Page 36 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

34 Ifjúság és média toztatott a tartalom-előállítási fókuszán. Sirius ugyanis úgy döntött, hogy az ext- rém sport csillagain és a hírességek (celebek) növekvő népszerűségén keresztül fogják meghatározni a csatorna imázsát, ezzel meghódítva a különböző médiaplat- formok közönségét. Ily módon Margera alakján keresztül lehetőségünk nyílik an- nak kiderítésére, hogy a média milyen hatást gyakorol a fatalokra az élettel kap- csolatos elvárásaikkal összefüggésben. A tizedik fejezet abból a szempontból foglalja össze a könyvet, hogy melyik hatásmodell lehet a legalkalmasabb a globális médiakultúra leírására, ahol a „meg- osztott tartalmak létrehozása olyan hálózatos és participációs környezetben zajlik, amely lebontja a határokat a termelők és a fogyasztók között, és az összes a részt- vevő számára lehetővé teszi, hogy felhasználóként és termelőként is részt vehes- senek az információ és a tudás előállításában” (Bruns, 2007). Egyes tudósok attól tartanak, hogy ennek a népszerű, széles körben elterjedt kreativitásnak, amit Axel Bruns produsage-nek nevez, a jelentőségét eltúlozzák, és hogy a „termelők és fo- * gyasztók közötti határok” erősebbek, mint valaha (pl. Bird, 2011). Valójában ez a vita könyvemnek a média hatalmával kapcsolatos alapvető tézisét érinti. Én a mé- diát olyan üzenetrendszerekként értelmezem, amelyek hatalma abban a képesség- ben rejlik, hogy bizonyos kifejezési formákat ösztönöz. Ennek politikai jelentősége is van, mivel számos, az ifjúságot és a média hatását tárgyaló vita valójában a tár- sadalmi valóság egymással versengő ideológiáiról szól: azokról az elképzelésekről, hogy mit kell tennünk most és a jövőben. Ez az üzenetrendszerekkel kapcsolatos megközelítésmód lehetővé tesz egy olyan, a média hatalmáról szóló beszélgetést, amelyben a média hagyományos termelési gyakorlatai befolyásolják azt, hogy ki beszélhet, mit mondhat, és főleg azt, hogy ki hallhatja őket. Bruns hangsúlyozza, hogy ennek a párbeszédnek az irányítása sokkal nehezebbé vált a tartalom-előál- lítás lehetőségeinek bővülésével, ami azoknak az embereknek a számát is növelte, akiknek lehetőségük van részt venni a valóság alakításában. Térjünk vissza még egyszer a Florence–Cameron-esetre. David Cameron a médiát és az ifjúság kon- cepcióját felhasználva alkotta meg azt a benyomást, hogy valami nincs rendben Nagy-Britanniában, és hogy ő a megfelelő ember arra, hogy ezeket a problémákat megoldja. Azonban egy sokszínű híriparban, amit számos résztvevő és egy olyan erőteljes tabloid média határoz meg, amelyet a szórakoztató hírek dominálnak, ezt a nagyon is komoly tervet nem lehetett a maga komolyságában kezelni. Így Came- ron értelmezési kerete sem lehetett az egyetlen és kizárólagos megközelítés. Még egy dolog van ebben a történetben, ami felkeltheti a kíváncsiságunkat. Florence csak azért tudott megszólalni, mert az újságírók felkeresték. Ha az eset csak egy * A „produsage” kifejezést Axel Bruns alkotta a „termelés” és a „használat” szavak összevonásá- val, a szó a szerző Blogs, Wikipedia, Second Life and Beyond: From Production to Produsage című könyvében vált ismertté.