Page 47 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Andok MónikA: Átható médiakommunikáció 45 szólásszabadság megvalósítása, valamint a sajtóban és a médiában érdekelt kü- lönböző felek érdekeinek harmonizálása. A médiapolitika legfontosabb eszköze a médiaszabályozás és a források elosztása (Bajomi-Lázár, 2008: 223). A médiapolitikának mint cselekvési rendszernek a tárgya ennek folytán a nyilvá- nos kommunikáció kialakítása a tömegmédián belül A médiapolitika fogalmába mindazon cselekedetek is besorolhatók, melyek a médiapolitikai döntések keretfel- tételeinek megváltoztatására vonatkoznak A médiapolitika tárgyalásanak következő szakaszában azt járjuk körül, milyen részterületekre bontható a média jogi szabályozása. A Zürichi Egyetem médiaku- tatója, Manuel Puppis öt részterületet említ: – A szabályozási politika jelent minden olyan állami intézkedést, amely a médiá- ra vonatkozó keretfeltételeket szabályozza – Az infrastruktúra-politika az elosztó technológiával és a médiacégek támoga- tási programjával foglalkozik. – A médiaszervezeti politika tárgya a médiacégek és a szabályozó hatóságok (belső) szervezete. – A személyzetpolitika a szabályozó hatóságok pozícióinak betöltésével, vala- mint a közszolgálati szolgáltatók stratégiai irányításával foglalkozik – A program- és információpolitika a politika befolyását jelenti a tartalomra (Puppis, 2010: 37) Tekintsük most át, miként jelennek meg e területek a konkrét média szabá- lyozásokban. Elsőként a tulajdonosi háttér szabályozását kell említenünk A 21 században az állami tulajdonban lévő, nemzeti keretek között működő közszolgálati média és a magánkézben levő, globális kereskedelmi média kettőssége meghatározó – az egyik oldalról A másik oldalról, különösen a hálózati média világából nézve a tartalom-előállítás és az azt továbbító intézményrendszer mellett az adatátvitelhez szükséges csatornák, hálózatok tulajdonosi köre is alapvető fontosságú. S itt már nemcsak a klasszikus értelemben vett tömeg- és hálózati kommunikációt kell meg- említeni, hanem a telekommunikációt is. A 20. század médiaszabályozása kifeje- zetten fellép a médiakoncentráció ellen, mondván, az objektív tájékozódáshoz való jogunk miatt nem engedhető meg a médiapiacon olyan tulajdonosi koncentráció – akár horizontális, akár vertikális –, ami e jogunkat veszélyeztetheti. A 21. században azonban a technológiai fejlődés tulajdonképpen megkerülte az ilyen típusú szabályozást azáltal, hogy a médiakonvergencia folyamatának ered- ményeképpen a hálózati média digitális platformján ugyazon felületen elérhetőek a korábbi médiumok is, igaz már nem analóg, hanem digitális formába kódolva