Page 10 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

8 Határtalan médiakultúra dett valami minőségileg másba átalakulni.” Beck úgy látja, hogy saját szakterü­ 2 lete, a szociológia úgynevezett „zombi” kategóriákat használ, mivel ezek még a 19. századi tapasztalati horizontból származnak, amelyet ő az első modernitás korá­ nak nevez. Azt látja, hogy mivel a szociológia nehezen változtatja meg ezen, ko­ rábbi tapasztalati horizontból származó kategóriáit, vak marad a jelen kor valósá­ gára, képtelen megtapasztalni, még kevésbé leírni azt. Mindezek mellett a határ fogalmának központi jelentősegét ő sem győzi eléggé hangsúlyozni. Tiszteleg a posztmodern gondolkodók előtt, akik közül Zygmunt Baumant, Jean-François Lyotard-t néven is nevezi, és elmondja, hogy a határok természetében beállt válto­ zás központi jelentőségű kérdés náluk is és saját második modernitásról alkotott elméletében is. A határok pluralizálódtak: a társadalmakon belül és azok között; a társadalom és a termé­ szet között; az én és a másik között; az élet és halál között. Ez a pluralizáció megváltoztatja a határ inherens természetét. Minél inkább szaporodnak a határok, annál könnyebb újakat húzni, jobbakat és rosszabbakat. Nem is annyira határok már többé, hanem határmeghúzási kísérletek. Minden határ opcionálissá válik egy bizonyos értelemben, bizonyos esetekben választássá, más esetekben önkényessé. Ez ugyanakkor megváltoztatja azon kollektívák 3 természetét, amelyeket ezek a határok meghatároznak Miközben a határ fogalma jelentőségének felismerése miatt tisztelettel adózik a posztmodernnek, épp a konklúziók levonásának terén különbözteti meg ezt a típu­ sú gondolkodást a sajátjától. A posztmodern és a második modernitás teoretikusai tökéletesen egyetértenek ezen a pon­ ton, azután azonban eltérnek meglátásaik. Ahol ugyanis a posztmodernizmus egyszerűen ünnepli a határok multiplikációját és a határok felnyitását, a második modernitás azzal a problémával kezdi, amit ez az új valóság az egyéni és a kollektív döntések vonatkozásában okoz, és azzal a problémával, amit ezen döntések továbbélése az elmélet számára okoz. Az embereknek döntéseket kell hozniuk, sem a társadalmi, sem az egyéni élet nem lehetséges ezek nélkül, és minden döntés a befogadás és a kizárás határát húzza meg. Amíg a társa­ dalmi élet létezik, kell hogy legyen egy gyakorlati logika, amely lehetővé teszi, hogy napi szinten döntéseket hozzunk, a szociológia feladata pedig az, hogy rájöjjön, mi is ez a logika. 4 Sokan azon az állásponton vannak, hogy a tudás, a tudomány, az információ terjedése, felhasználása, alkalmazása előtt úgysem szabhatunk határt. Mintha az egy megállíthatatlan folyamat lenne, mintha sorsszerűen ki lennénk szolgáltatva annak, hogy azok a folyamatok, amelyek tudásunk növekedésével állnának be, el­ 2 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 32. bek. 3 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 78. bek. 4 Uo., Conversation 1: Postmodernity or the Second Modernity? 79. bek.