Interjúkészítés
Bármilyen médiatartalmat fogyasztunk, nagy valószínűséggel találkozni fogunk interjúkkal, amelyek többnyire magától értetődő beszélgetéseknek tűnnek. Vajon vannak szabályai az interjúkészítésnek? Milyen kérdéseket érdemes feltenni egy interjú során? Mit tehet meg a riporter és mire jogosult az interjúalany?
Mi pontosan az interjú?
Az interjú két vagy több ember beszélgetését jelenti, aminek során az interjú készítője az interjú alanyától vagy alanyaitól információkat nyer. Interjút a médiában, tudományos kutatásokban, piackutatásban és a munkaerő kiválasztásakor is szoktak készíteni (állásinterjú). A médiában az interjú készítője általában a riporter, újságíró vagy műsorvezető, az alany pedig minden esetben az, aki hitelesen tud nyilatkozni az adott témában, többnyire ismert ember: sportoló, politikus, közszereplő stb., de lehet a „nép hangja” is, tehát nem közismert ember.
Milyen típusai vannak az interjúnak?
- spontán (tájékozódás)
- strukturált (kötött kérdések, pl. közvéleménykutatás)
- mélyinterjú (beszélgetés)
- kevert típusú (strukturált + mély)
- életútinterjú
- fókuszcsoportos
Hogyan készül fel az interjúra az interjú készítője?
Az interjú fajtájától függetlenül az interjú készítőjének fel kell készülnie az adott személyből és az adott témából. Ismert emberrel készülő médiainterjúk esetén érdemes elolvasni a vele korábban közölt interjúkat. Ám a kérdések előzetes összeírásával már óvatosan kell bánni, mert a beszélgetésnek nem tesz jót, ha egy rögzített, menetrendszerű kérdéssoron megyünk végig, az interjúalany válaszaitól függetlenül. Az előre elküldött kérdések pedig szabályosan meggyilkolják a beszélgetést: a válaszok többnyire túlszerkesztettek, görcsösek lesznek, a válaszadó igyekszik az eredeti elgondolásához hűen beszélni.
Arra kell törekedni, hogy mindig az interjúalanyunk válaszaiból bontakozzon ki a következő kérdés. Az őszinte kíváncsiság, érdeklődés szinte elengedhetetlen egy jó interjúhoz.
Ha mozgóképes anyagról beszélünk, akkor fontos a helyszín kiválasztása, ez is hitelesíti ugyanis – vagy éppen hitelteleníti az interjúalanyt. Továbbá fontos az interjúalany öltözete, testtartása, kellékei stb., a riporter törekszik arra, hogy ezek mind támasszák alá a mondanivalót és ne érvénytelenítsék azt. Magazinokban megjelenő interjúknál gyakran készül fotó a beszélgetésről, az interjúalanyról. Ekkor ugyanezek érvényesek.
Milyen kérdéseket érdemes feltenni?
Az interjút kezdhetjük például azzal a kérdéssel, hogy „az eddigiekhez képest milyen változást hozott…” (az új út megépítése/az óvoda átadása/a könyv újrakiadása stb.) ez tehát egy univerzális kérdés, ami képbe hozhatja a befogadót a téma előzményeivel.
Eldöntendő kérdést csak indokolt esetben tegyünk fel, ha valamire konkrét, tömör választ akarunk vagy tisztázni akarunk valamilyen kérdést (most akkor igen vagy nem?), ezt leszámítva a kifejtendő kérdések lesznek hasznunkra. A kérdező főként a „miértre” keresi a választ.
Alapvetően azt lehessen érezni az egész beszélgetésen, mintha az interjúztató azt mondaná az interjúalanyának:
„gyere, üljünk le ide és beszélgessünk egy kicsit”.
Mit hagyjunk ki a kérdésekből?
Szükségtelen tájékoztatni az alanyt és az olvasót/nézőt/hallgatót, hogy pl. most az első/következő/utolsó kérdés jön, egyszerűen csak tegyük fel magát a kérdést. Ugyanígy nem szerencsés az alanyt folyamatosan dicsérgetni, mert felborítja a beszélgető felek között az egyensúlyt, érdektelenné válhat tőle a beszélgetés.
Sőt, ha a helyzet engedi, érdemes kevésbé egyetértően kérdezni, szembe kérdezni az alanyunknak, mert ez hasznos válaszokat és izgalmas párbeszédet eredményezhet.
Ha elkészült az interjú, az utómunka során a készítők vagy megvágják az anyagot vagy leírják azt. Törekedni kell arra, hogy hitelesen adjuk vissza az interjúalanyunk közlendőjét és stílusát, de a szerkesztés során természetes, hogy módosításokra kerül sor, akár nagyobbakra is: pl. egy rész kihagyása.
A készítő nem köteles ellenőrzés céljából megmutatni megjelenés előtt az interjút az alanynak, csak ha kéri azt. Ekkor viszont módosításokat kérhet, de teljesen nem írhatja át. Ám ez a gyakorlat csak Magyarországon jellemző, külföldön nem szokás elkérni, elküldeni a készülő anyagot.
Források:
Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek