Mik azok a humoros hírmagyarázó műsorok?
John Oliver Last Week Tonight című műsorát egyesek a kortárs televíziózás legfontosabb kezdeményezésének tartják. Ugyanis ő és sok más tévés humorista egy új műfajt honosított meg a médiában, nevezetesen a humoros újságírást, ami a hírmagyarázat showszerű megújulását jelenti. A nézők jól szórakoznak ezeken a műsorokon, egy részük hírforrásnak is tekinti őket. Amikor azzal szembesítik a humoros újságírókat, hogy egyoldalúan befolyásolják a közönségük világról alkotott képét, ők mindig azzal védekeznek, hogy csak viccelnek.
Két igen különböző dolog szerencsés házasításáról van itt szó. A hírmagyarázat (kommentár) régóta létező publicisztikai műfaj, mely segít értelmezni a híreket, összefüggéseket láttat meg azáltal, hogy összekapcsol több híranyagot, illetve háttérinformációkat oszt meg. Mivel véleményközlő műfaj, nem kell tárgyilagosságra törekednie – írójának személyes véleményét tükrözi. Jó hírmagyarázat elkészítéséhez a képzett újságírók értenek, ám a napi hírek értelmező magyarázata sosem vonzott nagy tömegeket.
Ellentétben a humorral. Melynek egyik közkedvelt műfaja a stand-up comedy, melyben a humorista egyedül, leggyakrabban kellékek nélkül, közvetlenül a közönséghez szólva adja elő műsorát. Az előadó rendszerint gyors tempóban rövid, humoros történeteket mesél el. A műfaj klubokból, bárokból, színházakból indult, majd megjelent a tévék képernyőin, majd az interneten is.
A humoros újságírás létrehozásához kiváló humorérzékű újságírók vagy a közélet iránt erősen érdeklődő humoristák kellettek. Utóbbiak bábáskodtak az egyre népszerűbb műfaj létrehozásánál.
Előzmények
A humoros újságírás megteremtői Stephen Colbert (The Colbert Report) és Jon Stewart (The Daily Show). Colbert és Stewart humoristák, rendkívül népszerű szórakoztató talk-show-ikban (melyeknek magyar megfelelője leginkább az Esti Showder Fábry Sándorral) elsősorban a hírmédia felületességét tették nevetségessé. Mindez showműsoruk közéleti intrójában történt, mely megágyazott a későbbi humorosra hangszerelt beszélgetéseknek. Viszont mindkettejük naponta jelentkező műsora egy idő után kezdett kiszámíthatóvá válni, ráadásul a kifigurázott híreket saját komikusi tehetségük alá rendelték. A The Colbert Report 2014-ben ért véget (egy évre rá Stephen Colbert vette át David Letterman helyét a Late Show-ban), Jon Stewart pedig 2015-ben adta át a műsorvezetői stafétát a The Daily Show-ban. John Oliver saját műsora ugyanebben az időszakban, 2014-ben indult.
Szórakoztat vagy informál?
Oliver 2006-tól Stewart csapatát erősítette, elmondása szerint nagyon sokat tanult Jon Stewarttól, akit mentorának tart. A 43 éves brit-amerikai humorista vasárnaponként jelentkező szatirikus híradójával új szintre emelte a humoros újságírás (comedic journalism) korábban nem létező műfaját. Miközben továbbviszi elődei örökségét, John Oliver nem a suta médiareprezentációt veszi célba, hanem az emberi hülyeség kimeríthetetlen tárházát aknázza ki. Szatirikus műsora feltár, rávilágít a homályban maradó részletekre, felmutatja a megkérgesedett közhelyeket, előítéleteket. Miközben kritikája erősen elmarasztaló, mellette mindig konstruktív, nemcsak nevetségessé tesz, hanem egy logikusan ismertetett állításból indul ki.
A Last Week Tonighttudatosan használja fel a híradós konvenciókat: egy öltönyös-nyakkendős-szemüveges férfi egy asztal mögött ül és aktuális eseményekről beszél. Több tucat tagból álló csapat (többek között újságírók, infografikusok) dolgozik azért, hogy minden állítása hiteles, pontos kutatásokkal alátámasztott legyen. Ráadásul komoly, fajsúlyos témáknak szenteli a félórás adásidőt: emberi jogok, halálbüntetés, háborúk, menekültek, koronavírus-járvány, összeesküvés-elméletek stb. Ha csak ezeket nézzük, akkor Olivert felkészült, profi újságírónak tartanánk, aki egy politikai, hírmagyarázó háttérműsort vezet. Ráadásul sokan a Last Week Tonight aktuális epizódjának megtekintése után azt érzik, jobban megértik a világban zajló eseményeket. Sőt, egy 2015-ös felmérés szerint az amerikaiak 12%-a hírforrásnak tekintette az előd, Jon Stewart The Daily Show-ját.
Viszont a magát konzekvensen humoristának tartó John Oliver műsora egyértelműen a poénokra épül, a tempó sodró, gifek, mémek és villámmontázsok törik meg és egészítik ki a főszereplő monológját. A stúdióban ülő, de sosem mutatott közönség harsányan nevet (rossz nyelvek szerint ez konzervröhögés), miközben a viccek ellenére a műsor célja nemes, nem csupán a kinevettetés, ledorongolás. A pandémia óta közönség nélkül rögzítik a Last Week Tonightot, a háttér minimalista világos színűre változott, ám a youtube-os megtekintések száma így is 6-8 millió körül van. John Oliver népszerűsége töretlen.
Ketten egy témáról
Természetesen nem ő az egyetlen humorista, aki videóiban az aktuális híreket, eseményeket újságírói alapossággal, ám saját szűrőjén keresztül kommentálja, értelmezi. A 35 éves indiai származású, Kalifornia államban született Hasan Minhaj is népszerű személyiség, a Netflixen állandó műsora is van Patriot Act with Hasan Minhaj címmel.
Hasonlítsuk össze Minhaj és Oliver egy-egy videóját, melyek a George Floyd halála miatt elkezdődött tüntetésekről, zavargásokról és az ezekre érkező rendőri brutalitásról szólnak!
John Oliver 33 perces videójában az eseményekben nem a legszebb arcát mutató amerikai rendőrséget állítja fókuszba, és a bevezető öt perc után sok-sok bejátszás segítségével azt tárja fel és magyarázza el, hogy nem a rasszista rendőrök jelentik a bajt, hanem, hogy a rendőrség egész intézményrendszere a szisztematikus rasszizmusra épül, és ezen kellene változtatni. Például olyan belső továbbképzéseket említ a rendőrségnél, melyek során arra tanítják a kollégákat, hogy háborút kell viselniük a bűnözők ellen, és képessé kell válniuk arra, hogy megöljék őket.. Arról is beszámol, hogy a rendőri szakszervezetek a legkisebb reformtörekvéseket is megakadályozzák. A humorista mindezt jól megszokott asztala mögött ülve prezentálja.
Hasan Minhaj 12 perces videója jóval kevesebb bevágott felvételt tartalmaz. A humorista stand-up komikus módjára egy világtérkép előtt áll, és idősebb angol kollégájához képest jóval erősebb gesztusokat használ, érzelmileg is jobban bevonódik. Ő nem ás olyan mélyre, mint Oliver, de hasonlóan fontos dolgokról beszél. Például arról, hogyan terelték el a figyelmet – a tüntetések örvén kialakuló fosztogatások és zavargások – a tüntetések kiváltó okáról és a túlzott rendőri brutalitásról. Bevándorló szülők gyermekeként kitér a jellemzően ázsiai boltosok panaszaira is, és nekik is címzi szenvedélyes érveit, melyek szerint támogatni kellene és megérteni azokat, akik a forradalmi változást az utcán követelik. Továbbá rámutat az Amerikában élő ázsiai közösségek rasszizmusára, ostorozza a félrenézésüket, de azt is elmondja, szerinte mit lehetne tenni, hogy a helyzet megváltozzon.
A műfaj hatása, kritikája és korlátai
A humoros újságírásnak is megvannak a maga korlátai. Vannak viccesebb és kevésbé nevettető adások. De mennyiben tekinthető a humor színes köntösébe öltöztetett tényfeltáró újságírásnak? Hiszen a cél mindig az lesz, hogy valamiről viccesen nyilatkozzon meg a showman, ennek kell alárendelnie az újságírókból is álló research csapatnak a szöveg megírását, ami feltétlenül torzulásokhoz vezet. Egyszerűsítés, bizonyos szempontok felnagyítása vagy lekicsinyítése, narratíva kovácsolása oda, ahol az nem feltétlenül jelenne meg. Illetve nem minden közéleti téma bírja el a humoros tálalást, több esetben is (pl. tömegszerencsétlenségek, terrorcselekmények) a jó ízlést sértené a műfaji sémák alkalmazása.
A humoros újságíró/showman keze alá népes gegíró csapat dolgozik. Amikor minden este humorosan kell reagálni az aznapi hírekre, akkor nem egyszer megtörténik, hogy ugyanaz a poén hangzik el több műsorban is. Ennek az az oka, hogy a gegírók általában ugyanabból a nézőpontból tekintenek az aktuálpolitikai eseményekre, és így nagyjából ugyanazok a vicces panelek jutnak eszükbe. Nem valószínű, hogy egymástól ilyen látványosan lopnák el az ötleteket.
A Last Week Tonight több témában is sikeresen visszahatott a közéletre (mely egyértelműen a tényfeltáró újságírásra jellemző): John Oliver 2014-es műsorának hatására (pontosabban az aktivizálódott lakosság nyomására) az illetékes amerikai hivatal elállt attól, hogy megsértse a netsemlegesség elvét, inkább átminősítette a szélessávot telekommunikációs szolgáltatássá. 2017-ben is rengeteg nézőjét mozgosította ugyanebben a témában, de hiába érkezett a hivatalhoz rekordszámú komment (melyek egy részét spambotok küldték), az addig érvényes, netsemlegességet biztosító határozatait a hivatal visszavonta. Segített a csirketenyésztőknek, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva a nagy baromfi-vállalatoknak, de bírósági ítélet is született egyik műsorában feltárt téma kapcsán. Épp ezt az egyoldalúnak tartott (a demokratáknak kedvező, nagyvárosi liberális) politikai aktivizmust és valóságábrázolást róják fel neki és más late night show házigazdáknak a konzervatív oldalról.
Vajon mi magunk észrevesszük-e, hogy valamilyen irányba húz a nekünk kedves humorista, amikor olyan narratívát használ, amely beleillik a saját világképünkbe? Baj-e egyáltalán, ha a hírmagyarázat nem objektív, hiszen maga a műfaj lényege, hogy személyes véleményt közvetítsen? De ezzel mennyire vannak tisztában azok a nézők, akik tárgyilagos hírforrásként tekintenek a humoros újságírásra?
Minden népszerű showman azt állítja, hogy megkülönböztetés nélkül, egyazon eltökéltséggel figurázza ki a politikai oldalak szereplőit. Ám ha az elfogultság vádja éri őket, akkor gyakran amögé a védekezés mögé bújnak, hogy ők csak vicceltek – mondják egyes kritikus hangok, amelyek szerint túl nagy és egyoldalú befolyással vannak a nézőikre ezek a humoros hírmagyarázó műsorok.
Sokat enyhítene a vitákon, ha még erősebben tudatosulna mindenkiben, hogy a hírek kommentálása (tegye azt újságíró vagy humorista) véleményközlő műfaj, ne várjuk el tőle a pártatlanságot, semlegességet.
Feladatok:
1. Nézd meg a Last Week Tonight összeesküvés-elméletekkel foglalkozó részét! Gyűjtsd ki, hogy milyen konteókról van benne szó, illetve milyen megoldási javaslatai vannak a műsorvezetőnek!
2. Hasonlítsd össze Villám Géza Heti dörgés című műsorát John Oliverével!
Megoldások:
1. A holdraszállást egy stúdióban vették fel; a Föld lapos; a koronavírus nem létezik, illetve nem veszélyes; a koronavírus egy mesterségesen létrehozott biológiai fegyver; az 5G adótornyok terjesztik a koronavírust; az angol királyi család megölette Diana hercegnőt; kik állnak Kennedy meggyilkolása mögött? stb.
A közösségi média korlátozza és jelölje meg a felületén megjelenő konteókat; mielőtt megosztanánk, gondolkodjunk el a valószínűségén, keressünk más, megbízható forrásokat a témában; gondolkodjunk kritikusan; ne szégyenítsük meg azokat, akik ilyenekben hisznek és terjesztik őket.
2. Hasonlóság: híradós látványvilág – a háttér, az elegáns „hírolvasó”; a hírek vicces kommentálása; a hatalom felé való kritikusság.
Különbség: Villám Géza nem végez mélyelemzést, felszínes viccelődés jellemzi; egy témával rövidebb ideig foglalkozik.
Források:
Bohócújságírás: a média gyilkosa vagy a média megmentője?
Pernecker Dávid: A tudás hatalom, Filmvilág, 2015. augusztus
A címlapfotó forrása a Wikimedia Commons. Az eredeti kép szerkesztett változatát használjuk.