„Hold the door” – mi a kapuőr a tömegkommunikációban?
A kapuőr fogalom az 50-es évek tömegkommunikációs kutatásaiban jelent meg először, amikor a hírekhez nehéz volt a hozzáférni, a szerkesztők határozták meg a lap tartalmát, a közönség pedig kénytelen volt elfogadni ezt. A hírszerkesztésbe az átlagember nem szólhatott bele és az újságok zöme is elég drága volt, azokhoz sem fért hozzá könnyen akárki. Azóta eltelt hetven év, és a média struktúrája merőben átalakult. A hírforrásaink kibővültek, a fogyasztási szokásaink megváltoztak, de vajon hogyan hatott mindez a kapuőr jelenségre? Vajon ki őrzi a social media kapuit?
A fogalom rövid története
A kapuőr (gatekeeper) fogalmat Kurt Lewin amerikai-német pszichológus használta először, de még nem a médiával kapcsolatban. Kutatásai során az amerikai szociális rendszer élelmiszer kiválasztási és szétosztási gyakorlatát vizsgálta az 1940-es években.
A szelekció metaforájaként a vásárlást hozta példának, ahol a csatorna a vegyesbolt vagy a zöldséges, a kapu a konkrét bejárata ezeknek a helyeknek, a kapuőr a vásárló, a pozitív befolyásoló tényező az esztétikailag vonzó termék, a negatív befolyásoló tényező pedig a magas ár. Tehát a vásárlók (többnyire az anya) eldöntik, mit vásárolnak, és a család többi részének azt kell majd ennie. Így lesznek ők a kapuőrök, akik eldöntik, mi kerül az asztalra. Bár a pszichológia területein volt használatos eleinte a fogalom, Lewin is úgy gondolta, hogy több tudományban is használható a metafora. Tanítványa, David Manning White használta először a kommunikációtudományban. Szerinte a kapuőr az a személy, aki kiválogatja azokat a híreket, amik elérik a szélesebb közönséget. Vizsgálatában ez például egy újság főszerkesztője.
Leegyszerűsítve:
A kapuőr a világ óriási számú eseménye, történése közül kiválaszt néhányat, melyeket médiaüzenetekké formál és továbbad a befogadóknak. Nemcsak szelektor, de egyben formáló is, hisz meghatározhatja, miként alakítja ki a szöveget, azon belül is mit emel ki vagy hanyagol el.
A szelekció nehézségei és szempontjai
Először is érdemes tisztázni azt, hogy kit tekintünk kapuőrnek a klasszikus modellben. A kérdés nem is olyan egyszerű. A főszerkesztőt, aki utolsó lépcsőként kiválasztja, mi menjen le a híradóban? A riportert, aki kimegy a helyszínre és készít valamilyen anyagot? (Eldönti, kiket kérdez meg, mit és hogyan mutat meg, ír le stb.) A hírügynökséget, aki eldönti, hogy milyen eseményekre hívja fel a sajtó figyelmét? Sok összetevős folyamatról van szó. Azt mondhatjuk, hogy mindegyikőjük betölti a kapuőr szerepet, míg végül a kapun túlra kerül egy információ. Az információ folyamatos szűrőkön, kapukon megy keresztül, míg végül a közönséghez jut.
A kiválasztást nagyban befolyásolhatják olyan tényezők is, hogy az adott szöveg hol fog megjelenni és kiknek szól, tehát figyelembe veszik a célközönséget is, annak életkorát, vallását, meggyőződését, lokációját, szociokulturális hátterét.
A szelekcióhoz a hírérték fogalmát és ennek szempontjait hívjuk segítségül, a következő szempontok segíthetnek a hírek kiválasztásában:
„Egy hírszöveg hírértékének tekinthető, ha (1) sok embert érint, sokakra van hatással, (2) időszerű, (3) ismert személy vagy szervezet szerepel benne, (4) közeli eseményről, történésről szól, (5) valamilyen nézeteltérés vagy konfliktus áll fenn a szereplők között, (6) van benne valami különös, (7) valami sokak által jól ismert és tárgyalt általános témához kapcsolódik” – foglalja össze Aczél Petra.
Ezt a képet érdemes kiegészítenünk egy magyar kutató, Bajomi Lázár Péter összefoglaló szempontrendszerével, ahol a szakirodalom hírértéknövelő-tényezőit összegzi.
- Negativitás (a jó hír ritkán hír)
- Valóidejűség (frissesség)
- Váratlanság
- Normasértés
- Érintettség/fontosság/közelség
- Érdekesség
- Rekordok
- Prominencia (ismert emberekkel történt események is hírérdemesek)
A kapuőr felelőssége
A klasszikus médiában a kapuőrök felelőssége volt, hogy lehetőleg a rajtuk keresztül kikerült információ hiteles legyen és ellenőrzött. A szelekciós folyamatból következően képesek lehetnek arra, hogy befolyásolják a közbeszédet, a valóságképet, annak függvényében, hogy milyen típusú eseményeket dolgoznak fel és adnak át a közönségnek. A folyamattal összefüggésbe hozhatjuk a napirend-elméletet (McCombs-Shaw), mely szerint a közönség azokat a közügyeket fogja fontosnak tartani, amit a média közvetít felé. Nemcsak azt mondhatja meg a média, hogy miről gondolkodjunk, de azt is, hogy mire gondoljunk egy adott dologgal kapcsolatban. A befogadó átveheti a (hír)szerkesztők álláspontját.
Nem véletlenül próbálják egyesek befolyásolni a szelekciós folyamatokat. Politikai, társadalmi, vallási, gazdasági és reklámérdekek egyaránt nyomást gyakorolhatnak a kapuőrökre, és szerepet játszhatnak abban, hogy milyen médiatartalmat közvetítsenek. Ha erre lehetőségük van, ők maguk is részesei a kapuőri folyamatoknak, vagy sokkal inkább ők lesznek az őrök, akik alkalmazhatnak akár cenzúrát is (letilthatnak, perelhetnek), vagy előnyben részesíthetnek, anyagilag is támogathatnak érdekeikhez fűződő tartalmakat.
Az újmédia hozta átalakulás
Az újmédia megjelenésével a kapuőr szerepét többen vitatni kezdték, lévén, hogy a klasszikus média átalakult, és az internet korában a médiafogyasztási szokások megváltoztak. Az internetes hírportálok, az információ hihetetlen gyorsaságú terjedése és nem mellékesen a közösségi média nagyban átalakította azt, hogy mihez, mikor és hogyan férünk hozzá. Az a bizonyos kapu egyre inkább kitárul, és sokkal több információ áramlik át rajta. Mégis a megfelelő szelektorok most is válogatnak és döntenek arról, hogy mit engednek át. Viszont ez nem a teljes kép: nem a híralkotók száma növekszik nagymértékben, hanem a terjesztőké. A médiaüzenetek nagyobb számban keringenek, mert több felületen tudjuk közzétenni azokat. A kapuőrszerep egészen az egyénig gyűrűzik le, aki eldönti, hogy egy nyilvános fórumon mit posztol ki és mit nem, kiket követ és kiknek a tartalmait fogyasztja. Viszont az egész felett uralkodnak maguk a felületek, akik eldöntik, mi maradhat és mit törölnek. Ezeknek a techóriásoknak a szerepe igazán érdekes a 21. század kapuőrei között.
Social trumps media
A 2016-os amerikai elnökválasztás óta komoly vádak érik a közösségimédia-felületeket azzal kapcsolatban, hogy akár képesek egy elnökválasztás eredményét is alakítani, mert például nem tudják szűrni az álhíreket, amik befolyásolhatják a felhasználókat. Donald Trump kampánystábja kihasználta az online tér nyújtotta lehetőségeket, adatokat vásároltak, vizsgálták az oldalak felhasználóit, profiloztak, álhíreket terjesztettek, többek között azért is, hogy még több információt gyűjtsenek, majd célzottan juttattak politikai üzeneteket a közösségi felületeken a megfelelő embereknek. A szimpatizánsokat szavazásra buzdították, míg a másik oldal szavazóit megpróbálták lebeszélni arról, hogy elmenjenek szavazni. Mivel sokan ezeken a felületeken tájékozódnak a klasszikus médiumok helyett, így tömegeket sikerült könnyen megszólítaniuk.
Közben az elnök maga szívesebben szólt a közvéleményhez a Twitteren, mint a hagyományos médián keresztül. Kijelentései nem mindig állták ki az igazság próbáját.
A kritikák nyomán a Facebook és a Twitter is felvette a harcot az álhírekkel, és komoly, egyre szigorodó felhasználási feltételeik szabályozzák, hogy miket posztolhatunk. Fellépnek az álhírekkel szemben, ahogy a kiskorúakra veszélyes, erőszakos, erőszakra buzdító vagy épp szexuális tartalmakat is eltávolítják. Így adódhatott, hogy a Twitter Donald Trump több posztját is kétségesként jelölte meg, majd a 2020-as távozása előtt, a Capitolium ostrománál tett buzdító posztjai miatt figyelmeztették, ideiglenesen korlátozták, majd a terminus végén véglegesen felfüggesztették a fiókját. De nemcsak a Twitter, hanem a Facebook és az Instagram is időszakosan tiltotta ekkor, félve a további felbujtó posztoktól. Míg 2016-ban azt kérte számon a közvélemény, miért nincs komolyabb ellenőrzés a közösségi oldalakon, most a túlzott kontroll és a szólásszabadság korlátozásának veszélye rémlett fel. A helyzet problémája, hogy míg egyik oldalról a felhasználói szabályozás egy fontos védelmi funkciót lát el, addig a másik oldalról komoly véleményszabadságot korlátozó fenyegetésnek látszik.
A közösségi kapuőr hatalma
A közösségi felületek azzal az érvvel utasítják el a szólásszabadság korlátozásáról szóló vádakat, hogy ők felhasználási feltételeik szerint működnek. Azokat a bejegyzéseket, melyek sértik ezeket, törlik, hisz a felhasználó a regisztrációjával elfogadta a feltételeket. Viszont az információ eljuttatását korlátozhatják azokkal az algoritmusokkal is, amelyek eldöntik, hogy mely bejegyzések kikhez jutnak el. Ezek az algoritmusok üzleti titkot képeznek, s ez táplálja a gyanút, hogy anélkül is tudják az információ terjedését szabályozni, korlátozni, hogy bármit is törölniük kellene. Jelenleg nincs egységes szabályozás a közösségi oldalakon szereplő tartalmak megítéléséről, így több közösségben, például az Európai Unióban is téma, hogy miként kellene szabályozni a nagy közösségi médiás cégeket.
Ausztráliában például bevételt követeltek a Facebooktól azokért a tartalmakért, melyeket a helyi médiumok készítenek, de a közösségi oldal jut pénzhez belőlük a reklámbevételen keresztül. Az állam és a techcég egymásnak feszült és mindez odáig fajult, hogy a Facebook letiltotta a felhasználókat arról, hogy híroldalak tartalmait osszák meg a felületen keresztül. Ha a kapuőr egyik napról a másikra bezárhatta az ajtókat, akkor a hatalma már komoly problémákat tud okozni.
Források:
Aczél Petra (2007) A hír mint értékrend reprezentáció Az Eszterházy Károly Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat 34. köt.).
A Facebook letiltotta a hírekről az ausztrálokat
Így nyerte meg Trump a 2016-os választásokat az online marketing eszközeivel!
Feladatok:
- Iskolaújság szerkesztője vagy. Mely témáról válogatnál híreket be a lapba?
- A digitális oktatás után: a visszatérés nehézségei
- Megújult az iskolarádió
- Gazdaságélénkítő tevékenységek Magyarországon
- Portré: Beszélgetés Kiss Róbert matematikatanárral
- Írj egy olyan kitalált hírt, ami a lehető legtöbb ponton lefedi a hírérték szempontrendszerét!
- Keress két hírt, egyet, ami egy országos elérhetőségű tévében vagy internetes portálon szerepelt, egyet pedig, ami csak településed helyi újságjában, televíziójában vagy internetes portálján jelent meg. Fogalmazd meg, hogy miért választhatták ki ezeket a híreket! Fogalmazd meg, hogy miért csak az adott médiumban találtad meg az adott híradást!