heligimbal nevet viselő stabilizációs rendszer használatát, így születtek meg a 2006-os Bolygónk, a Föld (Planet Earth) magasból, helikopterről felvett lélegzetelállító totáljai.

A digitális technika használata előtt a vadászatot bemutató jelenetek kényszerűségből sok vágást tartalmaztak. Hiszen többször helyet kellett változtatni a kameraállvánnyal, hogy minden jól látható legyen. A magasan repülő helikopterről – melynek zaja így nem zavarja az állatokat – felvett képeken viszont vágás nélkül lehet bemutatni például a farkas portyáját. Tíz évvel később, a Planet Earth II. forgatásakor már drónokba és speciális, kisebb, olcsóbb steadicamekbe szerelve is tudták használni a profi stabilizációs rendszert. Így a bemutatott állatok testközelbe kerültek, szinte az ő szemükkel láttuk a környezetüket.

Rabul ejteni az időt

Rendkívül látványosak a természetfilmek lassított felvételei, amikor például egy kolibri reptét láthatjuk úgy, ahogy azt szabad szemmel soha. Minőségromlás nélkül úgy lehet lassított felvételeket készíteni, ha növeljük az egy másodpercre eső képkockák számát. Ezért hozták létre az ultra high speed kamerákat, amik akár tízezer képkockát is tudnak másodpercenként rögzíteni. A digitális kamerák korában pedig sokkal egyszerűbb és olcsóbb ezt a technikát használni a természetfilmeknél. A lassítás ellentéte a time-lapse felvétel, amikor mondjuk a növények mozgását teszik gyorsítással látványossá.

Sötét dolgok

Az éjjeli felvételek mindig is problémásak voltak. A mesterséges fényforrások megzavarják az állatokat, nélkülük viszont nem látni semmit. Az infravörös kamerák a fény infravörös hullámtartományát érzékelik, melyre se az ember, se a legtöbb állat nem képes, így remekül használhatók a sötétben. A kapott felvételek monokrómok lesznek. A 2016-os Planet Earth II-ben az éjjeli felvételre alkalmas infravörös kamera HD-ban és lassítva dolgozott, mi pedig sosem látott élességű és felbontású képeket láthattunk. Az eredetileg katonai célokra kifejlesztett hőkamerákat is használják a természetfilmesek, melyek a termikus infravörös hullámtartományban dolgoznak. Míg az infravörös kamerák az állatokról visszaverődő fényt rögzítik, addig a ma már rendkívül részletgazdag képeket rögzítő hőkamerák a megfigyelt állat által kisugárzott hőt érzékelik. A Netflix 2020-as Night on Earth című hétrészes dokumentumfilm-sorozata az állatok éjszakai életét mutatja be olyan kamerák segítségével, melyek szenzora 80.000 ISO érzékenységre állítva, akár holdfényben is tud képet rögzíteni. Az erősen zajos, szemcsés felvételek minőségét az utómunka során teszik élvezhetővé. 


A képrögzítési technika folyamatos fejlődése talán még erősebb és látványosabb nyomot hagyott a természetfilm műfaján, mint a játékfilmén. A wildlife film készítőinek kiszélesedtek a lehetőségeik, hiszen majdnem minden körülményhez tudnak alkalmazkodni, ott és úgy forgathatnak, ahogy néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna. Olyan ritka vagy rendkívül rejtőzködő állatokat, és életük olyan összefüggéseit, jeleneteit hozzák el a nappalinkba, amelyeket eddig nem volt lehetőség lencsevégre kapni.

Források:

András Csaba: Ideológia a vadonban

Hogyan néz ki hollywoodi filmként a Planet Earth?

Hogyan torzítják az időt a természetfilmek?

Hogyan mutatják be a BBC-s természetfilmek a bolygónk sötét oldalát?

Feladatok:

1. Milyen történetet mesél el Attenborough legújabb sorozatának hosszú trailere? Írjatok le állításokat és támasszátok alá őket képekkel, jelenetekkel, filmalkotói megoldásokkal! Jelzi-e valami a filmben, hogy a Napról készült felvételek nem ugyanolyan értelemben képi dokumentumok, mint a többi jelenet?

 

2. Nézzétek meg a Török Zoltán Vad Magyarország – A vizek birodalma című természetfilmet! Milyen eszközökkel érzékelteti a film a tavasz hangulatát? (11:35-től)

 

3. A mesélő szerint a szarvastehenek és a fiatalabb bikák ritkán látott előadásba kezdenek (43:08-tól). Milyen eszközöket használnak a film készítői, hogy valóban előadásnak tűnjön az állatok viselkedése?

Megoldások:

1. Lehetséges állítások, amelyeket a narrátor hangoztat:

A Nap feltehetően animáción jelenik meg – hiszen a napkitöréseket nem lehet ilyen közelről rögzíteni –, de ezt külön nem jelzik az alkotók.

2. Lassított felvételeken a virágok kinyílása, madárcsiripelés, békabrekegés – éteri zene,kórussal megtámogatva.

3. Lassítás és a mozdulatok izolálása, ami táncot alakít ki a szökellésekből; szóló, duó és csoportos részletek váltogatása, mintha a csoport tagjai, halmazai felelgetnének egymásnak egy tánckar részeiként; mozgások alá csúsztatott klasszikus zene.

A címlapfotót Geert Weggen készítette. Az eredeti kép szerkesztett változatát használjuk.