Hogyan csap be minket az agyunk?

Még a legóvatosabb, leggyanakvóbb hírfogyasztók is sebezhetők az álhírekkel szemben. Hiába törekednek a tudatosságra, döntéseikben ők is ki vannak téve azoknak a nem racionális késztetéseknek, amelyek mindent emberi lényt jellemeznek.

Néhány pszichológus már a hetvenes években rámutatott, hogy vannak az emberi viselkedésben olyan, a gazdasági döntések szempontjából is fontos összefüggések, amelyekkel az akkori közgazdasági modellek nem számoltak. Ezekből a megfigyelésekből nőtt ki mára a viselkedési közgazdaságtan (behavioural economics), amely a személyes és közösségi döntéseink valóságközeli hátterét szeretné leírni.

Véleményeinket, döntéseinket ugyanis olyan hatások alakítják, amelyek nem racionálisak. Ezeket a hatásokat tipizálni lehet, hosszú listákba rendezni és megfigyelni a működésüket akár a saját viselkedésünkben. Bár a nevük bias, vagyis torzítás vagy elhajlás, valójában nem rendellenességek valami normálishoz képest. Olyan adottságai a valóságérzékelésünknek – az agyunknak –, amelyekről érdemes tudnunk, hogy képesek maradjunk a tájékozódásra és a helyesbítésre.

Az alábbi infografika 2019-ben készült, az Urbanlegends.hu-val kötött együttműködésünk keretében. Itt az egyes, képen is ábrázolt torzításokhoz fűzünk rövid magyarázatokat.

1. Szeretjük a minket támogató infókat – ezt nevezzük megerősítési torzításnak (confirmation bias). E torzítás miatt alakulnak ki például a Facebookon olyan véleménybuborékok, amelyekben a felhasználó csak az ő világnézetét megerősítő információkkal találkozik, hiszen mindig is ezeket lájkolta és osztotta meg.

2. Döntéseinket a számunkra hozzáférhető infókra alapozzuk – ezt nevezzük elérhetőségi heurisztikának (availability heuristic). Nem számokban gondolkodunk, hanem történetekben. Statisztikailag hiába nagyobb az esélye, hogy meghalunk autóbalesetben, mint hogy megnyerjük a lottóötöst, mégis hetente megvesszük a szelvényt. Bemondásra el tudunk képzelni fekete autós gyermekrabló szervkereskedőket, és sokkal nehezebb felkutatni megbízható statisztikákat a témában.

3. Érzelmeinkre támaszkodunk – ezt nevezzük érzelmi heurisztikának (affect heuristic). Ez hasznos, amikor segít észrevenni a veszélyeket, vagy egy új, de nem összetett helyzetben kell gyors következtetéseket levonni. De komplex összefüggések, elvont folyamatok megértésekor inkább csak összezavar. Ezért jobban hiszünk a személyes, érzelmi emlékeket is felébresztő anekdotázásnak, mint a szenvtelen grafikonoknak, statisztikáknak.

4. Nehezen tudjuk elképzelni a jövő veszélyeit – ezt nevezzük normalitási torzításnak (normalcy bias). Az emberek kevésbé képesek felkészülni egy korábban nem látott, nem tapasztalt vészhelyzetre (például repülőgép-szerencsétlenség vagy hurrikán). Arra számítunk, hogy éppen az történik majd később is, ami általában szokott. A normalitási torzítás egy másik aspektusát táplálják a média alaptalan pánikkeltései is, ugyanis a sok farkast kiáltó híradás közepette nehéz megállapítani, mikor érdemes tényleg félni.

5. Amihez nem értünk, arról könnyebben elhiszünk bármit – ezt nevezzük a nem tudás mint érv hibájának. Csak azért, mert nem tudjuk bizonyítani valaminek az ellenkezőjét, még nem biztos, hogy a mi magyarázatunk a helytálló – a bizonyíték hiánya ugyanis nem igazol és nem cáfol semmilyen állítást.

6. Azt gondoljuk, minket nem lehet megvezetni, legfeljebb másokat – ezt nevezzük harmadikszemély-hatásnak (third-person effect). A „mások” lehetnek a fiatalabb vagy idősebb generációk, a konzervatívok vagy liberálisok, városi hipszterek vagy képzetlen vidékiek, akik biztosan rosszul látják.

7. Az agyunkra úgy tekintünk, mintha kamera lenne, ami valami változatlant őriz meg – ezt nevezzük tévesinformáció-hatásnak (misinformation effect). De ami utóbb történik, alaposan át tudja rajzolja az emlékeinket, amelyek inkább a sokszor mesélt történet logikáját követve változnak maguk is.

8. Imádjuk az ok-okozati összefüggéseket – ezt nevezzük apoféniának (apophenia). Általánosabban fogalmazva e logikai hiba során mesterséges rendet helyezünk természetes véletlenszerűségek fölé. Nem veszünk figyelembe tengernyi különbözőséget, csak az egybeesésekkel foglalkozunk. Mindenben mintázatot látunk, és figyelmen kívül hagyjuk a véletleneket.

Forrás: Urbanlegends.hu