Page 43 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 41 szabályozó testület a médiatartalmakat fgyeli a kiskorúak védelme, a pártatlanság betartása érdekében. Egy másik testület kifejezetten a francia nyelvű médiumokat szabályozza, a negyedik pedig frekvenciaengedélyeket ad ki, s fgyeli az Európai Unió médiaszabályozását. Négy testület eltérő feladatkörökkel (Puppis–D’Haenens– Saeys, 2010: 113). Ha az egyes államok nem fordítanak többletfgyelmet például a könyvkiadás, a színházak vagy a sport szabályozására, akkor miért van szükség a média intézményeinek – az előbb említett területekéhez képest – intenzívebb el- lenőrzésére? Mivel indokolható ez a kiemelt fgyelem? A médiaszociológus Denis McQuail öt pontban sorolja fel a bevett érveket: – Az ellenőrzés a kialakított rend fenntartását szolgálja, a kormányt és az ellen- őrző hatóságokat felruházza a befolyásolás eszközeivel. Vagyis a médián ke- resztül a hatalom célja nem más, mint a status quo fenntartása. (A baloldali is- kolák ennek megfelelően bírálják is ezt a célt, lásd Hall, birminghami iskola.) – Az egyéneket, illetve közösségeket megillető jogok megóvása miatt is szüksé- ges az ellenőrzés. Itt említik meg a közrend, a közerkölcs és a kulturális minő- ség kérdését – A verseny ösztönzésével növeli a kommunikációs szabadságot – Az ellenőrzés segítheti, esetenként előmozdíthatja meghatározott értékek védel­ mét. Ilyen lehet például a nemzeti nyelv, a kisebbségi kultúra vagy a fogyaték- kal élők társadalmi elfogadottságának előmozdítása. – Ösztönzi azokat a technikai innovációkat, amelyektől végső soron hosszú távú gazdasági előnyöket várhatunk (McQuail, 2010: 75). A fenti érvekkel támasztják tehát alá, hogy miért szükséges körültekintőbben sza- bályozni az elektronikus média világát más társadalmi intézményekkel összehason- lítva. A fenti célok elérését a hatalom, a kormányzat többféleképpen is biztosíthatja. Ám az, hogy az aktuális hatalom milyen utat választ, nem véletlenszerű. A kivá- lasztott keret (konzervatív, liberális, demokratikus) pontosan illeszkedik abba a na- gyobb, átfogóbb politikai rendszerbe, amelyben az aktuális hatalom mozog A média intézményrendszerének jogi, gazdasági és kulturális szabályozása arra az elgondolásra vezethető vissza, hogy a médiának valamiféle formában a kö- zösséget, a közjót kell szolgálnia. Elő kell segítenie közös ügyeink megbeszélését, láthatóvá kell tennie társadalmi, szociális problémákat, biztosítania kell a nyilvá- nossághoz való hozzáférést, valamint a kulturális értékteremtést E célok elérésé- hez azonban a politika eltérő utakat, eltérő modelleket választ(hat) attól függően, hogy az adott politikai rendszer mit tekint a legfontosabb értéknek úgy a közösség, mint az egyén oldaláról Ezeket az úgynevezett médiarendszer-modelleket több- féleképpen is csoportosították, tipologizálták (Jarren–Donges, 2010; Napoli, 1999; McQuail, 2010). E helyütt Vowe és Donges összegzését ismertetem, akik három nagy modellt különítenek el, a konzervatív, a liberális és a demokratikus mo­ dellt. A modelleket a vezető értékeik, a szabályozási formájuk és a fejlődésről val- lott elgondolásaik alapján csoportosították (Donges, 2010: 70; Vowe, 2010: 45).