Mi az a Mockbuster?

2020. 07. 29 film cikk 5–10 évfolyam

A nagy filmversenyben természetesen a kisebb stúdiók sem szeretnének pénz nélkül maradni, így ki kellett találniuk egy olyan üzleti modellt, amivel könnyedén tudják maximalizálni a profitjukat. Ennek egyik pimasz, gyakran etikátlan, sőt, akár jogsértő módja, ha úgynevezett mockbustereket gyártanak. 

Honnan jön az elnevezés?

A mockbusterek olyan alacsony költségvetésű filmek, amik egy-egy nagyobb stúdió filmjének a sikerére telepszenek rá. Az kifejezés az angol „mock”, azaz csúfolni, gúnyolni, és a „blockbuster”, azaz kasszasiker szavak összemosásából ered. A mockbusterek jellemzője, hogy a másolni kívánt filmre kísértetiesen hasonlító címet kapnak, valamint a történetük is sok mindenben hasonlít. A jelenség nem teljesen új, szélesebb körben viszont csak a kétezres évek második felében terjedt el.

Mockbusterek régen

Hollywoodban már viszonylag korán megjelentek a sikerfilmekre hasonlító kisebb léptékű produkciók, de az ötvenes években váltak jellemzővé. Eredetük pedig a korabeli mozirendszer sajátosságaihoz köthető. A double feature, azaz dupla vetítések során a mozik az A-filmek, azaz a nagyobb költségvetésű, sztárokat szerepeltető, minőségibb filmek mellett egy olcsóbb gyártási költségű, minőségben gyakran silányabb (általában horror vagy sci-fi) filmet, azaz B filmet is műsorra tűztek. A korabeli sajtó keveset foglalkozott ezekkel a filmekkel, így nem tudjuk biztosan, mi volt az első direkt másolásra építő B-film, de az első feljegyzett és mintaként szolgáló film az 1959-es The Monster of Piedras Blancas, ami a Fekete lagúna szörnyének olcsóbb verziója.

Azóta folyamatosan készülnek olyan produkciók, amik piócaként telepszenek rá egy-egy blockbuster sikerére. A Cápa 1975-ös megjelenése után sorra érkeztek tengeri lényeket szerepeltető, szerényebb összegből és minőségben készített filmek, de Spielberg más alkotásai sem úszhatták meg „feldolgozás” nélkül.

Mockbusterek ma

Spielberg filmjei mellett a mindig népszerű animációs filmek váltak a mockbuster gyártó stúdiók kedvenc terepének, amit az otthoni filmnézés terjedése (VHS, DVD) is nagyban segített. A Disney produkciói azért is jelenthetnek könnyű célpontot, mert sokszor olyan mesékre épülnek, amik mára közkincsnek számítanak, tehát nem védi őket a szerzői jog, bárki szabadon felhasználhatja azokat. Így történhetett meg, hogy a Notre Dame-i toronyőr, a Pocahontas vagy a Hamupipőke mockbusterei azonos címen jelentek meg. Mivel egy ötletet önmagában nem véd a szerzői jog, a mockbustereket gyártó stúdiók a cím és a történet kellő mértékű megváltoztatásával könnyen képesek kikerülni a jogi csapdákat a közkincsnek nem számító mesék esetében is. Így lehet például a L’ecsónak, a Verdának vagy az Oroszlánkirálynak is mockbuster verziója (Ratatoing, The Little Cars és Leo the Lion, King of the Jungle címen).

A the Asylum stúdió néhány posztere. Vajon melyik filmek másolatai lehetnek?

A megtévesztésig hasonló címadás és a direkt az eredetihez közeli megjelenési dátum következtében szinte elkerülhetetlen, hogy sokan valóban összekeverik ezeket a filmeket az eredetikkel. Így lényegében az eredeti sikeressége magával vonja a mockbuster viszonylagos sikerét is. Minél többen szeretnék megnézni az eredetit, annál többen fogják véletlenül a másolatot megnézni. Ez a jelenség a drafting, azaz a motorsportokból is ismerős szélárnyékba húzódás, hiszen minimális befektetéssel használják ki a blockbuster sikerét, miközben maguk is hasznot termelnek. A mockbusterek esetében nem elsősorban az ötlet hiányáról van szó, hanem egy tudatos üzletpolitikáról. A jelenség egyik legismertebb mai képviselője a The Asylum stúdió, akik sokszor B-listás mozi- és tévésztárokat szerződtetnek olyan filmjeikhez, mint a Transmorphers, a Terminators, vagy A Da Vinci-rejtély.

Feladat

További érdekességek

A mockbusterekről bővebben
Mi a siker titka?
Megszólal a mockbuster gyártó!
Amikor a mockbuster mozikba kerül