Page 34 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

32 Ifjúság és média a legnagyobb veszélye, hogy alulértékeli a részvétel jelentőségét a korábbi kor- szakokban (Napoli, 2010), és eltereli a fgyelmet azokról a szerepekről, amelyeket a fatalok a médiakultúrában játszanak: előadók, munkások, kutatók és újoncok. Könnyen elképzelhető, hogy a társadalom „mediatizációját” éppen a fatalok szor- galmazzák. Általánosságban azt mondhatnánk, hogy a „mediatizáció” arra a fo- lyamatra vonatkozik, mely által a politika, a kultúra és a társadalom egyre inkább függő viszonyba kerül a médiától (Livingstone, 2009 és 2012). Elemzői szempont- ból ez a függőség azt jelenti, hogy a fatalok, akik a legkülönbözőbb meglepő és kreatív dolgokra használják a médiát, egy sokkal átfogóbb, általános folyamat je lölői lehetnek annak, ahogyan a társadalom gondolkodásmódját a „média logi- kája” meghatározza. A könyv második része olyan esettanulmányokat mutat be, ahol ez a lehetőség kerül előtérbe. A hatodik fejezet az iskolai lövöldözések példáján keresztül érvel amellett, hogy a médiaerőszak azért lehet továbbra is fontos kérdés, mert egyes kommunikációs helyzetekben ez a téma stratégiai értéket képvisel. Itt az is kiderül, hogy ugyan- olyan fontos kérdés, hogy a fatalok miért tekintik a médiaerőszakot a kulturális környezetük hétköznapi velejárójának, mint az, hogy egyeseket hogyan ösztönöz ez valós erőszakos cselekmények elkövetésére. Az sem mellékes továbbá, hogy a közösségi médiával összefüggésben a tartalom előállításának demokratizálódása azt a morális problémát is felveti, mit jelent hasznot húzni a média erőszakos ké- peiből. A kérdés a közvéleményt, a flm-, a televízió- és a zeneipart ugyanúgy érinti, mint a játékgyártókat. Ez a Virginia Technél és a fnnországi Jokelában és Kauhajokiban elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatban válik világossá. Az előbbi- nél valóban úgy tűnt, hogy Cho Seung-Huit a hírek ösztönözték az elkövetésre, míg az utóbbi esetben a lövöldözés híre előbb kezdett elterjedni a közösségi mé- diában, mint ahogy a hivatásos újságírók feldolgozták a történteket. Az iskolai lövöldözések a digitális médiarendszerek általános működési logikáját tükrözik, mert minél több jelölés jön létre (vagyis minél több ember tudja elmesélni a történ- teket), annál paradoxabbá válik a médiaesemény. Így az elbeszélt történetek köre egyre inkább beszűkül, és a fatalok általában a mainstream média történeteit is- métlik. Tehát azok az aggodalmak, amelyek a nyilvánosan elérhető médiatartal- mak kapcsán fogalmazódnak meg, nem feltétlenül változnak, ha a tartalmat nem a médiaipar állítja elő, hanem a média átlagos felhasználója. A médiának ezek a fa- tal felhasználói sok olyan elképzelést is újrafogalmaznak, amelyek a digitális érát megelőzően foglalkoztatták a médiakutatókat. A hetedik fejezet ezen az elképzelésen keresztül vizsgálja, hogy az alkohol- gyártók hogyan alkalmazták a közösségi média felhasználóit az alkoholfogyasztás népszerűsítésében. A kortárs alkoholmarketingről szóló esettanulmány az új mé- diatechnológiák potenciálját vizsgálja abból a szempontból, hogy ezek menyiben képesek együttműködni a már létező kultúrával (ahogyan azt a harmadik fejezet- ben kifejtettük). Amikor alkoholfogyasztásról van szó, a gyártók mindig szívesen próbálkoznak azzal, hogy a közönséggel dolgozzanak, és kisajátítsanak egyes kul-