Page 35 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

1. fejezet: Miért éppen az ifjúsági média? 33 turális gyakorlatokat. Az egyetemista alkoholfogyasztók közösségi hálózatokon történő elérése csak a legutóbbi fejleménye ennek az évszázados gyakorlatnak. Akárcsak az iskolai lövöldözések, ez is fontos példája lehet annak, ahogy a jelen- tésadás gyakorlatának elterjedése és nyilvánvaló „demokratizálódása” egyszerűen újraalkothatja az ismerős és problémás médianarratívákat, csak a korábbiaknál na- gyobb léptékben. Ugyanakkor ezeknek az általános vonzereje is nagyobb, mivel ezek az információk látszólag a társadalom felől érkeznek, nem pedig a média- iparból. Ugyanakkor a fejezet azt is feltárja, hogy a médiatartalom, a kulturális hagyományok és a társadalmi tér összekapcsolásával diákok a saját hétköznapi környezetükből is fontos információkat szűrhetnek le azzal kapcsolatban, hogy a médiatársadalomban hogyan működik a média hatalma. A nyolcadik fejezet a 2008-as elnökválasztással összefüggésben alkalmazza az üzenetküldő rendszerek és a kulturális formák evolúciójának elméletét. Barack Obama választási győzelme sokak szerint annak tudható be, hogy felismerte a kö- zösségi média jelentőségét abban, hogy a fatal szavazókat meggyőzze. Ma már a tudósok is azt gondolják, hogy ez az esemény csak úgy jöhetett létre, hogy alap- vető változások történtek a politikai kommunikáció területén és abban, ahogy a választók a politikai élethez viszonyulnak. Ebben az értelemben Obama győzelme azt demonstrálja, hogy a fatalok médiahasználati módjai általános és fontos válto- zásokat tükröznek a médiakultúrában. Ezt a jelenséget a nyolcadik fejezet az egyre nagyobb jelentőséggel bíró „intimitás” kérdésén keresztül vizsgálja a politikai kommunikációban, mivel ez a konvergens médiakultúrákban működik (Stanyer, 2012). A kilencedik fejezet azt vizsgálja, hogy a celebkultúra miért tűnik vonzónak a fatalok számára. Tesszük mindezt egy olyan globális híresség példáján keresztül, aki tudatosan épít a fatalok narrációira. A kérdéses celeb az utcai gördeszkásból lett Jackass-sztár, Bam Margera. Margera hírneve sok szempontból arra vezethető vissza, hogy sikeresen csinált karriert abból, hogy felnőttként is még mindig a gyermekkori barátaival „lóg”. Az olyan MTV sorozatok, mint a Viva La Bam és a Bam’s Unholy Union alapvetően arról szólnak, hogy Margera szülei és menyasszo- nya hogyan próbálják sikertelenül megakadályozni abban, hogy minden idejét gör- deszkázással, italozással és rafnált, durva viccek kieszelésével töltse, tizenéves barátainak társaságában. Margera rádióműsora, amit a Sirius műholdas rendszeren sugároz a saját házi stúdiójából, alig több, mint a banda kalandjainak végtelen so- rozata. Azonban, ha a jelenséget Graeme Turner hírességekről szóló munkáin (2004, 2010), Ellis Cashmore David Beckham celebkarrierjéről írt elemzésein (1999) vagy David Rowe „a médiasport mint kulturális komplexum” elméletén (2004a) keresztül értelmezzük, akkor Margera karrierje arról tanúskodik, ahogy a sport a változó médiaplatformokhoz vonzza a közönséget. A Viva La Bam nyitó epizódjának végén Margera kijelenti, hogy „ő kurvára azt csinálhat, amit csak akar”. Ez még igaz is lehet, de Margera autonómiája csak úgy valósulhatott meg, hogy a gördeszkázás látványos sporttá vált a médiában azáltal, hogy az MTV vál-