Kajatudomány

Az utóbbi évtizedekben sokféle élelmiszerről bizonyították be tudományos kutatók, hogy jót tesznek az egészségünknek, de gyakran kiderült, hogy a munkájukért az érintett élelmiszergyártók fizettek. A vizsgálatokat támogató nagyvállalatok szerint egy kutatás eredményét nem befolyásolja, hogy kinek a pénzéből készült. A statisztika azt mutatja, hogy ez nem így van.

Minőségi, gondosan szerkesztett életmódoldalakon is olvashatunk cikkeket olyan kutatások eredményeiről, amelyek bebizonyították, hogy egy jól ismert élelmiszer javítja az ereink állapotát, a kognitív képességeinket, az emésztésünket, erősíti az immunrendszerünket, és ha férfiak vagyunk, még az erekciónknak is jót tesz. Szinte olyan, mint egy gyógyszer, csak nem felíratni kell, hanem levenni a polcról a szupermarketben.

Marketing, nem tudomány

Az ilyen tudományos belátások igénye nem a tudományból, hanem az élelmiszert forgalmazó vállalatok marketingrészlegéről származik. Néhány évtizede csábította el a cégeket a gondolat, hogy termékeiket „funkcionális élelmiszerek”-ként mutassák be, vagyis azzal az üzenettel adják el, hogy előnyös egészségügyi hatásaik vannak. A vállalatok, termelői szövetségek, terméktanácsok hamar találtak bebizonyítható tudományos előnyöket egyes húsfélékhez, tejtermékhez, de olyan gyümölcsökhöz, bogyókhoz vagy magokhoz is, mint a gránátalma, a vadáfonya vagy a pekándió. Súlyosabb a helyzet, ha az egészségügyi előnyök például úgy keletkeznek, hogy egészséges kiegészítőket, vitaminokat, ásványi anyagokat adnak cukorkákhoz, csokoládékhoz vagy édesített tejtermékekhez, elterelve a figyelmet ezek magas cukortartalmáról és kalóriaértékéről. A gyártók kereskedelmi érdeke és az elhízás elleni küzdelem társadalmi érdeke gyakran szemben áll egymással.

A támogatói érdek nem mindig nyilvánvaló

A tudományos kutatások tömeges statisztikai vizsgálatai meggyőzően jelzik, hogy a szponzori hatás létezik, az iparág által támogatott kutatások sokszorosan nagyobb arányban hajlanak rá, hogy kedvező egészségügyi hatást állapítsanak meg egyes élelmiszereknél, mint azok a kutatások, amelyek mögött nincs ilyen támogató. Nem is kell szándékos torzítást vagy rosszindulatot feltételezni a kutatóknál, a kiinduló kérdésfeltevéstől a lebonyolítás technikai részletein át a végkövetkeztetésekig számos ponton, akár önkéntelenül is igazodhatnak az elvárásokhoz. 
A magas cukortartalmú élelmiszerek kapcsán például úgy is „megtérülhet” a támogatás egy élelmiszergyártó számára, ha a kutatói közösség az elhízás kérdésében nem az élelmiszerkörnyezet nyomását, hanem az egyéni felelősséget hangsúlyozza, ha okként inkább a testmozgás hiányát, mint a túlzott kalóriabevitelt jelöli meg, s ha a probléma megoldásában inkább táplálékkiegészítőkre koncentrál, mint az étrend megváltoztatására.
Az élelmiszergyártók szponzori hatása sajnos érvényesülhet(ett) a táplálkozástudományi, dietetikai társaságok állásfoglalásaiban és az általuk kiadott ajánlásokban is.

A táplálkozáskutatás mint médiatartalom

A táplálkozástudományi kutatások eredményeivel, például egyes élelmiszerek előnyös hatásaival kétféle médiafelületen találkozunk. Egyrészt leegyszerűsítve szerepelnek a termékek csomagolásán és reklámanyagain (kis védjeggyel, az „egészséges” felirattal vagy hasonló utalással), ennek azonban vannak feltételei. Az Európai Unió egy szűk évtizede jelentősen szigorított a folyamaton, amelyen keresztül az EFSA (European Food Safety Authority, európai élelmiszerbiztonsági hatóság) jóváhagyja egyes élelmiszerek egészségügyi állításait (health claim), s ez több gyártót is arra kényszerített, hogy változtasson a termékei kommunikációján. Aki nem követi a szabályokat, súlyos pénzbüntetésre számíthat.
Ilyen kutatásokról másrészt szívesen számol be az életmódsajtó, hiszen az olvasók örömmel kattintanak minden hírre, amely megerősíti őket abban, hogy egészségük érdekében fogyasztják kedvenc termékeiket. A szerkesztőségeknek általában nincs erőforrásuk és idejük egyenként megvizsgálni a kutatásokat, amelyeket egy tudományos lapban, ismeretterjesztő gyűjtőoldalon, esetleg egy külföldi életmódoldalon találtak, vagy amelyet maga a támogató cég küldött el nekik közleményben. Ha a forrásuk valóban tudományos fórum, ott a beszámolók szerzőinek nyilatkozniuk kell az érdekütközésekről, de ennek gyakorlata nem egységes, és a szabályokat nem mindenki tartja be.

Egyik étel sem gyógyszer, egyik életmódoldal sem tudományos közlöny

A változatos táplálkozás egészséges, de egyetlen élelmiszert sem érdemes gyógyszernek tekinteni. Táplálkozásunk, életmódunk sokféle tényezőből áll, amely között nehéz kísérletileg is elkülöníteni az egyes összetevők hatásait. Ha olyan kutatásról olvasunk, amely erről nem vesz tudomást, és átütően előnyös egészségügyi hatást tulajdonít egyetlen élelmiszernek vagy terméknek, bátran kételkedjünk. 
Az életmódoldalak egészségügyi, így táplálkozástudományi híreit nem tudósok szerkesztik, cikkeik többnyire gyors átvételek, fordítások. Ha komolyan akarjuk venni az állításaikat, vizsgáljuk meg a forrást, a módszertant, keressük a támogatót, és általában figyeljünk a szempontokra, amelyeket lentebb egy infografikánkban javaslunk.

Kapcsolódó cikkek:

Áttekintés a cukoriparnak a táplálkozási kutatások irányára gyakorolt hatásáról
Egy függetlennek mutatott kezdeményezés és függőségének lelepleződése (link a New York Times felé)

A Vox megvizsgált 100 támogatott csokis kutatást (magyar összefoglaló)

Javasolt olvasmányok:

Infografikánk arról, hogyan olvassuk a tudományos kutatásokról szóló cikkeket

Átfogó anyag az amerikai tejtermék-fogyasztás és marketing elbillenéséről az édesített, zsíros és sózott termékfajták felé
Marion Nestlé, New York-i táplálkozástudós régi harcosa a terület transzparenciájának, a blogját érdemes követni itt: Food Politics

Feladat:
Keressük meg egy tudományos eredmény megjelenéseit a magyar médiában, nézzük meg, milyen szövegbeli különbségek vannak közöttük. Keressük meg az eredeti közleményt, mérlegeljük, ki mit adott közre belőle, mit tett a feldolgozásért.

Egy 2017-es kutatási beszámoló angolul

És hazai visszhangjából:

A csokoládé fitten tartja az agyat
A kakaó jót tesz

A mérlegeléshez: Marion Nestlé a flavonoid-tézisről